Olvasd a cikket Menj a menüre

közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:

Ferenc pápa \ Szentmise, liturgia

Nagyböjti lelkigyakorlat, negyedik elmélkedés: A restség ellenszere Jézus szeretete

A pápa munkatársai között - EPA

20/02/2018 15:55

Kedden délelőtt tartotta Josè Tolentino atya negyedik elmélkedését Ferenc pápa és a római kúria nagyböjti lelkigyakorlatán. Az aricciai Isteni Mester lelkigyakorlatos házban mintegy százan követik a nagyböjti elmélkedéseket, Ferenc pápa közvetlen munkatársai, a kongregációk, pápai tanácsok és egyéb szentszéki intézményének bíborosai, püspökök, papok és világi vezető alkalmazottak. Az Isten utáni szomjunkról szóló elmélkedéssorozatban a prédikátor atya ezúttal a szomjúság haláláról, a lelki restségről, a kiégésről beszélt bibliai példák segítségével, végül pedig Jézus figyelmes és éber szeretetének a követését ajánlotta a kihívások megoldásaként.  

A restség az élet utáni vágy ellen dolgozik

A restség, a tunyaság, a semmittevés, a mozdulatlanság a szomjúság, az élet utáni vágy ellen dolgozik, amelyben elvész az élet íze és az ember lassan kezd meghalni – nyitotta meg beszédét Tolentino atya. Akkor lép fel a restség, amikor felhagyunk azzal a vágyakozással, hogy örömet találjunk a találkozásokban, beszélgetésekben, megosztásokban, terveinkben, a munkánkban, az imádságban. Amikor megfogyatkozik bennünk az érdeklődés és a kíváncsiság a társaink iránt, nyitottságunk az ismeretlen felé, amikor unottan ismertnek tűnik minden. Mintha nem is mi élnénk, mintha a restség démona szállna meg – utalt a szónok a pusztai atyák és a modern egzisztencializmus tapasztalataira.    

A restség és a depresszió nem gyógyítható tablettával

Jelen korunk a restség jelenségét a gyógyászati kezelés világába utalta, mintha patologikus esetként egyszerű tablettákkal leküzdhető lenne. Ezzel szemben ez a restség - másképpen depressziós állapot - mindenképpen az egész és a teljes ember figyelembe vételét igényli. Számos ilyen jelenség mögött az ember magánya húzódik meg, aminek feloldásához egy belső út szükséges.

A kiégés mint érzelmi kimerültség   

Emellett korunk egy másik fenyegető veszélyére is intett a prédikátor, amit burnout, kiégés névvel illet a szakma. Akkor áll elő, amikor kiég, elemésztődik az életerő, amikor érzelmi kimerültség lép fel, ami a papokat is éppúgy sújthatja, amikor egyedül maradnak, amikor légüres térbe kerülnek, amikor az alkohol, az internet-fogyasztás vagy éppen a túlzott aktivitás torz tüneti kezelésének áldozataivá válnak.

Jónás, Jákob és a gazdag ifjú példája

Biblia példaként Tolentino atya először Jónás példáját hozta, aki a süketek párbeszédében vonakodott meghallani az Isten szavát. Jákob ellenben harcot kezdett az Istennel hajnalban a Jabbok folyó partján, mert benne volt a vágy az életre és küzdött is érte, míg Jónás szeszélyes marad és nekimegy az Isten iránti vágynak. Végül a gazdag ifjú restségének következményét a szomorúsága tárja fel, mert szegény, jobban szerette a gazdagságát, mint az élet egésze iránti nyitottságot.

A helyes magatartás megleléséhez szükség van annak az elemzésére, mi is oltja ki bennünk az élet utáni vágyat. A választ a lelkigyakorlatos atya Jézus szenvedésében találja meg, aki tud szenvedni azokért is, akik a maguk módján szeretnek. Szava buzdítás is nekünk: „Jöjjetek hozzám  mindnyájan, akik megfáradtatok és az élet terhét hordozzátok, én felüdítelek benneteket. Vegyétek magatokra az igámat és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű” – zárta negyedik nagyböjti elmélkedését Josè Tolentino atya Ferenc pápa és a római kúria lelkigyakorlatán.

(vl)                  

20/02/2018 15:55