Olvasd a cikket Menj a menüre

közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:

Ferenc pápa \ Találkozók, események

Megköszöntem Ferenc pápának a szegények világnapját: interjú Beer Miklós váci püspökkel

Beer Miklós váci püspök a szerkesztőségünkben - RV

24/11/2017 14:10

A hétfőtől szombatig tartó ad limina látogatás „finisében”, csütörtökön kereste fel szerkesztőségünket Beer Miklós váci megyéspüspök, akivel a stúdióban P. Vértesaljai László SJ készített interjút.      

A találkozásunk is sajátos volt: a közeli szálláshelyen, bent az aulában vártalak, az utcáról jöttél, nem is akárhonnan…

A Szent Péter-bazilikában voltam Palánki püspök úrral és Cserháti püspök úrral, egy kicsit még beszaladtunk.

Ez egy privát látogatás volt…

Igen. Éppen jöttünk ki az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációról és még gondoltam, van egy kis időnk a találkozásig, és bementünk a szentségi kápolnába és egy kicsit az időből kiléptem. Mert eszembe jutott az a sok-sok kérés, amivel indítottak engem otthonról, hogy gondoljak rájuk: papjaimra, a munkatársaimra, aztán rögtön eszembe jutottak a halottaim, eszembe jutottak azok a szenvedő, beteg emberek, akikkel a napokban találkoztam. Tegnap halt meg – ahogyan otthon ismerik – az én fogadott fiam, tulajdonképpen egy hajléktalan fiú, Sanyi. Egymás után tolultak a szívembe elő ezek a gondolatok, ezek a fohászok, és mindenkit az Isten elé vittem ott, Szent Péter sírja közelében.

Gondolom, eszedbe jutott Szőnyi Zsuzsa is, a rádió egykori munkatársa is, akivel itt találkoztál. Hány esztendeje volt?

Hogyne, hogyne. Már huszonkét éve.

Akivel földiek vagytok…

A zebegényi emlékek, mind felidéződtek. természetesen fölidéződnek itt Rómában a régi találkozások.

Az előd pápákkal…

Felejthetetlen Szent II. János Pál pápa, most is ott voltunk a sírjánál egy fohászra. A nagy találkozás a számomra 2000-ben volt, akkor szenteltek püspökké májusban és a szentévben, a magyar zarándoklat kapcsán jöhettem ide, már püspökként Rómába.

Jubileumi püspök voltál...

Igen. És nagyon jól emlékszem, hogy október 8-a  vasárnapra esett, Magyarok Nagyasszonya ünnepe, részt vettünk a pápai misén, itt a Szent Péter téren, de október 9-én megkaptuk a Szent Péter-bazilikát, mi magyarok. Valami csodálatos élmény volt: magyarul imádkoztunk, énekeltünk csak mi, magyarok.

Akkor volt a nagy zarándoklat.

Az volt a nagy zarándoklatunk és a mise végén a drága Szent II. János Pál pápa odajött közénk, és mi püspökök egyenként odamehettünk hozzá. És ezt már sokszor elmeséltem, hogy mire én odaértem hozzá, elfelejtettem mindent, amit mondani akartam, de a szemébe néztem, és nekem az a tekintet Jézus tekintete volt. És mai bennem van ez az élmény, hogy akkor értettem meg, hogy mit jelent egy szenttel találkozni. Tisztán, hitelesen tükrözi Jézus arcát. Azóta is, ez a gondolat  annyiszor visszatér.

Aztán a gondviselés a szent pápa után nekünk adta a bölcs Benedek pápát, akivel szintén találkoztál.Ez volt a legutóbbi ad limina látogatás. Már az írásait ismertem, még Ratzinger bíboros korából, A mustármag reményét… De a mikor jöttek a pápai körlevelek, a Spe salvi, én el voltam ragadtatva, hogy mióta az eszemet tudom, ilyen hitelesen, tisztán a mennyországról, a föltámadásról nem hallottam senkinek a tanítását. És utána jött a Deus Caritas est, azt is annyiszor emlegetem, hogy abban van az a mondat, ami nekem az egyházképemet azóta is meghatározza: hogy a kérügma, a liturgia és a diakónia szerves egysége, vagyis a szent tanítás, a Szentírás, az imádság, a személyes kapcsolat, az Eucharisztián keresztül és a szeretetszolgálat egymást föltételező tényezői az Egyháznak. Ezt is tőle kaphattuk. Szóval rá is nagy szeretettel gondolok. És most itt van Ferenc pápa.

