Olvasd a cikket Menj a menüre

közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:

Világegyház \ Világegyház

A nápolyi betlehemi jászol üzenete – a Kisjézus az egész életet megszenteli

A panettiere, a cipósütő - Június havában - ANSA

27/12/2017 19:18

Nápolyban nincs Karácsony presepio, betlehemi jászol nélkül

„Nincs Karácsony karácsonyfa nélkül” – mondja a közép-európai keresztény, ám a mediterrán országok és főként Olaszország lakói hozzáteszik, hogy „nincs Karácsony presepio, betlehemi jászol nélkül”. A kettő persze ugyanarra utal: Jézus Krisztus születésére Betlehemben. És közös az igazság, hogy nincs Karácsony Jézus nélkül, ahogy a pápák helyesen tanítják Rómában.

A szentferenci presepio az otthonokba vitte Betlehemet

A betlehemi jászol, mint tudjuk Assisi Szent Ferenc lelkében született meg 1223-ban, amikor a Rómától 80 km-re, északkeletre fekvő Rieti városa mellett, Greccio nevű kisfaluban Karácsony éjjelén élő, valóságos alakokkal színre vitte az Istengyermek születését, amint a kis Jézust Szűz Mária, Szent József és pásztorok veszik körül, ökör és szamár kíséretében. A „szentferenci újítás” gyorsan népszerű lett és mára az olasz katolikus hitnek és népi vallásos hagyományvilágnak szerves része.

Reneszánszát éli a presepio vivente, az élőben eljátszott betlehemes

Karácsony napja az olaszok számára a családoké és a templomoké. Ám Karácsony másnapjára megmozdul az ország és az emberek „elmennek Betlehembe”, vagyis megnézik a betlehemi jászlakat. Hála Istennek, a mai világ globális változásai közepette és azok ellenére is, ez a szokás elevenen megmaradt és minden városnegyed, minden kis falucska felállítja a maga köztéri presepióját is, túl a házi, otthoni jászlon. Reneszánszát éli a presepio vivente, az élőben eljátszott betlehemes, amikor a néző halad végig egy utcán, melynek kapualjaiban, beugróiban, kereszteződéseiben egymást követik a Szent Család történetének fő állomásai.

A betlehemi jászol készítésének fővárosa: Nápoly

Ugyanez érvényes Nápolyra is, csakhogy itt ez főállásban történik. A betlehemi jászol készítésének fővárosa: Nápoly. Már egy 1032-es közjegyzői bejegyzés beszél egy betlehemi jászlas Szűz Mária templomról, de igazában az 1500-as években indul be a jászolkészítés a helybéliek dús fantáziája alapján és úgy kétszáz év alatt kialakul a betlehemes „kánonja”, vagyis a presepio készítésének íratlan szabályzata, mely az 1700-as évektől immár érintetlen szabály, amihez máig tartja magát az öböl népe. És minthogy beszállítói lettek Itáliának és Európának, így az öreg kontinens karácsonyi lelkületét, a figurák közvetítésével, jelentősen alakítják.

Tükröt tart magának és értelmezi is saját életét

A nápolyi betlehemes zseniális módon a saját konkrét világába helyezi bele a legszentebb történetet, az Isten Fia közénk születését. Valójában tükröt tart magának és értelmezi is saját életét. A nagy német költő, Johann Wolfgang Goethe 1787-ben itáliai útja során eljut Nápolyba, amikor naplójába ezeket írja: „Íme, egy újabb szórakozási lehetőség, mely jellemző a nápolyiakra: a betlehemi jászol. Ezt kunyhóformára építik fából, örökzöld fákkal körülvéve, és ide helyezik a Szűzanyát, a Gyermek Jézust és az összes szereplőt, beleértve azokat is,  akik a levegőben vibrálnak. Az összes szereplő pompázatos ruhát visel, de ami összehasonlíthatatlan bájt kölcsönöz az egésznek, az a Vezúv, mely a háttérben az egész jelenetet koszorúzza”.

