Porres Szent Márton, Peru szociális apostola

Megküzdött hivatás

Porres Szent Márton, Szent Rózához hasonlóan Limában született 1579-ben. Apja burgosi spanyol nemes, anyja egy volt fekete rabszolganő. Kisfiúként egy borbély mellé adták inasnak, s mivel akkoriban a borbélyok sebészi feladatokat is elláttak, Márton elsajátította az orvoslás tudományát. Éjszakánként azonban sokat imádkozott, és az imádság iránti szeretete vele együtt növekedett. 15 évesen kérte felvételét a domonkos rendbe Limában, de csak mint szolgát alkalmazták alamizsnaosztásra. Bár érezte szívében a domonkos hivatást, az akkoriban még életben lévő társadalmi megkülönböztetés miatt nem lehetett domonkos. Kitartó és imádságos élete végül meggyőzte az elöljárókat, hogy a faji különbségen alapuló szokást fel kell számolni, s a domonkosok kapuja kilenc évi szolgálat után megnyílt Márton előtt is.

A ,,Perui Szociális Hetek'' patrónusa

Különösen is mélyen ragaszkodott az Oltáriszentséghez. A betegszobában látott el szolgálatot élete végéig, de az utcán élő nyomorultakkal, és más szegényekkel is sokat törődött. Szálláshelyet alapított az elhagyott utcagyerekeknek. Jó barátja volt Limai Szent Rózának. Már életében sok csodát tulajdonítottak neki, de mégis irgalmas szeretetéről volt leginkább ismert. Az állatokat is nagyon szerette és szívesen gondjukat viselte nekik. 1639-ben hunyt el Limában. XVI. Gergely pápa 1837-ben boldoggá, 1962-ben XXIII. János pápa szentté avatta. A Szentszék Porres Márton oltalma alá helyezte Peru szociális ügyeit, s amikor Peru püspöki kara megszervezte a ,,Perui Szociális Hetek''-et, őt választották patrónussá. Védőszentje többek között a társadalmi igazságosságnak, a meszticeknek, a kocsmárosoknak, a borbélyoknak, az egészségügyi dolgozóknak.

(Árpád-házi Szent Margitról nevezett domonkos nővérek honlapja)