Gyertyaszentelőre… P. Vértesaljai László SJ jegyzete

Jezsuita rendházunkban Urunk bemutatása gyertyaszentelős ünnepén a házfőnökünk tart, már a nap vigíliáján, egy kis elmélkedést. Otthoni emlékét idézi fel, hogyan is ünnepelnek Chile déli részén a tengerparti városok és falvak népei. Gyertyaszentelő Boldogasszony napjának előestéjén bárkába szállnak mindahányan vannak, hiszen többnyire halásznépség lakja a partvidéket. A csónakokban mindenki lampionos gyertyát vagy mécsest tart a kezében és elindulnak a legközelebbi parti Mária kegyhelyre. Ezerszer ezer kis lápmás úszik a vízen, lassan az éjszakában, és mind egy irányban tart, míg szépen kikötnek a templom közelében, majd a fényfolyam beúszik a templomba. A sor elején – az idő-tenger egészét nézve –,  kétezer évvel ezelőttről Mária és József halad, karjukon a Gyermek, a világ Világossága, Lux mundi.

Jezsuiták hozták el nekünk Chilébe ezt az ünnepet – mondja P. Gonzales házfőnökünk, mire becsukom a szemem és látom a tengerpartot, a lampionokat, az evezők csöndes csobbanását is hallom, majd a hatalmas bibliai szót „Világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek” – ahogy karján a gyermekkel szól az agg Simeon.

Mit vittek el ötszáz évvel ezelőtt jezsuita, ferences és domonkos szerzetesek az Újvilágba, hogy az még ma is él, teljes fényességében? 

Elvitték azt, ami az övék volt. Elvitték azt, amit ők  maguk is úgy kaptak. A libbenő gyertyafény kezes melegét. Amiről próféták jövendöltek és ami a jeruzsálemi templom lépcsőjén valósággá lett. Itt Rómában is hozzátettek valamit, amikor eleink kiléptek a katakombák félhomályából és immár szabadon kibontották a Krisztus-ünneplés teljességét, mely csírájában már az első századokban megszületett. Nehezen megnevezhető a mai ünnep, ezért is adtak sokféle nevet neki. Görögül Szent Találkozásnak hívták a nemzedékek összejöttét: Anna és Simeon idős korosztályát, együtt a felelős szülők nemzedékével és persze az újszülött generációjával is. De hívják Purificatio-nak, Mária megtisztulásának, vagy az Úr prezentációjának, bemutatásának is. Itáliai környezetben luminária nevet is kapott, ebből nőtt ki a német Lichtmess és a francia Chandeleur ünnepnév. Magyar nyelvünk szereti kimondani Boldogasszonyunk nevét és hozzáilleszti a szerepet, a gyertya megszentelését, mely hazakerülve, a tiszta-szobában őrzött szentelt gyertya, arra a templomi fényességre, az Úr föllobbanására emlékeztet: Gyertyaszentelő Boldogasszony! Az elsőszülött kiváltásának mózesi parancsa és a szülés utáni megtisztulás előírása kapcsolódik itt egybe. A negyedik századi jeruzsálemi zarándokasszony, Aetheria örökíti meg a Szent Város ünnepét naplójában: „Epiphania-Vízkereszt után negyven nappal nagy tisztességgel ülik meg a Feltámadás templomában, mintha Húsvét volna”. Rómában egy pogány ünnep szelíd megkereszteléséül is szolgált. A városkerülő Amburbale járásnak adtak új értelmet és hamar összekapcsolták a két értelmezést, hiszen 447-ben Nagy Szent Leó pápa már Jézus életének eseményeként említi.

Azóta él a Krisztus-követők hagyományában mind mai napig a Bemutatkozás- Találkozás ünnepe, s lám, nemcsak Európában, hanem Chile déli részén is. Nemhiába. Ez nemcsak Európa öröksége. A Lux mundi, a világ Világossága – világörökség! És ezt a világot teremtő Úr rendelte így.