2018-02-17 13:36:00

Ferenc pápa a római Pápai Maronita Kollégium közösségéhez: Ne csak gyakoroljátok, éljétek is a missziót!


Az Apostoli Palota Konzisztórium-termében fogadta Ferenc pápa péntek délben a római Pápai Maronita Kollégium 45 fős közösségét, élén François Eid maronita püspökkel, Antióchia maronita pátriárkájának római prokurátorával. François Eid püspök-rektor a Szentatyát köszöntő beszédében Kierkegaard dán filozófus-teológus író mondására, a „választás keresztségére” emlékeztetett, mely egyúttal a libanoni maronita katolikusok mondása: vagyis az a választás, mellyel „Jézus földjén maradnak, noha az egy véres ízű döntés”. A püspök-rektor utalt a római maronita kollégium négy és fél évszázados történetére és az alapításra, amikor XIII. Gergely pápa a híres Trevi kútja mellé telepítette őket. A kollégium diákjai különleges képzést kaptak, olyannyira, hogy egy középkori római mondás így hangzott: „Okos, mint egy maronita”.  

Szent Maron szerzetesi életpéldájával

Ferenc pápa a kollégium közösségéhez intézett beszédében a közelmúltban ünnepelt Szent Maron szerzetesi életpéldájára emlékezetett, aki nem elégedett meg egy szerény és mérsékelt élettel, hanem a világ szemében szegény életet választotta, amely azonban drága az Úr szemében. A kollégiumnak ebben az ősi római „edzőtermében” megszilárdíthatják az alapokat: mindenekelőtt a nélkülözhetetlen lelki fegyelmet, mely az imádság és benső lelkiélet oszlopain nyugszik.

A Jézus ajkáról elhangzó szavakat hirdessék és adják tovább a kezéből az Úr testét

A Rómában kapott emberi, szellemi és lelki gazdagodás nem jutalom a diákok számára, még kevésbé lehetőség a személyes karrierre, hanem az egy olyan kincs, melyet az eparchiák, egyháztartományok hívei várnak tőlük. Ne csak gyakoroljátok, hanem éljétek is a rátok bízott missziót, mindenféle számítgatás nélkül! – kérte tőlük a Szentatya, majd arra is emlékeztette őket, hogy a mostani szenvedéssel és veszélyekkel teli idők egyúttal reménységet is hordoznak. A rájuk bízott nép a bizonytalanság miatt elvesztette a tájékozódási képességét és bennük, a hozzájuk küldött pásztorokban keresnek vigasztalást. Várják továbbá, hogy hirdessék nekik a Jézus ajkáról elhangzó szavakat és adják tovább a kezéből az Úr testét. Végül arra kérte a pápa őket, hogy őrizzék a békét és a testvériséget és hogy legyen gondjuk a fiatalokra, majd megáldva őket, a libanoni Miasszonyunk oltalmába ajánlotta őket.

A maronita egyház rövid története

A maronita egyház egy libanoni székhelyű keleti katolikus egyház, mely az Apostoli Szentszékkel teljes közösségben van. Nevét az 5. században élt, Szent Maron remetéről kapta, aki Antiochiában élt. A maronita keresztényeket a történelem során szinte mindig üldözték, először a Krisztus kettős természetét valló khalkédoni dogmát elutasító egyházak részéről, majd az egyházszakadást követően a keleti ortodox keresztények részéről. Az iszlám következetesen üldözte a maronitákat, akár az egyiptomi mamelukok akár az ottománok részéről.

A maroniták első antióchiai pátriárkája Szent Maron volt. Libabonon kívül jelentős maronita közösségek élnek még a Közel-Kelet más részein is, például Szíriában, Jordániában, Palesztinában és Cipruson. A XIX. század során nehéz életkörülményeik miatt maroniták ezrei szóródtak szét a világban, így az Amerikai Egyesült Államokban is. A maroniták aktív szerepet játszanak Libanon irányításában. 1991 óta az ország alkotmánya rögzíti, hogy a köztársasági elnöknek mindig maronitának kell lennie. 2016-os adatok szerint a hatmilliós Libanon lakosságának 21 százaléka, 1 millió 260 ezer lélek maronita katolikus keresztény.    

(vl)








All the contents on this site are copyrighted ©.