2018-02-19 15:36:00

Pápai lelkigyakorlat, második elmélkedés: napjaink fogyasztói lelkületének szomja


José Tolentino portugál pap-költő hétfő délelőtt tartotta meg Ferenc pápa és a római kúria nagyböjti lelkigyakorlatának második elmélkedését a „szomjúság tudományáról”.

Jézus utolsó szava: Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön!

Bevezetőjében arra emlékeztetett, hogy Jézus utolsó szava az egész Kinyilatkoztatásban a Jelenések  Könyve szerint szintén szomjúságról beszél: „Jöjj!” Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” (Jel 22,17). Csak az Isten tudja ezt a végidőkig megmaradó Isten szomjat betölteni, mely az istengyermeki élet bőségére és ingyenességére vágyakozik. Jézus megígéri e vágy betöltését, de ugyanakkor jelzi betöltetlenségünket és azt, hogy még csak épülőfélben vagyunk. Saját erőnkből soha nem tudjuk megszerezni vágyaink teljességét, azt csak úgy kaphatjuk meg. Jézus tudatában van a bennünket fékező akadályoknak, melyek késleltetnek bennünket: Ilyen közel vagyunk a forráshoz és mégis olyan távol vagyunk tőle. A vágyban és a szomjban két ellentétes erő mozgat bennünket – emelte ki don Tolentino –, a vonzás és a távolságvétel. A kérdés az, hogy miként tudjuk felismerni a szomjunkat.  

Nem könnyű felismerni az Isten utáni szomjat        

A Biblia, Saint-Exupery Kis Hercege, Ionescu drámái a belülről megtapasztalt szomj kapcsán mind jelzik a fizikai szükségleteinket és korlátainkat is. A szomjúság kimeríti az embert, akár a végsőkig menően, mely aztán elégtelenségbe, a szeretet megfogyatkozásába csap át és a helyes megkülönböztetés híján a fogyasztás örvénylésébe taszít. Napjainkban sokat beszélnek a bevásárlóközpontokban tapasztalt fogyasztói magatartásról, de van egyfajta konzum-szemlélet a lelki életben is. Egyik megértése segítheti a másikét.

Az ember mai spirituális éhségéről                   

Ez a fékezhetetlen szomj a mai világban a szeretet megfogyatkozásához vezet és elidegenedésként mutatkozik meg, s éppen a helyes megkülönböztetésre való képtelenségben ölt testet. A kirakatok kínálkozó tárgyai nem tudják kielégíteni, sőt csak fokozzák ezt a szomjat, miközben Jézus továbbra is hív minket:  Aki szomjazik, jöjjön! Ehhez azonban le kell lassítani lépteinket, tudatosítani kell valós igényeinket: Üljünk le hit asztalához – ajánlotta don Tolentino –, nem anyagi vagy gazdasági érdekekkel, hanem a kapcsolatok, az elfogadás, a szeretet élet-értelmével, mert az a mi életrajzi örökségünk.

Helyezzük szomjainkat magába az Istenbe

Ne fokozzuk le szomjúságainkat egzisztenciális szükségleteinkre, de ne is meneküljünk előlük, mintha nem tudnának semmit sem felfedni az Istennel való kapcsolatainkról. Pedig épp az ellenkezője igaz. Szánjunk rá időt és imádkozzunk. A szomjúság olyan életrajzi örökségünk, amit hivatásunk megismerni és meghálálni. Ez gyermekkorunktól fogva elkísér bennünket és be-betör felnőtt életünk egy-egy szakaszába is. A szomjúság a fazekas háza, amiben Isten megformál bennünket, a szomjúság Isten alakító tenyere és bőre, mely megérint minket, éppen ezért helyezzük szomjunkat magába az Istenbe – zárta második elmélkedését José Tolentino portugál lelkigyakorlatos mester.

(vl)  








All the contents on this site are copyrighted ©.