Ferenc pápa a Szent Márta-házban: a türelem nem belenyugvás, hanem párbeszéd saját korlátainkkal

Kérjük az Úrtól a türelem erényét, ami annak a személynek a sajátja, aki úton van és a vállára veszi a nehézségeket és a megpróbáltatásokat, mint sok üldözött keresztény testvérünk a Közel-Keleten. Így buzdított a pápa hétfőn reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmiséjén.

„Hitetek próbatétele állhatatosságot eredményez” – írja Szent Jakab apostol a napi első olvasmányban (Jak 1,1-11), amelyről Ferenc pápa elmélkedett homíliájában.

A türelem nem belenyugvás vagy vereség

De mit jelent állhatatosnak, türelmesnek lenni az életben és a próbatételek idején? Ezt természetesen nem könnyű megérteni – jegyezte meg a Szentatya. A keresztény türelem elkülönül a „belenyugvástól” és a „legyőzöttség” érzésétől. Ehelyett olyan, mint annak az „erénye”, aki úton van, nem egyhelyben áll és be van zárkózva.

Amikor pedig az ember úton van, sok minden történik, ami közül nem minden jó. Nekem sokat mond a türelemről, mint úton levő erényről azoknak a szülőknek a hozzáállása, akiknek beteg vagy fogyatékkal élő gyermeke születik. „Hála Istennek, hogy életben van!” – mondják. Ők türelmesek. Egész életükben szeretettel foglalkoznak gyermekükkel, a végsőkig. Ez pedig nem könnyű dolog! A gyermekáldás öröme azonban erőt ad nekik, hogy előre haladjanak és ez a türelem, az állhatatosság, de ez nem belenyugvás. Ez tehát erény, ami akkor érkezik, ha úton vagyunk – mutatott rá Ferenc pápa.

A türelmetlen elutasítja és figyelmen kívül hagyja saját korlátait

Mit taníthat nekünk a „türelem” szó etimológiája? – tette fel a kérdést a Szentatya. A felelősséget, mert a „türelem” nem hagyja magára a szenvedést, hanem magára veszi és ezt nagy örömmel teszi, ahogy az apostol írja.

A türelem „felemelést” jelent és nem azt, hogy átruházza másra a problémát, hogy az hordozza a nehézséget: „Én hordozom, ez az én nehézségem és az én problémám. Szenvedek miatta? Igen, persze, de mégis magamra veszem” – mondja az ilyen ember. A türelem egyben annak a bölcsessége, aki párbeszédet tud folytatni a saját korlátaival. Rengeteg korlát van az életben, de a türelmetlen ember nem akarja elfogadni és figyelmen kívül hagyja azokat, mert nem tud párbeszédet folytatni saját korlátaival. A mindenhatóság vagy a lustaság érzése uralhatja az ilyen személyt…

Isten türelme elkísér és kivár

Az a türelem, állhatatosság, amelyről Szent Jakab beszél, nem pusztán egy tanács a keresztényeknek – pontosított Ferenc pápa. Ha az üdvösségtörténetre tekintünk, láthatjuk Isten, a mi Atyánk türelmét, aki vezette és vitte előre a makacs népét, amikor az bálványokat gyártott vagy eltérült erre-arra. Az is a türelem jele, hogy az Atya mindannyiunkat elkísér és kivárja amíg elérkezik a saját időnk. Isten elküldte saját Fiát, hogy türelmes legyen, felvállalja küldetését és határozottan felajánlja önmagát a szenvedésre.

Gondoljunk az Atya Isten türelmére és legyünk türelmesek, állhatatosak, mint Jézus

Itt a közel-keleti üldözött testvéreinkre gondolok, akiket elűztek, mert keresztények… - emlékeztetett Ferenc pápa. Ők pedig ragaszkodnak ahhoz, hogy keresztények: türelmesek, állhatatosak, mint az Úr. Ezekkel a gondolatokkal imádkozzunk ma népünkért: „Uram, adj népednek türelmet, hogy magára vegye a próbatételeket.” Imádkozzunk magunkért is. Sokszor türelmetlenek vagyunk: amikor nem megy valami, kiabálunk… Álljunk meg azonban egy percre – kérte a pápa. Gondoljunk az Atya Isten türelmére és legyünk türelmesek, állhatatosak, mint Jézus. A türelem szép erény, kérjük hát az Úrtól – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmiséjén.

(sv)