2018-01-25 16:57:00

Az új próféta: Martos Balázs atya elmélkedése az évközi 4. vasárnapra


Az évközi 4. vasárnap evangéliumának sajátossága Jézus személyének, tanításának és hatalmának összhangja. „Új tanítás, és milyen hatalmas!” – álmélkodnak a szemtanúk, amikor Jézus kiűz egy tisztátalan lelket. Első alkalommal ez a tisztátalan lélek mondja ki, hogy Jézus „az Isten Szentje” – s ezzel a paradox helyzettel kezdődik az a sajátos felfedező út, amelyre az evangélium meghívja olvasóját. Hiszed-e, hogy Jézus az Isten Szentje? Miért hiszed? Hogyan érint téged? Mit jelent számodra?

A szentmise olvasmánya a Második Törvénykönyvből való, és közvetve, többszörös áttétellel, ugyanezt a titkot készíti elő. Miről is van itt szó?

A Második Törvénykönyv Mózes ötödik könyve. Formája szerint egyetlen hosszú beszéd, amelyet Mózes Moáb mezején, az ígéret földjére való bevonulás előtt mond el a népnek. A nép mintegy a határon áll: Mózes ezért egyszerre tekint vissza az egész megtett útra, a kivonulás és pusztai vándorlás csodáira, és előre, arra az időre, amikor a nép majd birtokba veszi a földet. Mindannyian ismerjük az élet fordulópontjainak ezt a sajátos helyzetét: összegezni a megszerzett tudást, tapasztalatot, ugyanakkor felkészülni arra, mi lesz új, mi lesz más a következő időszakban. A Második Törvénykönyv sajátos optikában rámutat, hogyan segítheti az eddigi istentapasztalat az ország boldogulását.

Mózes személyében Isten közvetítőt adott a népnek. A nép nevében vele kötött szövetséget az Úr a Sínai hegyen. De ki tölti majd be Mózes szerepét, ha lejár az ő ideje, ki lesz a közvetítő Isten és a nép között, ha Mózes már nem él? A próféták feladata lesz, hogy Mózes módjára Isten szavát közvetítsék, eleven tanítással. A próféták szavaiban kell majd lángolnia annak a tűznek, amelyet Mózes valaha a csipkebokorban és a Sínai hegyen látott félelmetes szépségben. S mivel Isten igazsága, Isten tüze ég bennük, a hamisság minden formája távol álljon tőlük, de különösen Isten igazságát nem homályosíthatják el. A többistenhit, amelyet ma történelmi kuriozitásnak érzékelünk, a Második Törvénykönyv gondolatvilágában a legközelebbi kísértések egyike, amelyek Izraelt érhették.

Vajon kire utalnak Mózes szavai, ki a „hozzá hasonló” új próféta? A Törvény minden szava Izrael maradandó felépítését is szolgálja, ezért joggal gondolhatunk mindarra, amit a próféták könyveiben igaz és hamis próféták szembenállásáról, a próféták küldetéséről olvasunk. Ezek a szavak előkészítik a népet arra, hogy keresse és fogadja el Isten embereinek tanítását. Mózes halála után mindjárt Józsue veszi át a nép vezetését, s róla olvassuk, hogy mindenben Mózeshez hasonló gondossággal járt el, amikor a népet vezette. Betartatta velük Mózes törvényét (vö. Józs 1). Józsue neve viszont a héber és görög változatban Jézuséval azonos. Az első keresztények a Názáreti Jézusban fedezték fel, hogy ő a megígért új próféta, akinek a szavára mindenben hallgatni kell.

A Második Törvénykönyv 18. fejezetének részlete, amelyet első olvasmányként hallunk, az Újszövetség egyik gyakran használt bizonyító idézete Jézus méltósága, Istentől kapott küldetése mellett. A színeváltozás jelenetében talán ezért is hangzik el az égből: „Őt hallgassátok!” (Mk 9,7párh). Az Apostolok cselekedeteiben ezért ismétli Péter és később István diakónus is ezeket a szavakat (vö. ApCsel 3,22; 7,37). Sőt, János evangéliuma szerint ezért mondja maga Jézus is: „ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek, hiszen ő rólam írt” (Jn 5,46; vö. 1,21).

Annyi évszázad és annyiféle tapasztalat után még ma is feltehetem a kérdést, Isten színe előtt: „Tudom, ki vagy?” Mit jelent, hogy hallgatok rád? Kiben hallom szelíd, de hatalommal teli szavadat, amely a szó legszentebb értelmében szabaddá tesz?








All the contents on this site are copyrighted ©.