Olvasd a cikket Menj a menüre

közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:

Ferenc pápa \ Találkozók, események

Ferenc pápa a római plébánosokhoz: a mai valóságban keressék a jót

Ferenc pápa a római plébánosokkal

16/02/2018 15:25

Félelem nélkül tekintsenek a mai valóságra, hogy felfedezzék benne a meglévő jót – hangsúlyozta Ferenc pápa római egyházmegyéje plébánosainak, akikkel február 15-én, Hamvazószerda másnapján, csütörtök délelőtt találkozott a Lateráni Szent János székesegyházban. Ferenc pápa Róma püspökeként minden évben találkozik egy alkalommal a papjaival, amikor válaszol kérdéseikre. Ezúttal a kérdést a római papok három korcsoport szerint tették fel és a püspökük a kérdések előzetes ismeretében szabadon válaszolt az érintett problémákra.

A fiatal papok törekedjenek saját, személyes életstílusuk kialakítására

A fiatal papok fordultak először kérdésükkel a főpásztorukhoz: Hogyan lehet a mai világ ezernyi változó körülménye közepette megélni a papi hivatásukat? Ferenc pápa válaszában arra biztatja a fiatal papokat, hogy ne foglalkozzanak a körülményekkel. Inkább lépjenek tovább és keressék annak a helyes módját, hogy megéljék saját elkötelezettségüket. Fontos az, hogy minden pap Jézus példája nyomán keresse a saját stílusát és ne a körülményeket nézze. Ehhez pedig folytassanak az Úrral személyes párbeszédet – ajánlotta a pápa –, vegyék számba saját korlátaikat és képességeiket. Ebben az önvizsgálatban szükség van egy tanúra is, egy bölcs öregre, aki segít a megkülönböztetésben. Végül arra mutatott rá, hogy a pap jóllehet cölibátusban él, mégsem magányos ember, mert egy „papi baráti kör” veszi körül.  

Az érett papi kor válsága hasonló a házasságok problémáival      

A nagyjából negyvenes és ötvenes korú papság kihívása az életeszmények újrafogalmazása, amikor már meggyengül a saját családra támaszkodás lehetősége és előjönnek az egészségi problémák is. Fölbukkan a túlzott munkavállalás gondja, amikor a pap nem foglalkozik magával, csak a tennivalóival. Ebben az összefüggésben kértek a papok a „pápa-püspöküktől” eligazítást. Sok kísértés időszaka ez – válaszolt a pápa – amikor szükség van átalakulásra, változtatásra, ami nélkül a hivatás válságba kerül, a kettős élet vagy a hivatás elhagyása révén. A dolgok ekkortájt már  megnyugodnak, nincsenek a korábbi nagy érzelmek, de van egy mélyebb probléma – hangsúlyozta a pápa, amit belül kell keresni és megoldani, ez pedig a hovatartozás tudata. Vagyis hozzátartozni egy testhez – pontosított a pápa – megosztani az örömöket és együtt járni, vagyis az egyházmegyéhez, a papsághoz tartozni. Ferenc pápa itt egy konkrét tanáccsal is szolgált: azonnal segítséget kell keresni ilyenkor, mert veszélyes ebben a korban egyedül járni. Ebben a korban az imádság önátadássá válik, amikor a másiknak adjuk magunkat, hogy ők növekedjenek, miközben mi kisebbedünk. Egyúttal meg kell kezdeni megtanulni elbúcsúzni és leköszönni, melyet nem lehet rögtönözve csinálni.

Öregkori derűs bölcsességgel lehet legyőzni az idős kor alkalmatlanság érzetét

A papi kor idősebbjei azok, akik 35-40 évet, vagy még hosszabb időt töltöttek szolgálatban. Gyors változások szakaszain mentek keresztül, nem ritkán fáradságot éreznek és egyfajta alkalmatlanságot feladataik további betöltésére. Az idős atyák azt kérdezték a pápától, hogy ő miként tudott szembenézni ezekkel a nehézségekkel és mik voltak az átmeneti kor szilárd fogódzópontjai. Ferenc pápa válaszában megerősítette őket, hogy valóban nehéz ebben a korban megtalálni a mai nyelvezetet, az új eljárásmódokat. A legfontosabb azonban – összegezte a pápa –, hogy azt tegyétek, amire az embereknek szüksége van. Ez a korszak a mosolygás kora, amikor nyájas tekintettel néztek széjjel. És ezt meg lehet csinálni. Ebben az időszakban feltétel nélkül lehet felajánlani a kiengesztelődés szentségét, egy újfajta rendelkezésre állás révén. Közel lehet kerülni az emberekhez  egy atya együttérzésével. Az életet jól ismerő idős atyák közel tudnak lenni sokféle  emberi nyomorúsághoz. Nem beszélnek sokat, de talán egy mosollyal, egy jó szóval, egy simogatással nagyon sok jót tesznek. Meg tudják hallgatni az embereket, akiknek oly sok mondanivalójuk van. Ez egy új feladat lesz számukra, a meghallgatás szolgálata.

Fontos az idős és fiatal papok közötti párbeszéd

Ferenc pápa válaszában kitért még egy fontos másik szempontra is, vagyis a két korosztály párbeszédére, mert át kell adni a gyökereket. A fiataloknak szüksége van a gyökerekre, főként napjaink virtuális világában, egy lényeg nélküli virtuális kultúrában, melyet megfosztottak a gyökereitől és ami így nem tud növekedni. Ezen a hiányon tudnak segíteni az idősek, amikor segítenek a fiataloknak abban, hogy rátaláljanak a gyökereikre. Ez egy sajátos hivatásunk – vallotta a pápa önmagáról is –, hogy együtt legyünk a fiatalokkal, mi, álmot hordozó öregek. Végül egy fájdalmas személyes emlékét idézte fel abból az időből, amikor egy fontos vezetői megbízatása véget ért. „Nagy vigasztalanságot éreztem, sötét időszakot, amikor azt éreztem, hogy vége az életemnek. Ami akkor segített nekem, azt az imádság volt, amit a tabernákulum előtt töltöttem” – fejezte Ferenc pápa az egyházmegyés papjaival folytatott hagyományos nagyböjti beszélgetést.

(vl)                 

 

16/02/2018 15:25