Ferenc pápa a finn lutheránus küldöttséghez: együtt tegyünk tanúságot az élő Istenről

Ferenc pápa január 25-én, csütörtökön délelőtt a Vatikánban fogadta a finnországi evangélikus-lutheránus egyház küldöttségét. A találkozón felidézte a reformációról való megemlékezést és rámutatott a jelen kihívásaira, kezdve az egyház természetének kérdésével. Katolikusok és evangélikusok arra kaptak meghívást, hogy közösen tegyenek tanúságot az „élő Istenről” az erősen elvilágiasodott társadalmakban. Erre emlékeztette a pápa beszédében a finnországi evangélikus-lutheránus egyház küldöttségét, amelynek tagjai Szent Henrik, Finnország védőszentje ünnepe alkalmából zarándokoltak el Rómába.

A reformációról tartott közös megemlékezés megerősítette a szeretetközösséget

Ferenc pápa örömmel idézte fel a tavalyi közös megemlékezést a reformációról, amely megerősítette a szeretetközösséget és termékeny lehetőséget nyújtott az ökumenizmus számára. Nem érkezési, hanem kiindulási pontot jelölt meg a teljes és látható egység keresésének útján. A pápa megállapította, hogy nélkülözhetetlen szükség van hálára, bűnbánatra és reményre az emlékezet megtisztításához.

Semmi nyoma a múlt vitáinak és konfliktusainak

A lutheránusok és katolikusok tehát a 2017-es megemlékezést az „ökumenikus szeretetközösség” légkörében ünnepelhették, mert nem volt nyoma sem a múlt heves vitáinak és konfliktusainak. „Megértettük, hogy a reformáció eseménye egyfajta felszólítás arra, hogy közösen nézzünk szembe a kereszténység hihetőségének elveszítésével” – állapította meg a pápa. Ezáltal az éppen lezárult év arra az időszakra emlékeztetett, amikor még nem következett be a keresztények közötti szakadás.

Az ökumenizmus kihívása, hogy közösen hirdessék Isten központiságát

Ma tehát katolikusok és lutheránusok ismét közösen vallhatják meg az Istenre vonatkozó kérdések központiságát. Nem bármiféle Istenről van szó, hanem arról az Istenről, aki Jézusban kinyilatkoztatta számunkra konkrét arcát. Éppen ezért volt lehetséges a reformációról való ökumenikus megemlékezés – magyarázta a pápa. Erre nem pusztán pragmatikus szempontok miatt került sor, hanem a keresztre feszített és feltámadt Krisztusba vetett mély hit értelmében. A 2017-es közös megemlékezés ezért nagy ökumenikus felelősség iránti elkötelezettséget is jelent.

Erőfeszítések az egyház természetének kérdésére vonatkozóan

A mostani erőfeszítések egy ökumenikus szempontból elsődleges kérdés, az egyház természetének tanulmányozására irányulnak. A finnországi lutheránus-katolikus párbeszéd bizottsága által a közelmúltban kidolgozott dokumentumban, amelynek címe: „Növekvő szeretetközösség. Nyilatkozat az egyházról, az Eucharisztiáról és a szolgálatról” – döntő témák szerepelnek, amelyekről ökumenikus párbeszédet kell folytatni. A megigazulás tanára vonatkozó alapvető kérdésekben elért egyetértést követően, a megegyezés egyháztani következményeinek is szükségszerűen szerepelniük kell az ökumenikus párbeszédek napirendjén.

A keresztények legyenek Jézus szeretetének szolgái

A keresztények egységéért végzett imahétre utalva Ferenc pápa emlékeztetett arra a súlyos helyzetre, amelyben világszerte sok ember él, és akikért közösen síkra kell szállnunk. A pápa a finnországi lutheránus egyház küldöttségéhez intézett beszédében végül így buzdított: „Imádkozzunk Jézushoz, hogy mi, keresztények békéje eszközei lehessünk, közösen működve a megosztott népek között, mint szeretetének szolgái, amely meggyógyít és kiengesztel”.