Jézus eljövetele kihívást jelent a világnak – Ferenc pápa Úrangyala imádsága Karácsony másnapján

Karácsony másnapján Ferenc pápa, a déli Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédében Jézus születése és Szent István első vértanú égi születése napja közötti összefüggésre mutatott rá. Bár első pillantásra úgy tűnhetne, hogy a két esemény között nincs kapcsolat, valójában nagy erős kapcsolat áll fenn közöttük – fejtette ki a Szentatya.

István hirdette, hogy Isten valódi temploma Jézus, az Örök Ige

Karácsony napján a liturgia ezt hirdeti: „S az Ige testté lett, és közöttünk élt” (Jn 1,14). Szent István válságot okozott népe vezetői körében, mert, mivel „hittel és Szentlélekkel eltelt férfi” (ApCsel 6,5) volt, szilárdan hitt és megvallotta Isten új jelenlétét az emberek között. Tudta, hogy Isten valódi temploma most már Jézus, az Örök Ige, aki eljött, hogy közöttünk lakozzon és hozzánk mindenben hasonlóvá lett, kivéve a bűnt. De Istvánt azzal vádolták, hogy Jeruzsálem templomának lerombolásáról prédikál. Azért vádolták, mert kijelentette: „Az a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestől ránk hagyott szokásokat” (ApCsel 6,14).

Szent István diakónus mindhalálig hűséges volt Jézushoz

Valóban, Jézus üzenete kényelmetlen és kényelmetlen helyzetbe hoz minket, mert kihívást jelent az evilági vallási hatalomnak és provokálja a lelkiismeretet. Eljövetele után szükséges, hogy megtérjünk, hogy megváltoztassuk gondolkozásmódunkat, lemondjunk arról, hogy továbbra is úgy gondolkozzunk, mint azelőtt, hogy megváltozzunk. István mindhalálig szorosan kapcsolódott Jézus üzenetéhez. Utolsó imái így hangzottak: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”  és „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” (ApCsel 7,59-60). Ezek az imák hűségesen visszhangozzák azokat, amelyeket Jézus mondott a kereszten: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,46) és „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek” (34). István csak azért tudott ezekkel a szavakkal imádkozni, mert Isten Fia eljött a földre, meghalt és feltámadt értünk; ezen események előtt kifejezései emberileg elképzelhetetlenek lettek volna.

Jézus nélkül semmit sem tehetünk

István könyörög Jézushoz, hogy fogadja be lelkét. A feltámadt Krisztus ugyanis az Úr, az egyetlen közvetítő Isten és az emberek között, nem pusztán halálunk órájában, hanem életünk minden pillanatában: Őnélküle semmit sem tehetünk (vö. Jn 15,5). Tehát mi is, a jászolban fekvő Gyermek Jézus előtt így imádkozhatunk: „Uram, Jézus, neked ajánljuk lelkünket, fogadd be azt”, hogy létünk valóban jó legyen az evangélium szerint.

Bízzunk az Atyában és szeressük felebarátunkat

Jézus a mi közvetítőnk és kiengesztel bennünket nem csak az Atyával, hanem egymással is. Ő a szeretet forrása, aki megnyit bennünket a testvérekkel való szeretetközösségnek, hogy szeressük egymást, eltávolítva minden konfliktust és neheztelést. Tudjuk, hogy a harag, a neheztelés rossz dolog és nagyon árt! És Jézus mindezt eltávolítja és gondoskodik róla, hogy szeressük egymást. Ez Jézus csodája. Kérjük az értünk megszületett Jézust, segítsen nekünk, hogy magunkra vegyük ezt a kettős magatartást: bízzunk az Atyában és szeressük felebarátunkat. Ez a magatartás átalakítja az életet, szebbé és gyümölcsözőbbé teszi.

Mária a Vértanúk Királynője

Máriához, a Megváltó Anyjához és a Vértanúk Királynőjéhez emeljük bizalommal imánkat: segítsen nekünk, hogy befogadjuk Jézust, mint életünk Urát, váljunk bátor tanúivá, készen arra, hogy személyesen megfizessük az evangéliumhoz való hűség árát.

Karácsony keresztény öröme töltse el a hívek lelkét

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa a Jézus születéséből áradó keresztény öröm jegyében köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt olasz és különböző nemzetiségű híveket. Ismét békességet és derűt kívánt mindenkinek – ezekben a napokban élvezzék annak a szépségét, hogy együtt vannak családjukkal, érezve, hogy Jézus közöttünk van.

A pápa külön köszöntötte az ukrán nemzeti zarándoklat tagjait, áldását adva rájuk és hazájukra.

Végül mindenkinek megköszönte az utóbbi hetekben hozzá érkezett jókívánságokat, különösen az érte mondott imák ajándékát. „Szívből köszönöm! Az Úr fizesse meg nagylelkűen!” – mondta Ferenc pápa, majd szép ünnepet, jó ebédet kívánva búcsúzott a hívektől, imáikat kérve.

(vm)