Olvasd a cikket Menj a menüre

közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:

Ferenc pápa \ Utazások, látogatások

A Szentlélek olajával töltsük meg életünk lámpásait – Ferenc pápa homíliája az észak-perui Trujillóban

Szentmise a tengerparton - AP

20/01/2018 17:27

A Szentlélek olajával töltsük meg életünk lámpásait – Ferenc pápa homíliája az észak-perui Trujillóban

Ferenc pápa perui programja egyik csúcspontjaként szombaton délelőtt tíz órakor szentmisét mutatott be a Trujillo közelében fekvő Huanchacao kisváros tengerparti fövenyén. Peru leghíresebb fürdőhelye egyúttal a fürge szelek miatt a szörfözés paradicsoma is. A pápai szentmisére mintegy félmillió hívő érkezett, a tengerparti településekről, a hegyekből és távoli Amazónia vidékeiről is.         

„Ennek a földnek evangéliumi íze van. A bennünket körülvevő táj és a háttérben ez a végtelen tenger hozzásegítenek bennünket, hogy jobban megértsük a tapasztalatot, amit az apostolok éltek meg Jézussal, és amelyre ma mi is meghívást kaptunk” – kezdte homíliáját Ferenc pápa. A tegnapi tanítványok, mint közületek is olyan sokan ma, halászattal keresték meg a mindennapi betevő falatot. Kis, egyszemélyes csónakokon indultak el ugyanazzal a céllal, vagyis hogy megkeressék a mindennapi kenyeret. Ez a hely, amelyet az “aranyhalak lagunájának” hívnak, az élet és az áldás forrása volt sok nemzedék számára, az idők során álmokat és reményeket táplált.

A pápa együttérzése a „tengerparti vihar” által sújtott térség lakosságával

„Ti, az apostolokhoz hasonlóan, ismeritek a természet erejét és megtapasztaltátok csapásait” – mondta Ferenc pápa, utalással a „tengerparti vihar”, az „El Niño” erős csapásaira, amelynek fájdalmas következményei még mindig jelen vannak sok családban, különösen azokéban, akik még nem tudták újból felépíteni otthonukat. Ez volt az egyik oka annak, hogy a pápa el akart jönni közéjük és imádkozni akart velük együtt.

(A Szentatya arra a természeti jelenségre utalt, amely Karácsony tájékán jelenik meg évről évre Ecuador és Észak-Peru partjai előtt – ezért a „Gyermek” elnevezés. Ekkor meleg, délnek tartó áramlás szorítja ki a hideg vizet, csökkentve a fölfelé áramló tápanyagokat, aminek következtében a halászat rövid időre megszakad. A felmelegedés rendszerint tavasszal ér véget).

A keresztre feszített Jézus osztozik szenvedéseinkben

A pápa arra buzdította a híveket, hogy helyezzék el ma az Oltáriszentség előtt ezt az olyan nehéz pillanatot is, amely sokszor kétségessé teszi hitünket. Egyesüljenek Jézussal, aki ismeri a fájdalmat és a megpróbáltatásokat. A keresztre feszített Jézus közel akar lenni hozzánk minden fájdalmas helyzetben, hogy kezét nyújtsa nekünk és segítsen talpra állnunk. Ő belépett történelmünkbe, mert osztozni akart utunkban és meg akarta érinteni sebeinket. Istenünk nem idegen érzéseinktől, szenvedéseinktől, éppen ellenkezőleg, a fájdalom közepette kezét nyújtja nekünk.

Az egység a Szentlélek gyümölcse

Ezek az erős csapások megkérdőjelezik és megkockáztatják lelki értékeinket és legelemibb magatartásformáinkat. Ilyenkor tudatára ébredünk, milyen fontos, hogy ne legyünk egyedül, hanem egységesek legyünk, eltelve azzal az egységgel, amely a Szentlélek gyümölcse. A pápa utalt az elhangzott evangélium szakaszra (Mt 25,1-13), a tíz szűzről szóló példabeszédre. A fiatal lányok hirtelen hallanak egy kiáltást, amely felébreszti és indulásra készteti őket. Egyesek észreveszik, hogy lámpásaikban nincs elegendő olaj, hogy megvilágítsák az utat a sötétségben. Mások megtöltötték lámpásaikat, így megtalálták és megvilágították az utat, amely a vőlegényhez vezette őket. A megadott pillanatban mindnyájan megmutatták, hogy mivel töltötték meg addigi életüket.

Milyen olajjal töltjük meg életünket?

Ez történik velünk is. Bizonyos körülmények között megértjük, hogy mivel töltöttük meg életünket. Milyen fontos, hogy életünket azzal az olajjal töltsük meg, amely lehetővé teszi, hogy meggyújtsuk lámpásainkat a sötétség számos helyzetében és megtaláljuk az előre vezető utat! A pápa hozzátette: „Tudom, hogy a sötétségnek abban a pillanatában, amikor meghallottátok az  „El Niño” csapását, ez a táj el tudott indulni az úton, volt olaja, hogy igazi testvérhez illően a többiek segítségére siessen. A szolidaritás, a nagylelkűség olaja hozott mozgásba titeket és a segítség számtalan konkrét gesztusával indultatok el az Úr felé. A sötétség közepette, másokkal együtt, élő fáklyákként megvilágítottátok az utat, készségesen enyhítve a fájdalmat és szegénységetekben is megosztottátok javaitokat másokkal.

