2017-12-24 18:56:00

Amikor a Szenteste vasárnapra esik – Vértesaljai László karácsonyi köszöntője


Idén advent negyedik vasárnapja december 24-ére esik és egyúttal a Szenteste napja. A legjobb esetben négy hetes hosszúságú ádventi várakozási idő most csupán három hétre zsugorodott, de amikor valami jó megcsappan és kevesebb van belőle, az isteni leleményesség így vagy úgy visszacsempészi az elveszettet. Ez már annak az Országnak a törvénye, melyet az betlehemi kisded alapít meg, akinek születését ünnepeljük.

Rádiónk szerkesztőségében több hírt is hallottam és olvastam arról, hogy e különleges egybeesés  miatt az egyébként a nyugati társadalmakat eluraló vasárnapi bevásárlási láz helyett, most legalább kivételesen ezt a vasárnapot tekintsék munkaszüneti napnak. A nyugalom, a megpihenés napjának. A család huszonnégy órájának. A baráti találkozások napjának. És leginkább az Istennek szentelt napnak, amikor fölszabadulunk Őrá, aki teremtett és megváltott bennünket. Ezt kérte körlevelében a svájci püspökök testülete, de hasonlóképpen szólt a német püspöki konferencia és még számos európai ország főpásztora.

És eljött a mai nap, advent negyedik vasárnapja, ami egyúttal a Szenteste napja, amikor a Tiberis parti szerkesztőségi épületünk ablakából ki-kitekintek és örömmel látom, hogy megcsendesedett és megnyugodott az élet. Az ünnep valahogy szelíden legyőzte a hétköznapot. Nem aratott diadalt, nincs is kárvallottja, csak értékes haszna. A mai napon lelassult minden. A szerkesztőségbe alig csorognak a hírek, de hiszen nem elegendő ez az egyetlen hír, hogy az Isten a saját Fiát küldte el hozzánk? Mária karján az a gyermek Isten feltétlen emberszeretetének a jele.

Erre a nagy hírre nemde le kell lassulnunk!? Ma fele akkora sebességgel haladunk és közben kétszer annyit látunk. Észrevesszük, ami mellett máskor talán elsietünk. Ma halkabban és lassabban beszélünk, és megértjük egymást. Az Isten is rövidre fogja lépteit, amikor a közelünkbe ér. Sőt, el is engedi a gyeplőt és hallatlan dolog, odabízza az emberre, most éppen az ember lányára, Máriára.

Amikor a Szenteste vasárnapra esik, minden más lesz. Fölvesszük, ami van. Megéljük a pillanatot, megéljük az Életet. Máriát nézzük, aki fölveszi a gyermekét, Máriát nézzük, aki fölveszi az Életet, fölveszi az ő kicsi életét és valahogy ebben benne van a teljesség, Karácsony csendes öröme.

Ebben mártózzék meg a Vatikáni Rádió hallgatóinak a közössége és ebben találjanak benső békét – kívánja Önöknek munkatársai – Gedő Ágnes és Somogyi Viktória – nevében is Vértesaljai László.

(vl)                                      








All the contents on this site are copyrighted ©.