Olvasd a cikket Menj a menüre

közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:

Ferenc pápa \ Szentmise, liturgia

Ferenc pápa hamvazószerdai homíliája: Állj meg, nézz és térj vissza!

A Szent Szabina ősi bazilikája várta a pápát - ANSA

15/02/2018 13:10

A római hagyományoknak megfelelőn Ferenc pápa február 14-én, Hamvazószerdán este öt órakor az Aventinus dombján álló Szent Szabina bazilikában bemutatott szentmisével nyitotta meg a negyvennapos nagyböjti készület idejét. Homíliájában a mai világ kísértése, a bizalmatlanság gyümölcsei, a lehangoltság és a lemondás ellenszereként három igét hangsúlyozott és arra kérte Róma és a világegyház keresztény népét, hogy álljon meg a mindennapi siettében, tekintsen rá a mai idők jeleire és térjen vissza az atyai házba.

Figyelmesen a bizonytalanság kovászával szemben

A nagyböjti időszak kedvező alkalom arra, hogy kijavítsuk keresztény életünk megbomlott összhangját és befogadjuk az Úr Húsvétjának mindig örömmel és reménnyel teli, új üzenetét – kezdte beszédét a pápa. Anyai jóságában az egyház ismét arra szólít fel, hogy fordítsunk különleges figyelmet arra, amitől kihűl és berozsdásodik a szívünk. Sokféle kísértés ér ugyanis bennünket és közülünk mindenki ismeri a leküzdendő nehézségeket. A pápa szomorúan állapítja meg, hogy a mindennapok viszontagságaival szemben olyan hangok születnek, melyek kihasználva a fájdalom és bizonytalanság érzéseit, nem tudnak mást tenni, mint bizonytalanságot kelteni.

Lerántani a leplet a fásultság és beletörődés kísértéseiről

Ha a hit gyümölcse a szeretet – ahogy Kalkuttai Teréz anya szerette ismételni – a bizalmatlanság gyümölcse a fásultság és a beletörődés. Bizalmatlanság, fásultság és beletörődés – ezek a gonoszok égetik ki és bénítják meg a hívő nép lelkét. A böjti idő kedvező alkalom arra, hogy lerántsuk a leplet ezekről és az egyéb kísértésekről, továbbá engedjük meg, hogy szívünk Jézus szívveréséhez igazodjék. A mai liturgiát olyen érzés hatja át, mely a hívő ember szívének a felmelegítésére három szóban hangzik fel: állj meg, tekints rá és térj vissza.

Állj meg egy kicsit...

Beszéde fő részében a Szentatya e három felszólításnak adott konkrét tartalmat és alkalmazta különféle mai tipikus helyzetekre. Állj meg egy kicsit, hagyd el ezt a felindultságot és értelmetlen futkosást, mely keserűséggel tölti el a lelkedet és azt érzed, hogy sehol nem érkezel célba! Állj meg, engedd el a felgyorsított életmód kényszerét, mely szétszór, megoszt és végül szétrombolja a családodra szánt időt, a barátságra, a gyerekekre, a nagyszülőkre, a nagylelkűségre… és végül az Istenre szánt időt!        

Állj meg egy kicsit a feltűnési viszketegség kényszerével szemben, hogy mindig „kirakatban” légy, ami elfeledteti a bensőségesség és összeszedettség értékét! Állj meg egy kicsit gőgös tekinteted, becsmérlő megjegyzésed előtt, mely abból ered, hogy elfelejtetted a gyengédséget, az irgalmat és a tiszteletet a másokkal való találkozás során, főként a sérülékeny, megsebzett, továbbá a bűnben és megtévedésben elmerült emberek iránt. Állj meg egy kicsit azon kényszerességed előtt, hogy mindent ellenőrizz, mindent tudjál és mindazt feldúljad, ami abból ered, hogy elfelejtetted a hálát az élet ajándéka és a sok megkapott jó iránt! Állj meg egy kicsit a fülsüketítő zaj előtt, amely elsorvasztja és elkábítja a hallásodat, valamint elfeledteti veled a csend termékeny és teremtő erejét! Állj meg egy kicsit azon magatartásod előtt, hogy meddő, terméketlen érzéseket táplálj, amelyek a bezárkózásból és önsajnálatból erednek és amelyek elfeledtetik veled, hogy mások segítségére siess és megoszd terheiket és szenvedéseiket! Állj meg annak üressége előtt, ami pillanatnyi, időleges és múlandó, ami megfoszt a gyökerektől, a kapcsolatoktól, az előrehaladás és a mindig úton lét tudatának értékétől! Állj meg! Állj meg, hogy körülnézz és szemlélj!

