Az üdvösség ingyenes, mindenki hivatalos az égi lakomára: Ferenc pápa kedd reggeli homíliája

Nem szabad elveszíteni azt a képességünket, hogy szeretve érezzük magunkat. A szeretni tudás képességét vissza lehet szerezni, de ha már nem tudjuk szeretve érezni magunkat, minden elvész. Ferenc pápa erről prédikált kedden reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

Aki csak a saját hasznával törődik

Lukács evangéliumának mai szakaszában (Lk 14,15-24) Jézus egy példabeszédet mond el, magyarázat nélkül, mellyel az asztalnál ülő egyik vendég mondatára válaszol: „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában!”Az Úr azt tanácsolja, hogy aki vendéget akar hívni, az olyanokat hívjon, akik nem tudják viszonozni a meghívást. A példabeszéd arról szól, hogy egy ember nagy lakomát rendezett és sok vendéget hívott. Az első meghívottak nem akartak elmenni, mert nem érdekelte őket sem a vacsora, sem az emberek, sem az Úr meghívása: saját érdekükkel voltak elfoglalva, amelyek fontosabbak voltak a meghívásnál. Volt, akik öt iga ökröt vett, volt, aki földet, más meg éppen megnősült. Lényegében azt kérdezték maguktól, hogy mi hasznuk származna belőle? Elfoglaltak voltak, mint az az ember, aki raktárakat épített, hogy felhalmozza a javait, de még aznap éjjel meghalt. Annyira saját érdekeik foglalkoztatták őket, hogy a Lélek rabszolgáivá lesznek, vagyis képtelenek megérteni a meghívás ingyenes voltát. Ettől a magatartástól a pápa óva intett.

Isten nem vár ellenszolgáltatást

Ha pedig nem értjük meg Isten meghívásának ingyenességét, akkor nem értünk semmit. Isten kezdeményezése sosem vár ellenszolgáltatást. De ahhoz, hogy elmenjünk erre a lakomára, mit kell fizetnünk? A belépőjegy az, hogy betegek legyünk, szegények, bűnösök… Így beengednek, ez a belépőjegy: rászorulónak lenni testben és lélekben is. Azért, mert szükséged van ápolásra, gyógyulásra, szeretetre…

Két magatartás van tehát: egyfelől Istené, aki nem kér semmit cserébe és azt mondja a szolgának, hogy vezessen be szegényeket, bénákat, jókat és rosszakat. Ez az ingyenesség nem ismer határokat, Isten mindenkit fogad – húzta alá homíliájában a pápa. másfelől ott találjuk az első meghívottak hozzáállását, akik pedig nem értik az ingyenességet. Mint a tékozló fiú bátyja, aki nem akar elmenni a lakomára, amit apjuk a megkerült fiú visszatérte miatt rendezett: nem érti.

Megvásárolható az üdvösség?

„De hiszen ő elköltötte minden pénzét, elherdálta az örökséget, káros szenvedélyeknek hódolt, bűnöket követett el, most meg ünnepséget rendeznek neki? Nekem meg semmit, aki gyakorló katolikus vagyok, minden vasárnap misére megyek, teszem a dolgom?” Aki így beszél, az nem érti az üdvösség ingyenes voltát. Azt hiszi, hogy az üdvösség úgy működik: én fizetek, te pedig üdvözítesz engem. Ezzel vagy azzal fizetek… Nem, az üdvösség ingyenes! És ha nem lépsz be az ingyenesség mechanizmusába, akkor nem értesz semmit. Az üdvösség Isten ajándéka, amire egy másik ajándékkal válaszolunk, a szívünk ajándékával.

Egyszerűen be lehet lépni a lakomára

Ferenc pápa ezután újra azokról beszélt, akik csak önnön érdekeikkel foglalkoznak, és amikor ajándékokról hallanak, tudják, hogy azok kellenek, de rögtön az ellenszolgáltatáson jár az eszük: én majd ezt adom, és aztán ő legközelebb valami mást ad. Az Úr azonban nem kér semmit cserébe: csak szeretetet, hűséget, mint ahogyan Ő szeretet és hűség. Az üdvösséget nem lehet megvásárolni, hanem egyszerűen be lehet lépni a lakomára. „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában!”: ez az üdvösség. Azok pedig, akik nem hajlandók elmenni a lakomára, magabiztosak, a lakomán kívül is üdvözültnek érzik magukat: elveszítették az ingyenesség értelmét, a szeretet értelmét. A legnagyobb és legszebb dolgot vesztették el, és ez szomorú: azt a képességet, hogy szeretve érezzék magukat.

Aki nem érzi szeretve magát, az elvesztett mindent

Amikor pedig elveszíted – nem a szeretni tudás képességét, mert azt vissza lehet szerezni, hanem azt a képességet, hogy szeretve érezd magad, akkor mindent elvesztettél. Ez eszünkbe juttatja a dantei pokol kapujának feliratát: Hagyj fel a reménnyel, elvesztettél mindent. A példabeszéd Ura előtt ezt gondoljuk: Mert azt mondom nektek, azt akarom, hogy megteljék a házam. Ez az Úr oly nagy, olyan szeretetteljes, hogy ingyenességében meg akarja tölteni a házat. Kérjük az Urat, mentsen meg minket attól, hogy elveszítsük a képességet, hogy szeretve érezzük magunkat! – fohászkodott végül a kedd reggeli szentmisén Ferenc pápa.

(gá)