Ferenc pápa szerdai katekézise: a szentmise bűnbánati aktusa felkészít az Úrral való találkozásra

Az újév első szerdai általános kihallgatásán Ferenc pápa folytatta a szentmise egyes részeinek az elemzését és ezúttal a bűnbánati szertartás szerepét, jelentőségét és formáit taglalta. A VI. Pál aulában tartott katekézis során kiemelte, hogy a bűnbánati imádság általános formáját mindenki egyes szám első személyben, tehát személyes felelősséggel mondja.

A pap felhívása az egész közösséghez szól, hiszen mindannyian bűnösök vagyunk

A szentmise bevezető szertartásai közül a bűnbánati aktus a maga mértékletességében hozzájárul annak a benső készségnek a kialakításához, mellyel méltóképpen lehet részt venni a szent titkok ünneplésében. Ez azt jelenti, hogy bűnösnek ismerjük el magunkat Isten és az emberek jelenlétében – kezdte katekézisét a Szentatya. A pap felhívása az egész közösséghez szól, hiszen mindannyian bűnösök vagyunk. Mert hiszen mit is tudna adni az Úr annak, aki el van telve önmagával, saját sikereivel? Semmit, mert az öntelt ember képtelen a megbocsátás elfogadására, el van telve saját feltételezett igazságával. Gondoljunk csak a farizeus és a vámos példabeszédére, ahol csak a vámos tér haza megigazultan, mint akinek megbocsátottak (vö Lk 18,9-14). Aki tudatában van saját nyomorúságának és alázattal lesüti szemét, magán érzi Isten irgalmas tekintetét. Tapasztalatból tudjuk, hogy aki képes elismerni a hibáit és tud is bocsánatot kérni, az megértést kap másoktól és meg is bocsátanak neki.   

Közösségileg betöltött bűnvallomás: mindenki egyes szám első személyben szól             

Aki csendben meghallgatja a lelkiismeret hangját, fel tudja ismerni, hogy saját gondolatai mások, mint az Isten gondolatai és hogy szavaink és cselekedeteink sokszor világiasak, az evangéliummal ellentétes döntések irányítják. Ezért a szentmise elején közösségileg töltjük be az általános bűnvallomást, melyet mindenki saját személyében, egyes szám első személyben tesz meg. Mindenki megvallja Isten és a felebarátai előtt, hogy „sokat vétkezett gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással”. Igen, mulasztással is – nyomatékosította a pápa –, hogy elmulasztottuk a jót tenni, pedig megtehettük volna. Sokszor nagyon jónak érezzük magunkat, mert úgymond „nem tettünk rosszat senkinek sem”.

Bűnvallomás Isten és felebarátaink előtt egyszerre

Valójában nem elég, hogy nem teszünk rosszat a felebarátunknak, hanem keresni kell az alkalmat arra, hogy jót tegyünk, felhasználva a kínálkozó alkalmat, hogy Jézus tanítványaiként tanúságot tegyünk róla. Jó ha tudjuk, emelte ki a pápa, hogy mind az Isten mind a felebarátaink előtt tesszük a bűnvallomást. Ez segít a bűn vonatkozásainak a megértésében, hiszen a bűn, miközben elválaszt az Istentől, elszakít a testvéreinktől is és ugyanez történik fordítva is. A bűn elvágja a kapcsolatokat a családban, a társadalomban, a közösségben, mindig elválaszt és megoszt – tette hozzá rögtönözve Ferenc pápa.

Saját mellverésünk helyett ujjal mutogatunk másokra

Az ajkunkkal megvallott szavakat gesztusaink kísérik – folytatta a pápa –, és ezzel a mellveréssel elismerem, hogy az az én vétkem, és nem másoké. Sokszor előfordul, félelem vagy szégyen miatt, hogy saját mellverésünk helyett ujjal mutogatunk másokra. Nem könnyű elismerni, hogy bűnösök vagyunk, de jót tesz nekünk, ha őszintén megvalljuk. Ám a saját bűneinket kell megvallanunk és nem másokét – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd elmesélt egy történetet egy öreg misszionáriusról, aki miután türelmesen végighallgatta gyónója részletes vallomását mások bűneiről, így szólt: Rendben van, nagyon jó, ezek voltak a mások bűnei. Most ön következik, a saját vétkeivel!                              

Szűz Mária, az angyalok és szentek közbenjárását kérjük

A bűnvallomás után – folytatta a pápa – a Boldogságos Szűz Máriához, az angyalokhoz és a szentekhez fohászkodunk, kérve őket, hogy imádkozzanak az Úrhoz értünk. Ebben jelen van a Szentek közössége, vagyis ahogy a Mindenszentek-napi prefáció imádkozza: „Gyarló embervoltunknak a szentekben adtál pártfogót és példaképet”. Közbenjárásuk megtart az úton minket az Istennel való teljes közösség felé haladva, mígnem a halál teljesen meg nem semmisül. A bűnbánati aktus végén a pap általános feloldozást ad: „Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg bűneinket és vezessen el az örök életre!”. Vannak ugyanis súlyos bűnök, amiket halálos véteknek mondunk, mert megölik bennünk az isteni életet, és amelyek megbocsátásához a gyónás szentsége szükséges és a szentségi feloldozás.    

Vannak másfajta bűnbánati formák…   

Ferenc pápa más bűnbánati formákra is utalt, mint például: „Urunk, Istenünk, könyörülj rajtunk! Mert vétkeztünk ellened. Urunk, mutasd meg nekünk irgalmasságodat! És add meg nekünk az üdvösséget! Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsáss meg bűneinket, és vezessen el az örök életre”. Főként vasárnap lehet szenteltvízzel áldást adni – ajánlotta a pápa –, utalással a keresztségünkre, mely eltöröl minden bűnt. De lehet énekelni a bűnbánati aktus részeként az ősi görög kifejezéssel a Kyrie eleison-t, amelyben az Úrhoz, a Kürioszhoz kiáltunk fel, hogy irgalmazzon nekünk.   

Számba vesszük gyengeségeinket, megnyílunk az isteni irgalmasságára, mely átalakít és megtérésre vezet

Beszéde záró részében a Szentatya felidézte a Biblia példaszerű bűnbánó alakjait, akik a bűnük elkövetése után magukba szálltak és volt bátorságuk, hogy levessék az álarcukat és megnyíljanak a szívet megújító kegyelem befogadása előtt. Dávid király bűnbánó szavára utalt az 50. zsoltárból: „Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat! Mosd le bűnömet teljesen, tisztíts meg vétkemtől! Gonoszságomat beismerem, bűnöm előttem lebeg szüntelen”. De ott vannak még a többiek: Szent Péter, Zakeus, a szamariai asszony… Hasznos dolog önmagunkat törékeny cserépedényhez hasonlítani, mert ez a tapasztalat megerősít bennünket. Miközben számba vesszük gyengeségeinket, megnyílik a szívünk az isteni irgalmasság hívására, mely átalakít és megtérésre vezet. És éppen ez az, amit csinálunk minden szentmise bűnbánati szertartása során – zárta  az újév első szerdai általános kihallgatásán tartott katekézisét Ferenc pápa, majd reménnyel eltelt boldog új esztendőt kívánt a résztvevőknek.  

(vl)