2018-02-11 20:04:00

Benedek pápa lemondása hősies tett az egyház javára – egykori másodtitkára szerint


XVI. Benedek lemondásának ötödik évfordulója alkalmából egykori másodtitkára, Alfred Xuereb meséli el a német pápával együtt töltött idő legérdekesebb mozzanatait, továbbá az új és a nyugalmazott pápa testvéri kapcsolatát.

Öt évvel ezelőtt, február 11-én XVI. Benedek pápa bejelentette, hogy lemond péteri szolgálatáról. Ez egy rendkívüli szeretetgesztus az egyház felé, melyet a maga nagyságában az idő múlásával egyre inkább megértenek a hívek és nem is csak ők. Ebből az alkalomból a Szentszék sajtóhivatala interjút készített Alfred Xuereb prelátussal, Benedek pápa egykori másodtitkárával, aki jelenleg a Vatikán Gazdasági titkárságának főtitkára.

Legerősebb mozzanat a lemondás pillanatáé

Nagyon sok emlék köt Benedek pápához, de nem akarom elfelejteni azokat, hogy élénken őrizzem meg azoknak az éveknek az emlékét, annak az időszaknak az emlékeit, amiket vele együtt éltem meg. Hogy milyen emlékek a legerősebbek…? Nyilvánvalóan a lemondás mozzanatáé. Nagyon jól emlékszem, hogy 2013. február 5-én Benedek pápa behívott a dolgozószobájába és közölte velem lemondásának nagy elhatározását. Az első dolog, pedig ami nekem hirtelen beugrott, ez a kérdés volt: „De miért nem gondolkodik még egy kicsit róla?”. Beszélgetés közben azonban meggyőződésemmé lett, hogy ő már sokat imádkozott.

Lemondása előtt a reggeli misék kezdésekor hosszasan imádkozott 

Sőt, abban a pillanatban tudatossá lett számomra egy körülmény. Volt egy meglehetősen hosszabb időszak, amikor a magánkápolnája sekrestyéjében a szentmise megkezdése előtt a pápa hosszas imádságba merült. Figyelmen kívül hagyta a szentmise előtt az óraütéseket és továbbra is a feszület előtt maradt imádságba mélyedve a sekrestyében. Meg voltam győződve arról, hogy valami nagyon fontos dologért imádkozik. Azon a február 5-én, amikor Benedek pápától éppen a nagy elhatározását hallottam, arra gondoltam: „Nagyon valószínű, hogy akkor ezért imádkozott!”  

Alaposan megfontolta a dolgot, békében volt, Isten akaratában…                                                   

Nyilvánvalóan a másik erős mozzanat a nyilvános lemondása volt a február 11-i konzisztórium során. Én az egész idő alatt sírtam, még az az ebéd során is, olyan mélyen megérintett és azt mondtam neki: „Szentatya, nyugodt volt, derűs volt ön? Ő pedig határozottan felelte: „Igen”, hiszen már túl volt a gyötrődésén. Nyugodt volt, mert biztos volt abban, hogy alaposan megfontolta a dolgot, és hogy békében volt, Isten akaratában.

Aztán eljött a pillanat, amikor ön átlépett Benedek pápa szolgálatából Ferenc pápa szolgálatába…

Nagyon erős pillanat volt számomra a búcsú, mert többször is említette nekem: „Ön pedig az új pápával lesz”. Amikor megválasztották Ferenc pápát, levelet írt neki, amiben leszögezte a készségét, hogy szabadon hagy engem, bármiben is szüksége lenne rám. Amikor pedig eljött a nap, hogy elhagyjam Castel Gandolfót, hogy Ferenc pápával menjek, az Államtitkárságról szóltak nekem: Iparkodj, fogd a csomagjaidat, mert Ferenc pápa egyedül bontja a postáját. Ekkor bementem Benedek pápa dolgozószobájába, hogy bejelentsem neki ezt és sírva kértem az áldását rám. Ő békés nyugalommal felállt, én eléje térdeltem és az áldásával távoztam.

