2018-02-19 13:30:00

A pápa lelkigyakorlatának első elmélkedése: Jézus szomja keres minket


Február 18-án vasárnap délután a Róma közeli Ariccia kisváros „Isteni Mester” nevű lelkigyakorlatos házban megkezdődött Ferenc pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlata, melyet Josè Tolentino de Mendonça atya, portugál pap-költő tart egészen péntekig. Tolentino atya első elmélkedésében Jézus és a szamariai asszony történetének bevezető részét elemezte, ahogy János evangéliumában olvassuk. Elmélkedéssorozatának címe a „Szomjúság dicsérete”, amihez a pap költő mintegy magyarázatként „A meglepődés gyakornokai” mottót adta.

„A meglepődés gyakornokai”

Jézus fáradtan ül Jákob kútjánál és „Asszony, adj innom!” kéréssel fordul az idegen szamaritánushoz. Kérése meglepetést, sőt megütközést kelt bennünk – magyarázta a lelkigyakorlatos mester –, hiszen egy zsidó férfi beszél egy szamariai asszonnyal. Ezzel a zsidók  számára idegen néppel ők nem érintkeztek. Jézus kérése most felénk fordul: Add nekem, amid van! Add nekem a szíved! Add nekem, ami vagy!      

Isten is a koldusa az embernek                        

Jézus kérése azért kelt bennünk meglepetést és megütközést, mert éppen mi vagyunk azok, aki inni jöttünk a kúthoz,  jól tudva, hogy a szomjúságot fáradtság kelti és a szomjúság szükséget, rászorultságot jelent. Jézus is fáradt a megtett úttól, ezért a kút mellett ülve kipiheni egy kicsit magát. Az evangéliumban a koldusok azok – emlékeztet Tolentino atya –, akik a kút körül ülnek és kérnek. Jézus is így koldul, a testével, mely megtapasztalta a mindennapok fáradtságát és most mások szeretetteli segítségére szorul. Nem csak az ember az Isten koldusa, hanem Isten is koldusa az embernek.                 

Gyengeségével jött a keresésünkre

Az Isten Fia a gyengeségével jött a keresésünkre: „Törékenységünk örvénylő mélységében érezzük, hogy ő megért bennünket és szomjával keres minket. Szomja nagyobb a víz utáni vágynál. Szomja eléri a mi szomjunkat, hogy kapcsolatba lépjen a sebeinkkel. Azt kéri tőlünk: Adj innom! Adunk neki? – tette fel a kérdést Tolentino atya: Adunk neki a mi javainkból?

Ebben a történetben úgy ismerünk magunkra, mint akiket meghív az Úr, aki kezdeményez és elénk jön. Ha nagy is a mi vágyakozásunk, Isten vágyakozása utánunk még nagyobb. Amikor Jézus a kútnál annak az asszonynak megmondja az igazat az életéről, az nem alázza meg és nem bénítja meg őt. Sőt, úgy érzi, hogy rátalált a kegyelem és az Úr igazsága megszabadítja őt.              

Isten tudja, hogy itt vagyunk és átölel minket

Érezzük meg Isten ölelését, mert ő tudja, hogy itt vagyunk! Felejtsük, amit tudunk, hogy megtanuljuk azt a kegyelmet, mely lehetővé teszi az életet a bensőnkben, aminek szava így hangzik: „Uram, itt vagyok és nem várok el semmit. Csak várakozom Rád, arra, amit adni akarsz” – fejezte be első elmélkedését Tolentino atya.

A vasárnap estétől péntekig tartó lelkigyakorlat napirendje szerint reggel fél nyolckor szentmisével kezd a közösség, majd délelőtt fél tízkor, délután pedig négykor egy-egy elmélkedésen vesznek részt. Este a közös vecsernyeima és szentségimádás zárja a napot.  

(vl) 








All the contents on this site are copyrighted ©.