Ferenc pápa karácsonyi beszéde a Római Kúriához: egység és szolgálat összeesküvések helyett

Fel kell hagyni a cselszövések és a klikkek logikájával, mely rákos daganatként az önreferencialitáshoz vezet – jelentette ki Ferenc pápa december 21-én, csütörtökön, amikor a Kelemen-teremben találkozott a karácsonyi jókívánságok átadása alkalmából a Római Kúria tagjaival.

Az igazra figyeljünk és a jóra

Karácsony, a hit ünnepe nyissa fel szemünket, hogy elengedjük a felesleges, hamis, ártalmas és álságos dolgokat, és hogy meglássuk mindazt, ami lényeges, igazi, jó és hiteles. Ezzel a kívánsággal fordult a Szentatya csütörtökön délelőtt a Római Kúria tagjaihoz szokásos karácsonyi találkozójuk alkalmával. Beszédében a pápa a kúria reformjára utalva idézte Frédéric-François-Xavier De Mérode XIX. századi belga érseket: „Reformokat végrehajtani Rómában olyan, mint fogkefével letisztítani az egyiptomi szfinxet. Ez mutatja mennyi türelem, odaadás és tapintat szükséges e cél eléréséhez, lévén a Római Kúria egy ősi, összetett, tiszteletre méltó testület, melyet különböző kultúrájú, nyelvű és felfogású emberek alkotnak, s amely kezdettől fogva Róma püspökének prímási működéséhez kapcsolódik.”

A Kúria küldetése kifelé irányul

A Római Kúria küldetése kifelé irányul, mivel a péteri szolgálathoz, Isten Szavának szolgálatához és az evangéliumi jó hír hirdetéséhez kötődik. (A curia romana az állandóan működő központi szervek összessége, melyek segítségével a pápa legfőbb pásztori tisztségét gyakorolja, s amelyek feladatukat az egyetemes egyház és a részegyházak javára a pápa nevében és tekintélyével látják el. Szolgálatuk arra irányul, hogy erősítsék a hit egységét és Isten népének közösségét, s előmozdítsák az egyház sajátos küldetésének teljesítését a világban – Katolikus Lexikon).

Ha önmagába zárkózna, az önmagára hivatkozás csapdájába esne és pusztulásra ítélné önmagát. Akik tehát a Kúrián belül működnek, a világegyház java és szolgálata érdekében kell, hogy végezzék feladatukat a diakónia, a szolgálat szellemében.

Az összeesküvések megbetegítenek

Erre az alapvető szolgálatra utalva Ferenc pápa figyelmeztetett: Nagyon fontos érzékelni a külvilág realitását ahhoz, hogy felülemelkedjünk az összeesküvések és a klikkesedés elfajult logikáján. Ezek ugyanis bármilyen indoklással vagy jó szándékkal együtt olyan rákos daganatot jelentenek, mely az önreferencialitáshoz vezet. Ez pedig beszüremkedik az egyházi szervezetekbe és az ott dolgozó emberekbe. Amikor ez bekövetkezik, akkor elvész az evangélium öröme, a Krisztussal való kommunikálás és egység öröme; elvész papi szentségünk lelki odaadottsága – mondta a pápa.

Aki visszaél a pápa bizalmával, aztán áldozatnak érzi magát

A másik veszély ehhez kapcsolódóan az, amikor bizonyos emberek elárulják az egyház anyaságának bizalmát vagy visszaélnek vele. Itt a pápa azokra gondol, akiket gondos mérlegelés után kiválasztanak a reform végrehajtására, de ők nem fogják föl felelősségük súlyát és az ambíció vagy a hiúság megrontja őket. Amikor aztán finoman eltávolítják őket megbízatásukból, ők tévesen a rendszer áldozatainak kiáltják ki magukat, a „nem jól informált pápa”, a „régi gárda” mártírjainak, ahelyett, hogy bűnbánatot gyakorolnának.