Az egymás iránti szeretet a legfőbb evangéliumi tanúságtétel

Az evangéliumi példabeszédben a szűzek, akiknek nem volt olajuk, elmentek, hogy vásároljanak az árusoktól. Életük sorsdöntő pillanatában észrevették, hogy lámpásuk üres, hogy hiányzott nekik a legfőbb dolog, ahhoz, hogy megtalálják az igazi örömhöz vezető utat. Egyedül voltak és egyedül maradtak, nem jutottak be a menyegzőre. Vannak dolgok, amelyeket nem lehet rögtönözni és még kevesbé lehet megvásárolni. Egy közösség lelkének az a mércéje, hogy hogyan tud egységesen szembenézni a nehéz pillanatokkal, a balszerencsékkel, hogy életben tartsa a reményt. Ezzel a magatartással teszik a legnagyobb evangéliumi tanúságot, mint ahogy az Úr mondja: „Arról tudják majd meg, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35).

A szeretet konkrét tetteivel az isteni cselekvés részeseivé válunk

A hit nem egy idea, gondolat felé nyit meg bennünket, hanem egy konkrét szeretet felé, amely tettekben, segítő kezekben, együttérzésben nyilvánul meg, amely újból és újból felépíti a reményt, amikor látszólag már minden elveszett. Így válunk az isteni cselekvés részeseivé, amelyet János apostol ír le, amikor megmutatja nekünk a gyermekei könnyeit felszárító Istent. Ezt az isteni művet Isten egy anya gyöngédségével végzi el, aki megpróbálja felszárítani gyermekei könnyeit. Milyen szép ez a kérdés, amit egy nap mindnyájunknak feltehet az Úr a nap végén: hány könnyet szárítottál fel ma?

Az élet viharaival szemben az egyetlen kiút Jézus Krisztus

Ezeket a tengerpartokat egyéb viharok is ostorozhatják, amelyek a térség lakóinak életére pusztítóan hatnak. Ezeket úgy hívják, hogy szervezett erőszak, mint a „bérgyilkosság”, a bizonytalanság, a tanulás és munka lehetőségének a hiánya, biztonságos lakóhely hiánya sok család számára. Számos olyan helyzet van, amelyek, mint a legrosszabb árvizek elpusztítják a kölcsönös bizalmat, amely olyannyira szükséges a támasz és a remény hálózatának a kiépítéséhez. Áradások, amelyek csapást mérnek a lélekre és követelik tőlünk az olajat, hogy szembenézzünk velük. Mennyi olajad van? – kérdezte a pápa. Sokszor feltesszük magunknak a kérdést, hogy hogyan nézzünk szembe ezekkel a viharokkal, hogyan segítsünk gyermekeinknek, hogy leküzdjék ezeket a helyzeteket. Nincs jobb kiút, mint az evangélium útja, amelynek neve Jézus Krisztus.

A Szentlélek olajával töltsük meg életünk lámpását

Töltsétek meg mindig életeteket az evangéliummal – hangzott a pápa buzdítása. A perui hívek alkossanak olyan közösséget, amely hagyja, hogy az Úr felkenje őket a Lélek olajával. Ő mindent átalakít, megújít, mindenkit megvigasztal. Jézusban kapjuk meg a Lélek erejét, hogy ne tekintsük természetesnek mindazt, ami fájdalmat okoz.  Ne adjunk „állampolgárságot” mindannak, ami kiüresíti a lelket, és a mi még rosszabb, elrabolja a reményt. A történelemnek ebben a pillanatában a peruiaknak joguk van hozzá: ne hagyják, hogy elrabolják tőlük a reményt. Jézusban kapjuk meg a Szentlelket, aki egységben megőriz bennünket, hogy kölcsönösen támogassuk egymást és szembeszálljunk mindazzal, ami el akarja venni tőlünk családjaink legjobbjait.

Jézusban soha nem fogy el reménységünk

Jézusban Isten a hívők közösségévé tesz bennünket, akik képesek egymás támogatására, a reményre és ezért küzdenek a sokféle ellenséges körülmény visszautasítására, átalakítására. Közösség, amelynek tagjai szeretnek, nem üldögélnek ölbe tett kézzel. Jézussal Trujillo népe továbbra is lehet „az örökös tavasz városa”, mert Ővele minden a remény alkalmává válik.

Végül Ferenc pápa a térség Mária tiszteletéről szólt. „Tudom, hogy ez a föld milyen szeretettel van a Szűzanya iránt és tudom, hogy ez a Mária tisztelet mindig Jézushoz vezet el benneteket”. Mária mindig ismétli tanácsát: „Tegyétek, amit mond”. A Szentatya arra kérte a híveket, hogy közösen énekeljenek el együtt egy közismert Mária éneket, amely a Szűzanya áldását kéri, békéért és szeretetért fohászkodik.

(vm)

20/01/2018 17:27