Találkozott később a nyugalmazott pápával és milyen benyomást szerzett róla?

Éppen a születésnapon elküldtek hozzá – múlt év október 14-én –, hogy misézzek nála és maradjak ott a reggelire. Nagyon friss szelleműnek találtam, nagyon sokat kérdezett… Aztán, amikor a reggeli során gyakran rám tekintett, az jutott az eszembe, mintha ezt mondaná: Nézd csak, milyen öröm, ismét látni téged! Nagyon pontosan emlékezett a családommal kapcsolatos apró részletekre is, édesanyámra, sőt még a mamám macskáira is! Nyilvánvalóan fizikailag nagyon gyenge. Majdnem 91 éves, mindazonáltal az én 82 éves édesanyám nincs olyan fizikai állapotban, mint ő!

Gondolja, hogy az öt év során az emberek jobban megértették XVI. Benedek pápa meglepő gesztusát?

Némelyek igen. De azt is gondolom, hogy egyeseknek jobban meg kellene érteni ezt a gesztust. Mert az egy nagyszerű gesztus volt. Ő megértette, főként a mexikói útja során, hogy többé már nem képes ilyen hosszú utakra. Onnét már nem volt messze az Ifjúsági Világtalálkozó napja Brazíliában és számot vetett azzal, hogy többé már nem képes utazni, ilyen nagy erőkifejtésre már képtelen. Ez egy hősies cselekedet volt szerintem, mert az Egyházra gondolt, az Egyház iránti szeretetre, mely sokkal nagyobb volt az önmaga iránti szeretetnél. Nem foglalkozott az emberek vagy a környezete véleményével, amit róla mondhattak. Ő mindig békés maradt, miután megértette, hogy ezt kéri tőle az Isten, mert jobban szerette az egyházat saját magánál.

Ön egy évig volt Ferenc pápa magántitkára. Közelről láthatta és most hogyan írná le Joseph Ratzinger és Jorge Mario Bergoglio kapcsolatát?           

Ferenc pápa azonnal megadta a helyes meghatározást: „Abban a kitüntetésben részesülünk, hogy van egy nagypapánk itthon”. Velünk van tehát egy élő emlékezet, amiből meríthetünk. Biztos vagyok benne, hogy így tesz Ferenc pápa. Másfelől pedig egyértelműen beszélnek a gesztusok. Mielőtt Ferenc pápa megválasztását követően megjelent volna a Szent Péter bazilika központi loggiáján a világ előtt, telefonon hívta Benedek pápát, hogy köszöntse őt. Mi éppen a tévé-szobában voltunk, ahol a telefon le volt halkítva, ezért nem hallottuk ezt a hívást, de éppen ez magyarázza a késést, amivel Ferenc pápa kiment a loggiára. Aztán később a vacsora során újból hívtak bennünket, azt kérdezve, hogy „Hol voltatok?” – A tv előtt voltunk! – válaszoltuk, mire jött a jelzés: Ferenc pápa a vacsora után hív benneteket. Nálam volt a mobiltelefonom és amikor a hívás megérkezett, átadtam Benedek pápának és hallottam, amint az mondta: „Szentatyám, mostantól fogva teljes engedelmességet ígérek és az imádságomat”. Ezeket a pillanatokat nem lehet elfelejteni.

Végül, mi Benedek pápa legnagyobb adománya, amit a szolgálat és imádság öt éve alatt az egyháznak adott, úgy hogy közben a Szent Péter falain belül maradt?

Ő maga akarta ezt a visszavonult életet, hogy jobban felkészülhessen az Úrral való végső találkozásra, amit most mélységes lelkiséggel él meg, felajánlva imádságát és egészségi állapotának a törékenységét az egyház javára, a pápáért és az egyházért.

(vl)                                                                                           








All the contents on this site are copyrighted ©.