Szentszéki rendelkezés a relikviák eredetiségéről és megőrzéséről

A Szenttéavatási Kongregáció december 16-án szombaton tette közzé „A relikviák az Egyházban” című rendelkezését, melyben megjelöli azt a kánoni eljárást, mely igazolja a relikviák és a szentek, boldogok földi maradványai hitelességét és biztosítja a megőrzésüket.    

„A relikviák az Egyházban mindig különleges tiszteletet és figyelmet élveztek, mert a boldogok és szentek föltámadásra rendelt teste itt a földön a Szentlélek élő temploma volt és szentségüknek az eszköze, amit az Apostoli Szentszék a boldoggá és szentté avatás által ismert el”. Ez a szentszéki „instrukció” magva, melynek teljes címe: „A relikviák az Egyházban: Hitelesség és megőrzés”. Az új dokumentum, mely helyettesíti a „Sanctorum Mater” instrukció appendixét, kiegészítését, közvetlenül fordul az egyházmegyék püspökeihez, az eparchákhoz és mindazokhoz, akik ezzel egyenértékű joghatósággal rendelkeznek

A relikviák hitelességét egyházi hatóság igazolja  

A dokumentum pontosan megjelöli azt a kánonjogi eljárást, melyet követni kell a relikviák és a szentek, boldogok földi maradványai hitelességének az igazolásában és ami biztosítja a megőrzésüket. Szentek és boldogok földi maradványait nem lehet egyházi tekintély által kiállított igazolás nélkül a hívek tisztelete elé bocsátani, mely azok hitelességét igazolná.        

Kánoni kivizsgálás meghatározott módon

A dokumentum leírja az eljárásmódot is, hogy előmozdítsa a relikviák tiszteletét, megfelelő sajátos eljárásokon keresztül, mint amilyenek a kánoni kivizsgálás, a relikvia töredékeinek kiemelése és kibontása, az urna átvitele és átruházása. A szentszéki rendelkezés pontosítja továbbá azokat a lépéseket, melyek a Szenttéavatási Kongregáció engedélye elnyeréséhez szükségesek és amiken keresztül az ilyen eljárások megvalósíthatóak. Pontosan rögzítik a relikviák „zarándokútjának” az eljárását is.           

Jeles és kevésbé jeles relikviák

A dokumentum jeles relikviának minősíti a szentek és boldogok testét, vagy azok jelentős részeit, illetve az elhamvasztott testek hamvainak teljes terjedelmét. Ezeket erre a célra rendelt, lepecsételt urnákban kell őrizni, mégpedig olyan helyen, mely garantálja a biztonságát, tiszteletben tartja a szakralitását és segíti a tiszteletüket. A nem jeles relikviák a test kisebb töredékei, melyeket lehetőség szerint lepecsételt tartókban kell őrizni. Vallásos lelkülettel kell őrizni, kerülve a babonaság és az áruba bocsátás minden formáját.

Isten Szolgáinak és a tiszteletre méltó személyek földi maradványai        

A dokumentum kitér Isten Szolgái és a tiszteletre méltó személyek földi maradványainak a tiszteletére, akiknek folyamatban van a boldoggá vagy szentté avatási eljárásuk. Amíg nem emelik őket az oltár dicsőségére, rendelkezik az instrukció, addig nem szabad földi maradványaikat bármiféle köztiszteletnek kitenni, sem egyéb más privilégiumok nem illeti azokat, melyek a szentté vagy boldoggá avatott személyek relikviáinak járnak ki.

Püspökök és eparchák jogkörei

Az egyházmegyék püspökei és eparchái, a Szenttéavatási Kongregáció engedélyezését megelőzően illetékesek abban, hogy a relikviákkal és a földi maradványokkal kapcsolatos esetleges eljárásokat lefolytassák. Azonban minden esetben meg kell szerezni az örökös beleegyezését. Ha egy szent vagy boldog relikviáit egy másik egyházmegyébe vagy eparchiába szeretnék vinni zarándokútra, akkor az ottani püspök írásbeli engedélyét kell ehhez előzetesen megszereznie, aki fogadja a relikviákat.          

A relikviák kivizsgálása

Az instrukció meghatározza, hogy mindazok a személyek, akik részt vesznek a relikviákon végzett hivatali eljárásban, előzetesen tegyenek esküt vagy tegyenek ígéretet arra, hogy feladatukat a megbízatásukkal hűségben végzik. Amikor a relikviákat vizsgálat céljából asztalra helyezik, arra méltó tisztelettel terítőt helyezzenek, hogy az anatómiai vizsgálat szakemberei munkájuk során a relikviákat megtisztíthassák a portól vagy más tisztátalanságtól.

Tilos a relikviák forgalmazása és a velük való kereskedés 

A relikviákkal kapcsolatos eljárásmódokat szabályozó szentszéki rendelkezés végül a legteljesebb mértékben megtiltja a relikviák forgalmazását, a velük való kereskedést, akár pénzben, akár relikvia-csere formájában. Tilos a relikviák eladása, vagyis a tulajdonos váltása bizonyos összegért és hasonlóképpen tilos a relikviák elhelyezése profán és engedély nélküli helyeken.

(vl)