Ferenc pápa beszéde a chilei hatóság képviselőihez: Chile meg tudta szilárdítani és erősíteni alapítói atyái álmait

Apostoli látogatása első programjaként Chilében Ferenc pápa a keddi munkanapon a politikai élet és civil szféra képviselővel valamint a diplomáciai testület tagjaival találkozott Santiago de Chile egykori elnöki és kormány-palotájában. La Moneda (Pénz) a neve az elegáns neoklasszicista épületnek, mely egykor az Állami Pénzverde volt és amit mára kultúrpalotává alakítottak át.

Köszönet Chilének, mely vendégül látta és formálta a pápát ifjúkorában  

A reggel kilenckor kezdődő találkozó során mondott beszédében Ferenc pápa örömének adott hangot, hogy a tavalyi szeptemberi kolumbiai látogatása után most ismét Latin-Amerika földjén lehet, abban a szeretett országban, mely vendégül látta és formálta őt ifjúságában, ezért is szeretné, hogy látogatása egyidejűleg hálaadás is legyen ezért. Idézte a chilei nemzeti himnusz sorait: «Óh, Chile, eged tisztán kéklik, Tiszta szellők fújnak át rajtad. És mezeid virágokkal ékesek, a Mennyország boldog másai». Ez az ének lakóföldetek dicsérete, tele ígérettel és kihívással, de főként a jövő ígéretét hordozza. Földrajzi sokszínűségetek és gazdagságotok lehetővé teszi, hogy azt kulturális sokféleségetek gazdagságaként értsétek – szólt elismeréssel a pápa.

Chile meg tudta szilárdítani és erősíteni alapítói atyái álmait

Következő gondolatában a Szentatya Chile demokratikus fejlődéséről szólt, mely jelentős haladást tett számára lehetővé. Az utóbbi politikai választások is az elért megalapozottság és érettség jelét mutatják, főként amikor ebben az esztendőben az ország függetlensége kikiáltásának 200. évfordulóját ünnepli. Ez arra emlékeztet benneteket, hogy szabadságon és jogon alapuló nép vagytok, mely képes volt történelme viharos időszakain áthaladnia, ami által meg tudtátok szilárdítani és erősíteni alapítói atyáitok álmait.

Mi mindnyájan a legszebb mű, a haza építői vagyunk!

Felidézte Ferenc pápa Silva Henríquez santiagói bíboros emlékezetes, 1977-ben mondott úgynevezett ökumenikus Te Deum homíliájának szavait: «Mi mindnyájan a legszebb mű, a haza építői vagyunk, azé a földi hazáé, mely jelzi és előkészíti a határtalan hazát. Ez a haza nem ma és nem velünk kezdődik, ugyanakkor nélkülünk nem gyarapodik és nem is hoz gyümölcsöt. Fogadjuk hát tisztelettel és hálával, mint egy évekkel ezelőtt elkezdődött feladatot, mint olyan örökséget, mely büszkeséggel tölt el, de egyszerre el is kötelez bennünket.» Minden nemzedéknek sajátjává kell tennie a megelőző nemzedékek küzdelmeit és elért eredményeit, amiket még magasabb célok felé kell tovább vinnie. A köz javát, miként a szeretetet, az igazságosságot és a szolidaritást az ember nem egyszer s mindenkorra szerzi meg, hanem azt újból és újból, minden nap meg kell szereznie. Nem lehet megelégedni a múltban elért eredményekkel és megállva csak élvezni azokat, hiszen ekkor félreismerjük az igazságtalan helyzetben szenvedő testvéreinket, akik pedig megszólítanak bennünket.

A demokrácia találkozási pont mindenki számára                               

Folytassátok tehát a munkátokat, építsétek atyáitok álmát, a demokráciát – bíztatta a pápa a chilei hatóságok képviselőit –, mert az messze túllép a formai szempontokon, mígnem találkozási pont lesz mindenki számára, ahol kivétel nélkül mindenki hivatása az lesz, hogy házat, családot és nemzetet építsen. Ennek a helynek, az otthonnak, a családnak és a nemzetnek a neve: Chile, mely nagylelkű, befogadó, szereti a történelmét és meggyőződéssel, reménnyel dolgozik a jövőjén. A pápa emlékeztetett Szent Alberto Hurtado szavaira: «Egy nemzet mindig több mint a földje, hegyláncai, tengerei, anyanyelve és hagyományai, és ez pedig a betöltendő küldetése». A jövője! – tette hozzá Ferenc pápa. Ezt a jövőt jórészt a meghallgatás képességével építi a népe és annak hatóságai.

A meghallgatás képességével fordulni Chile sokszínűsége felé

A következő nagy gondolatmenetben Ferenc pápa ezt a meghallgatási képességet alkalmazta az etnikai, kulturális és történelmi sokszínűséget felmutató Chile nemzetére, ahol őrizkedni kell a részrehajlástól vagy felsőbbségtől. Tehát feltétlenül meg kell meg kell hallgatni a munkanélkülieket, akik képtelenek önmaguk és családjaik ellátására. Meg kell hallgatni a bennszülött lakosságot, akikről sokszor elfeledkeztek, pedig jogaikat és kultúrájukat védelmezni kell. Meg kell hallgatni az ajtónkon kopogtató migránsokat, akik egy jobb életet keresnek és egy jobb jövőt akarnak építeni mindenki számára. Aztán meg kell hallgatni a fiatalokat azokban a vágyaikban, hogy nagyobb lehetőségekhez jussanak főként a tanulás terén, hogy majd Chile főszereplői lehessenek, megóvva őket a kábítószer fenyegetéseitől. De meg kell hallgatni a bölcs és törékeny időseket és nem szabad magukra hagyni őket. A gyerekeket is meg kell hallgatni, ismételte következetesen a pápa, ahogy a kicsik megjelennek a világban, tágra nyílt szemükkel és ártatlanul. Ezen a ponton a pápa hozzáfűzte: Nem tehetem meg, hogy ne szóljak róla, az egyház szolgái által a kiskorúakat ért helyrehozhatatlan károkról. Ferenc pápa a helyi püspöktestvéreihez társul, velük együtt bocsánatot kér, és minden erővel támogatja az áldozatokat, közben azzal is törődve, hogy ilyen esetek soha többé meg ne ismétlődjenek.

A teremtett világ, a közös otthon védelme a bennszülöttek tapasztalatával

Beszéde záró részében a pápa a „teremtett világ, a közös otthon védelmét sürgette”: azt a kultúrát kell gyarapítani, mely védelmébe veszi a földet, amely a súlyos károk láttán nem elégszik meg a különleges válaszokkal, hanem ahogy a Laudato sí kezdetű enciklikájában jelezte: „Egy másfajta szemléletre, gondolkodásra, politikára, oktatási programra, életstílusra és spiritualitásra lenne szükség, mégpedig olyanra, amely ellenállóvá tud tenni a technokratikus paradigma előrenyomulásával szemben. Máskülönben még a legjobb ökológiai kezdeményezések is ugyanabba a globalizálódott logikába bezárulva maradnak meg” (Laudato si’ 111). Nyomatékkal kérte a pápa, hogy ebben a tekintetben használják fel a bennszülött népek tapasztalatából eredő hozzájárulásukat. Tőlük megtanulhatjuk, hogy az igazi fejlődés nem fordít hátat a földnek. Végül a Kármelhegyi Boldogasszony, Chile Anyja és Királynője oltalmába ajánlotta az egész országot, arra kérve Őt, hogy továbbra is oltalmazza ezt az áldott nemzetet.

(vl)