Olvasd a cikket Menj a menüre

közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:

Szentszék \ Események

Amikor Rómában leesik az első hó… - P. Vértesaljai László jegyzete

A Szent Péter tér fehér öröme - AP

26/02/2018 13:59

Amikor Rómában leesik az első hó, akkor telefonál a szakácsunk, hogy ma inkább nem jön. A pék nem hozza reggel a kenyeret, tehát kétszersültet eszünk. Amikor Rómában leesik az első hó, úgy tízévenként egyszer, akkor többnyire elmaradnak a buszok és úgy reggel nyolc óra tájt üres a centro storico, a belváros. A süppedő hó fölfogja a hangot, olyan csend van, hogy még a tolvajok is otthon maradnak. Amikor Rómában leesik az első hó, akkor a rádió hétkor bemondja, hogy az iskolák bezárnak, az egyetemek kapujára később írják ki, hogy ma „elmaradnak az órák”.

Így történt velem is, gyalog jöttem vissza a Gregoriana egyetemről és egy egészen más várost találtam. Egy nagyon kedves, hósipkák födte várost, mely ilyenkor azt mutatja meg, ami egyébként elrejlik. Az éjszaka zuhogó erős eső hajnaltájt havasesőre, majd havazásra váltott és nagyon gyorsan tíz-húsz centis hó esett. Ablakomban a kinti hőmérő mínusz három fokot mutatott. Kiszaladtam a kertbe a januárvégi tavaszban ültetett árvácskáimhoz. Harcedzett kisvirágként bátran meglapultak a jó tenyérnyi hótakaró alatt. Corraggio! – bátorítom őket, kibírjátok. A nagy hóban átbotorkáltam a kert másik végibe, szemközt a Szent Péter bazilikával, de most csak sejtettem merre lehet. Ekkorra hóesésben már csak hinni lehet. Amikor Rómában leesik az első hó, akkor az ember hívőre fogja!

Az egyetemre odafelé menet a 40-es busz hamar csurig megtelt és a sofőr a Vittorio Emmanuele néptelen korzóján egészen visszafogott, óvatos lépésben haladt. Elöl álltam, az arcát is láttam, amint elváltozott a tegnapi Színeváltozás vasárnapja másnapján, mobilján kétségbeesetten kért a főnökétől erősítést: Per favore, rinforzo, rinforzo!

Amikor Rómában leesik az első hó, akkor az északi turisták helyzeti előnybe kerülnek. Teli tüdővel szívják a friss levegőt és hazagondolnak. Én is, haza Hévízre és Budapestre, az otthoni mínusz tíz-tizenötre és fölujjong bennem a gyermek. Öt éve vártam erre a hóra. Most itt van a kezem ügyében, hógolyót gyúrok és elhajítom a Pantheon felé. Bemennék, hogy lássam, miként esik be a hó a likas tetején az öreg kerektemplomba, de be van zárva. Laci, hát nem érted, amikor Rómában leesik az első hó, akkor nem nyitnak ki a templomok sem rendesen, hanem csak úgy felibül-harmadábul? Ez itt például teljesen csukva.

A Piazza Navona csodálatos a havazásban. Bernini szökőkútjainak a szobrai ügyetlen kézzel tapogatják a hófehér hupnikat magukon. Egyik-másik hófödte-behunyt szemmel keresi a helyét. A legcsodálatosabb azonban az, hogy a járókelők arca, amennyire kilátszik a sálak és egyebek burkolatából, derűs, kópés és gyermeki. Lassabban is megyünk és egymásra nevetünk. Csak úgy! Fiatalok és öregek, kedves nővérek és a kedves nem nővérek, a többiek. A távol-keleti turisták jószerint ferdevágású szeme elkerekedik és nincs ember a fehér Urbs-ban ma reggel, aki ne értené, hogy miért csilingel oly derűsen a Buon-giorno! Mert itt minden más, amikor Rómában leesik az első hó!  

                                 

26/02/2018 13:59