Pápai szentmise a mapuche indiánok városában: Az egység nem kierőszakolt integráció

Chilei programjának második napján Ferenc pápa a Santiagótól délre, mintegy 600 km-re fekvő Temuco városába repült, hogy ott találkozzon az egykori bennszülött lakossággal, zömmel a mapuche indiánokkal. Temuco városát 1881-ben éppen az indiánok ellen a chilei hadsereg alapította, de lassanként az őslakosok vették birtokba, ezért is választotta Ferenc pápa ezt a helyet, hogy otthonukban köszöntse őket, akiknek az utóbbi évtizedekben is sok meg nem értést kellett elszenvedniük. Emiatt időről időre elégedetlenségi mozgalom indult el soraikból, amit a politikai élet felelőtlen szereplői saját céljaikra és így zavarkeltésre használtak fel, mint részben a mostani templomgyújtogatások is.

Név szerint a köszöntötte a különféle népcsoportokat

„Mari, Mari”, Minden jót! – köszöntötte őket Ferenc pápa a szerda délelőtt kezdődött szentmisén, melyen mintegy 150 ezer hívő vett részt, akik zömmel a helyi Araucanía tartományból érkeztek. A Teremtő áldott földje ez – kezdte beszédét –, végtelen zöld mezőinek termékenységével, dús erdeivel, behavazott csúcsú, méltóságteljes vulkánjaival, ahol sokféle nép élt sok nemzedék óta. A név szerint köszöntött népcsoportok közt a pápa elsőként a mapuche, majd a húsvét-szigeteki rapanui, továbbá aymara, kecsua, atacama bennszülött népeket sorolta fel.

Jézus keresztje a nép bűneitől és fájdalmaitól terhes                    

Ha nem turistaként jön ide az ember, hanem a földön járva, akkor meghallja a helybéliek énekét, mely Arauco évszázados igazságtalanságok okozta szenvedéséről beszél. A pápa köszönetet mondott ennek a földnek, ezekért a népekért és az elviselt szenvedéseikért, melyeket felajánlott értük a szentmisén és csendes imádságot kért tőlük értük. Jézus keresztje ugyanis népeink bűneitől és fájdalmaitól terhes – mondta. 

Jézus, ne engedd, hogy legyőzzön bennünket a megoszlás és a szembenállás!

Jézus az evangéliumban az Atyját kéri, hogy mindnyájan egy legyenek” (Jn 17,21), élete e sorsdöntő fordulatában most megáll és egységet kér. Szívével tudja, hogy az egyik legsúlyosabb csapás, ami a népét sújthatná, a megoszlás és a szembenállás. A sok kiömlött könny! Tegyük magunkévá Jézus imádságát – kérte a pápa a hívektől – és vele együtt lépjünk mi is a fájdalmak kertjébe, Jézussal együtt kérve: Atyánk, add, hogy mi is egy legyünk! Ne engedd, hogy legyőzzön bennünket a megoszlás és a szembenállás! A Jézus által kért egység ajándék, amit kérni kell a föld és fiai javáért. Figyelmesnek kell lenni arra a lehetséges kísértésre, mely a gyökerétől beszennyezi Isten adományát. Ezen kísértések egyike a hamis szinonimák - mondta a pápa, majd a továbbiakban ezt fejtette ki.   

A hamis szinonima összekeveri az egységet az egyformasággal

Az egyik legnagyobb kísértés összekeverni az egységet az egyformasággal. Jézus nem azt kéri az Atyjától, hogy mindenki azonos legyen, mert az egység nem semlegesíti, vagy nem hallgattatja el a különbségeket. Az egység nem kierőszakolt integráció látszata, de nem is egy harmonizált peremre szorítás. A Föld gazdagsága abból a tényből születik, hogy mindenki megosztja a saját gazdagságát a többiekkel. Soha nem válik fojtogató egyformasággá, mely az erősebbek fölényéből ered, de nem is elkülönülés, mely nem ismeri el mások jóságát. A Jézus által kért és ajánlott egység abban áll, hogy minden nép és minden kultúra odaadja a sajátját ennek az áldott földnek.

Az egység kibékített különbözőség

Az egység kibékített különbözőség, mert nem tűri, hogy a nevében törvényesítsék az igazságtalanságot. Szükségünk van arra a gazdagságra, amit minden egyes nép tud nyújtani és el kell hagyni azt a logikát, ami szerint vannak felsőrendű és alsórendű kultúrák. A pápa ennek kapcsán utalt a helyi kézművességre: egy szép kézi-szőttes köpeny, mely a különböző anyagok és színek egységét teremti meg, merőben különbözik az ipari szintetikus terméktől. Az egység művészete hiteles kézműveseket igényel, akik különbséget tudnak tenni a különféle falvak, utcák, terek és országok között. Ez a művészet nem íróasztalon születik, hanem meghallgatásból, és ebben áll a szépsége. A meghallgatást kísérje a másik elismerése, hogy a Lélek ott is vetett, mert ebből születik a szolidáris felismerés, hogy szükségünk van egymásra, hogy megőrizzük földünk szépségét, ami az egyetlen fegyver a „reménység erdőirtása” ellen.

A hamis szinonimák másik kísértése az egység fegyverét használja           

Ferenc pápa két formáját különböztette meg az egységet és a kiengesztelődést fenyegető veszélynek. Az első a szépen kidolgozott megegyezések veszélye, melyek sohasem valósulnak meg, hanem csak tervek és szép szavak maradnak, hacsak nem törlik le a könyökükkel azt, amit kézzel leírtak. Erőszak ez is, mert kiábrándítja a reményt. Másfelől pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a kölcsönös elismerés kultúráját nem lehet erőszakra és rombolásra építeni, mely végül emberi életek árát követeli. A másik megsemmisítése csak még nagyobb erőszak árán lehetséges és csalárd módon meghamisítja a legigazibb ügyet. Éppen ezért mondjunk nemet a pusztító erőszakra – kérte a pápa –, mert az erőszak olyan, mint a vulkáni lávafolyam, mely maga előtt mindent felperzsel és csak terméketlenség és vigasztalanság marad utána. Ebből következik, hogy minden erővel törekedni kell az egységet szolgáló párbeszédre. Kérjük az Urat, hogy tegyen bennünket az egység kézműveseivé – zárta homíliáját Ferenc pápa a chilei bennszülött népcsoportok előtt bemutatott szentmise során.

(vl)