Nézz és szemlélj!      

Beszéde második fő gondolatában Ferenc pápa a megállás után a körülnézés, a megtekintés és észrevétel szempontjaira hívta fel a hívek figyelmét. Tekints a jelekre, amelyek megakadályozzák, hogy a szeretet kihunyjon, amelyek életben tartják a hit és a remény lángját! Nézz rá a köztünk tevékenykedő Isten gyengédségének és jóságának eleven arcaira!       Tekints családjaink arcára, akik továbbra is napról napra nagy erővel mindent megtesznek, hogy előrehaladjanak az életben, és akik megannyi szűkölködés és nyomorúság között sem mulasztanak el semmit annak érdekében, hogy otthonukat a szeretet iskolájává alakítsák! Tekints az arcokra, amelyek kérdőre vonnak bennünket, gyermekeink és fiataljaink arcára, melyek jövőt és reményt hordoznak, melyek holnapról és lehetőségekről álmodnak, melyek odaadást és védelmet igényelnek! Tekints a szeretet és az élet élő hajtásaira, amelyek mindig utat törnek maguknak szánalmas és önző számításaink között!

Tekints öregeinknek az idő múlásától barázdált arcára, népünk élő emlékezetét hordozó arcokra, Isten tevékeny bölcsességének arcaira! Nézd betegeink és sok segítőjük arcát; azokat az arcokat, amelyek sebezhetőségükben és szolgálatukban arra emlékeztetnek minket, hogy egyetlen ember értékét sem lehet leszűkíteni pénzbeli és hasznossági kérdésre! Tekint a sok bűnbánó arcára, akik próbálják helyrehozni hibáikat és tévedéseiket, akik nyomorúságaik és fájdalmaik közepette is azért küzdenek, hogy változtassanak helyzetükön és tudjanak előrehaladni! Nézd és szemléld a keresztre feszített Szeretet arcát, aki a keresztről továbbra is a reménység hordozója; kinyújtott kéz azok felé, akik úgy érzik, őket keresztre feszítették, akik megtapasztalják életükben a kudarcok, kiábrándulások és csalódások súlyát! Nézd és szemléld Krisztus konkrét arcát, aki kivétel nélkül mindenkiért vállalta a keresztre feszítést! Mindenkiért? – kérdezte pápa. Igen, mindenkiért! Arcának szemlélése reményteli meghívást jelent ebben a nagyböjti időszakban arra, hogy legyőzzük a fásultság és a beletörődés démonait. Ez az arc erre a kiáltásra indít: Isten országa lehetséges!

Állj meg, nézz körül és térj vissza!

Végül Ferenc pápa homíliája befejező részében az atyai házba visszatérés bibliai képét rajzolta meg. 

Térj vissza Atyád házába! Félelem nélkül térj vissza a vágyakozó karokkal rád váró, irgalomban gazdag Atyádhoz! Térj vissza! Félelem nélkül, itt az alkalmas idő hazatérni, „az én Atyám és a ti Atyátok” házába. Itt az ideje, hogy engedjük megérinteni szívünket… A rossz útján megmaradás az önáltatás és csalódás forrása. Az igazi élet valami egészen más, szívünk jól tudja ezt. Isten soha nem fárad bele, hogy felénk nyújtsa a kezét.

Térj vissza félelem nélkül, hogy megtapasztald Isten gyógyító, kiengesztelő gyengédségét! Engedd, hogy az Úr begyógyítsa a bűn sebeit, és beteljesítse atyáinknak adott ígéretét: „Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek” (Ez 36,26). Állj meg, nézz, és térj vissza! – ismételte nyomatékkal a pápa, majd a homília után a hamvazkodás szertartásában ő is magára vette a bűnbánat jeleként a megáldott hamvakat.

(vl)

15/02/2018 13:10