Mit hoztál a szívedben a vele való találkozásra?

Otthon tréfásan úgy szoktak emlegetni, hogy Ferenc pápa magyar hangja vagyok. De tényleg annyira közel érzem magamhoz az ő gondolatait, megnyilatkozásait. Nagyon vártam ezt az első személyes találkozást. Tavaly Krakkóban is a közelében lehettem, együtt misézhettünk az Ifjúsági Világtalálkozón, de vártam ezt a személyes találkozót. És nem csak olyan volt ez a találkozó, ahogy elgondoltam, de messze meghaladta. A bölcs tanítónk. Az a normális, tiszta, hiteles keresztény ember, aki nem pózol, akiben nincs semmi félszegség. Odajött közénk, mindenkit köszöntött, ott voltak a Rómában tanuló kispapok is a szent kereszt előtt, amit a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra viszünk haza Budapestre, megáldotta, és utána behívott bennünket és egy pillanat alatt otthon éreztük magunkat. Azt mondta: gyertek, üljetek le, ott van víz, ha szomjasak vagytok, álljatok föl nyugodtan és elkezdett velünk beszélgetni. És elröpült a két óra.

Én megköszöntem neki a szegények világnapját. Amivel kapcsolatban egy érdekes egybeesés volt, hogy a mi látogatásunk előtt, éppen vasárnap, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe volt nekünk, ő pedig erre a napra tette a szegények világnapját. De ez megint megerősítette azt, amit eddig is tudtam róla: a szegények, a peremre kerültek, a rászorultak, az elesettek iránti szeretete, az Assisi Szent Ferenc-i, nagyszerű lelkülete, ami egészen közel hozzánk az Úr Jézus személyét, aki szegényként jön közénk és a szegényekkel sorsközösséget vállal. Ez hitelesíti azt hiszem ma is nagyon sokak számár az Egyházunkat, az evangéliumot. Ez a találkozás felejthetetlen volt a számomra.

Hogyan tudod ezt otthon tovább adni? Mi az a sajátos körülmény, amiből ő megszólal?

Már előre gondolok arra, hogyha hazamegyek, ha otthon leszek, mit fogok mondani. És a bölcs emberrel való találkozás, aki kiegyensúlyozott, itt értettem meg, hogy a szavaiba nem lehet belekötni, mert hitelesen az evangéliumot, a hegyi beszédet képviseli.

Egy nagy élményem itt, Rómában: valamelyik nap fölmentem a szálláshelyünk tetőteraszára. Onnan rálátni Rómára. Gyönyörű, napsütéses időben, olyan nagyszerű ez a rálátás. De egy másik élményem: amikor fölszálltunk Ferihegyen a repülővel, és a kivilágított Budapestet fölülről láttuk. Ez már sokszor eszembe jutott, hogy fölülről minden olyan tiszta, olyan rendezett, olyan harmonikus. Valahogy így gondolom el: az Úristen is így rálát a mi világunkra, csak mi látjuk a kuszaságokat, a problémákat. Az Úristen szemével nézni a világot – nekem ez a római látogatás ezt az élményt adta. otthon is ezt szeretném mindenhol elmondani, azoknak, akikkel találkozom, hogy próbáljunk az Úristen szemével nézni és ne aggódjunk, ne féljünk, ne legyen bennünk szorongás. Az Úristen segítségével mindent a helyére lehet tenni.

Európa jövőjéről gondolkozunk. Érdekes véletlen, hogy innen, Rómából szinte egyenesen majd Brüsszelbe utazom, meghívtak, Csáky Pál képviselő úr személyesen egy látogatásra. És kérte, hogy egy pár szót mondjak nekik arról, hogy püspökként én hogyan látom Európa jövőjét. És most hozzá kapcsolom Szentatyánknak legutóbbi beszédét, amit az európai püspöki konferenciák elnökei előtt mondott. Európa újragondolása: visszatalálni a gyökereinkhez, az ember személyes méltóságához, amit Jézus Krisztusban értünk meg, az individualizmustól megszabaduló gondolkodás, a szolidaritás, a közösség élménye, a felelősségvállalás egymásért. Én azt hiszem, ez az, amit majd otthon is el tudok mondani, és kérem az otthoniak további imáit, és már alig várom, hogy majd újra otthon találkozzunk.

(Az interjú hanganyagából az átiratot készítette Szalontai Anikó, Magyar Kurír)

(vl)

24/11/2017 14:10