A többség dicséretes odaadással dolgozik

Ezek mellett ott vannak azok is, akik még a Kúriában dolgoznak, és elegendő időt kapnak arra, hogy visszatérjenek a helyes útra, remélve, hogy az egyház türelme a megtérésre és nem a kihasználásra ösztönzi őket. Nem szabad természetesen elfeledkezni a túlnyomó többségről sem, akik hűségesen és dicséretre méltóan dolgoznak, hozzáértőn, odaadással és nagy életszentséggel is. Az elsődleges kapcsolat az Isten szent népe szolgálatának való gyermeki engedelmesség, melynek a Kúrián belüli viszonyokat is jellemeznie kell. A Péterrel való szeretetközösség megerősíti a többi tag közötti szeretetközösséget.

A Kúria dikasztériumai legyenek érzékeny antennák

A Szentatya rámutatott: a Kúria dikasztériumainak érzékeny antennaként kell működniük. Egyrészt híven közvetítsék a pápa és az elöljárók akaratát, másrészt pedig fogadják be a világegyházból érkező kéréseket, kérdéseket, kiáltásokat, örömöket és könnyeket, hogy aztán továbbítsák azokat Róma püspökének.

A kúria és az egyes országokkal, egyházakkal való kapcsolatok

Alapvetően fontos az egyes nemzetekkel való kapcsolatokban a vatikáni diplomácia szerepe, melyet a Szentszék őszinte és állandó törekvése táplál a hidak, a béke és a párbeszéd építésében, szabadon minden világi vagy anyagi érdektől.

Elsődleges jelentőségű a Kúria és az egyházmegyék, a részegyházak kapcsolata. Ez pedig mindig az együttműködésre, a bizalomra, nem pedig a felsőbbrendűségre vagy az ellenségességre épül. Az ad limina-látogatások óriási lehetőséget nyújtanak a találkozásra, a párbeszédre és a kölcsönös gazdagodásra. A keleti egyházakra utalva a pápa aláhúzta, hogy Róma és a Kelet kölcsönösen gazdagítják egymást lelki és liturgikus síkon egyaránt.

Fiatalok, ökumené és vallásközi párbeszéd

A Szentatya emlékeztetett rá, hogy jövő októberben tartják a Vatikánban a következő rendes püspöki szinódust, amely a fiatalok, a hit és a hivatástisztázás kérdésével foglalkozik majd. Ez a téma nemcsak a fiatalokra korlátozódik, hanem olyan sürgető kérdésekre is kiterjed, mint a nemzedékek közötti kapcsolatok, a család, a lelkipásztorkodás és a társadalmi élet.

Ami az ökumenét illeti, Ferenc pápa kiemelte: az egységet együtt haladva érhetjük el. A teológiai és ekléziológiai eltérések, amelyek még megosztják a keresztényeket, ezen a közös úton számolhatók föl. A más vallásokkal való kapcsolatokban pedig a találkozás kultúrája az egyedüli alternatívája az összeütközés kulturálatlanságának.

Karácsony a hit ünnepe

Beszéde befejező részét a pápa Karácsonynak szentelte: „Karácsony arra emlékeztet minket, hogy egy olyan hit, ami nem juttat válságba minket, az egy válságban lévő hit. Az a hit, amelyik nem épít minket, az olyan hit, amelynek növekednie kell. Az a hit, amelyik nem kér számon minket olyan hit, amellyel kapcsolatban nekünk kell föltenni kérdéseket. Az a hit, amelyik nem lelkesít minket, azt lélekkel kell megtölteni. Az a hit, amelyik nem kavar föl bennünket, azt a hitet föl kell kavarnunk. Valójában a csak intellektuális vagy langyos hit csak egy javaslat a hitre, ami akkor valósulhat meg, ha magával ragadja a szívünket, a lelkünket, a szellemünket és egész valónkat. Amikor megengedjük Istennek, hogy újra és újra megszülessen szívünk istállójában, amikor megengedjük a betlehemi csillagnak, hogy elvezessen minket oda, ahol Isten Fia nyugszik, nem királyok között a luxusban, hanem a szegények és alázatosok között”.

A pápa ajándéka a Kúria tagjainak

Karácsonyra Ferenc pápa a Római Kúria munkatársainak a Gyermek Jézusról nevezett Boldog Marie-Eugene atya „Látni akarom Istent” (Je veux voir Dieu) – című könyvének olasz fordítását ajándékozta e szavak kíséretében: Ez egy spirituális teológiai mű, ami mindannyiuknak jót fog tenni.

(gá)