A betlehemi jelenet nápolyi hagyományos résztvevői

Lássuk most a betlehemi jelenet nápolyi résztvevőit, ahol hittel, derűs humorral, valójában jóra ösztönözve föltárul egy gazdag népi vallásos hagyomány. Benino, a hétalvó, aki az alvó pásztorok egyik fel nem ébredt alakja, aki mindig átalussza a fontos eseményeket és lám, mekkora kísértés ez ma is a Vezúv tövében. A pirospozsgás borárus a régi pogány Bacchus bor-istenség nápolyi katolikus kiadása, akinek néha identitás-zavara van. A halász, nos ez aztán igazán természetes figura a nápolyi öbölben, aki Pétert, a Nápolyt is megjárt galileai halászt is jelöli. Feltűnik két koma, akár keresztapák is lehetnek, a Farsang és a Halál megszemélyesítői, akik ismerik a jövőt és a nápolyiak az ilyenekkel, a biztonság kedvéért, mindig feltétlen jó kapcsolatot tartottak. Vetélytársuk a fiatal cigányasszony, aki a közeli Cumae pogány jósdájának vagabund Szibillájára utal, aki, többek között, az ölében hordott gyermekkel a várt gyermekáldás hirdetője. Stefániát név szerint ismerik a nápolyiak: ő egy fiatal szűz, aki a Megváltó születésekor elindult Betlehembe, de a vallásos angyalok feltartóztatták, mondván a Szent Szűz közelébe egy nem házas nőt ők semmiképpen nem engednek. Stefánia erre egy követ ragadott fel, gyolcsba rejtette, ölébe dugta és immár kismamaként haladt át szabadon az angyalok felügyeletén keresztül. Bármennyire is furcsa, a nápolyi betlehemi jászol stabil szereplője az utcalány. Szerepe az ellenpont, mint a bőgő a hegedű mellett: Mária mögé helyezik, hogy az ő Szeplőtelen tisztasága még jobban kitűnjék és hogy a kegyelem őt is megérintesse, mint a bibliai Magdolna sorstársát. A Háromkirályok már csak azért is helyénvalók itt, mert Nápolyt hol francia, hol spanyol, aztán Bourbon és Savoyai király uralta, de a nápolyiak örömére most ők is velük együtt csak szolgák a Királyok Királya lábánál.

Tizenkét alapmesterség az év egy-egy hónapjára  

És végül megjelenik a nápolyi piac az év tizenkét hónapjának megfelelő mesterséggel és azoknak megfelelő eredet-tiszta portékákkal. Sorrendben a hónap és a mesterség, melyek párosítását maga az élet adja: január a mészárossal, hogy az év minden hónapjára jusson legalább egy kicsi belőle. Február a ricottaio-val, a túróárussal, aki mellesleg mindenfajta sajtot és efféléket kínál. Március a csirkeárussal, április már a tojás-őstermelővel, május a cseresznyeárus-lánykával, június a pékkel, július a paradicsomárussal jön. Augusztus a cocomero hónapja a dinnyeárussal, szeptembert a magvető parasztember képviseli, októberben borárus jön, novemberben sült gesztenyét kínálnak, míg év végén a halárusok érkeznek. Mindehhez kellékként képzeljük hozzá a disznóólat és akasztott sonkákat, sajtoló kádakat és a csirke-ólat, hombárt és pékműhelyt, paradicsom befőtteket és dinnye-rakásokat, vetőmagtól duzzadó zsákokat, boroshordókat, szelídgesztenyés degeszeket és a tenger fickándozó gyümölcseit. Aki pedig lekésné a karácsonyi ünnepkört, tévedjen be bármikor a nápolyi belváros dzsumbujába, ott is a San Gregorio Armeno, az örmény Szent Gergely utcájába, ahol egész évben mind a tizenkét hónap bőségét megtalálja, a presepiot alkotó kicsi vagy nagy figurák formájában is. 

(vl)                        

27/12/2017 19:18