2017-11-18 15:38:00

Ferenc pápa beszéde az antropológiai kihívásokról: A tudomány az egész emberiség javát szolgálja


A Szentatya november 18-án szombaton délben a Kelemen teremben fogadta a Kultúra Pápai Tanácsa közgyűlésének szervezésében tartott konferencia 83 tagját, amely az emberiséget ért antropológiai kihívásokról tanácskozott csütörtöktől szombatig. A Kultúra Pápai Tanácsa közgyűlése tagjaként vett részt az üléseken Erdő Péter bíboros, aki pénteki adásunkban számolt be a konferencia tapasztalatairól.

Hármas kihívás: gyógyászat-genetika, a neurotudományok, az intelligens gépek

Ferenc pápa a konferencia tagjaihoz intézett beszéde kezdetén a felvetett témát, az emberiséget ért antropológiai kihívásokat úgy értelmezte, mint a tudomány és a technika fejlődése irányvonalainak egyfajta értelmezési lehetőségét, mégpedig hármas tartalmi vonatkozásban. Első helyen áll az orvoslás és a genetika, mely bepillantást kínál az emberi lény mélyebb összefüggéseibe, de fölajánlja a struktúrák megváltoztatásának a lehetőségeit is. Ennek révén eddig gyógyíthatatlannak vélt betegségeket győzhetünk le, de egyúttal megnyitják a lehetőségét az emberi lény programozása, megtervezése előtt, némely minőségében. Második helyen a neurotudományok kínálnak mind több információt az emberi agy működéséről. Ezek révén a keresztény antropológia alapvető valóságai, mint a lélek, az öntudat, a szabadság olyan megvilágításba kerülnek, hogy azokat alapvetően megkérdőjelezik. Harmadik helyen az önálló és gondolkodó gépek hihetetlen fejlődése - részben már megvalósult formában - arra a megfontolásra indítanak, hogy mi is az a kifejezetten emberi, ami megkülönböztet bennünket a gépektől.

Az egyház a megfontolások középpontjába az emberi személyt helyezi

Ezen tudományos és technikai fejlődés láttán többen azt gondolják – emelte ki a pápa –, hogy egy új korszak, egy új emberi lény születésének a hajnalán vagyunk, ami felülmúlja az eddig megismertet. Mindezek a kihívások nagy és súlyos kérdőjeleket vetnek fel, ezért az egyház figyelemmel követi korunk embereinek örömeit és reményeit, szorongásait és félelmeit és éppen ezért az egyház a megfontolások középpontjába az emberi személyt helyezi.   

Alapkérdés az ember önazonossága a jelenlegi globális összefüggésekben    

Beszéde középső részében Ferenc pápa a bibliai kinyilatkozatás alapjaira hivatkozott: A Szentírás ugyanis a maga egészében antropológiai választ ad arra a kérdésre, amit a  8. zsoltár is felvet: „Uram, mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá?” (Zsolt 8,5). A bibliai válasz az ember hármas dimenziójában fogalmazódik meg: az anyagvilág és az élőlények, az Isten és az embertársak viszonylatában. Az emberi szabadság az önállóságában és a morális döntésein keresztül valósul meg. Ma azonban az ember önazonosságát kutató antropológia a megkérdőjelezett évszázados válaszok nyomán utólagos elmélyítésre szorul. Napjaink szemléleti távlatai folyékonnyá váltak, melyek okai a társadalmi-gazdasági változások, a népek elvándorlása, és ebből adódóan a kultúrák szembesülése egymással, továbbá a globális kultúra és főként a tudomány és technika hihetetlen felfedezéseinek az elterjedése.                                         

Válasz a kihívásokra: hála a kutatók iránt

Ezen kihívások előtt – szögezte le a pápa – mindenekelőtt hálával tartozunk a kutatóknak, az emberiség javára tett szolgálatukért. Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember – éppen a szeretet, az ingyenesség és szolgálat jegyében kapott teremtettsége jegyében – köteles követni ezt az isteni logikát, szemben az uralom és a hatalmaskodás logikájával. A tudomány és a technika, jóllehet kitágította a természetről szerzett ismeretek határait, önmagában nem elegendő arra, hogy választ adjon a felvetett kérdésekre. Napjainkban egyre világosabbnak tűnik, hogy mint forrásból, meríteni kell a vallási hagyományok bölcsességi kincseiből, a népi bölcsességből, az irodalom és a művészet kincseiből. Ezek ugyanis az emberi létezés legmélyebb titkát érintik és segítenek a filozófiai és teológiai megközelítés újrafelfedezésében. Ferenc pápa „Laudato si” kezdetű enciklikájából idézett: „Ugyanakkor időszerűvé válik annak a humanizmusnak a parancsoló szükségessége, amely magába építi a különböző ismereteket, a gazdaságit is, egy át- és egybefogóbb szemlélet érdekében” (LS 141).  Ennek segítségével lehetne túllépni azon a fájdalmas megosztottságon, mely a „két kultúra”, a humanista-irodalmi-teológiai kultúra és a tudományos kultúra között fennáll - mondta a pápa.  

Az egyház felajánlott alapelvei a dialógus támogatására              

Az egyház a maga részéről néhány alapelvet ajánl fel a dialógus támogatására. Az első a személy központi szerepe, aki cél és nem eszköz és akinek harmonikus kapcsolatban kell állnia a teremtett világgal, mint az Istentől rábízott javak őrzője. A második szempont a javak egyetemes célra rendeltsége. A tudományos és technikai fejlődés az egész emberiség javát szolgálja, nem pedig kevesek előnyét, hiszen ez újfajta egyenlőtlenséggel gyarapítja a meglévőt. A harmadik pedig a mindig érvényes alapelv, hogy ami technikailag lehetséges, nem biztos, hogy morálisan elfogadható. A fejlődés igazi mértéke, ahogy VI. Pál megfogalmazta, minden ember és az egész ember érdekét szolgálja – zárta beszédét Ferenc pápa az emberiséget ért antropológiai kihívásokról szóló tanácskozás tagjaihoz.

(vl)                    








All the contents on this site are copyrighted ©.