Gyöngéden közvetítsék Isten szeretetét a betegeknek: Ferenc pápa beszéde az ápolókhoz

Nélkülözhetetlen a szerepük a betegek gondozásában. Szakmai hozzáértésükre és emberi érzékenységükre egyaránt szükség van ahhoz, hogy gyöngéden közvetítsék Isten szeretetét a betegeknek – Ferenc pápa erről beszélt az Ápolók Olasz Országos Szakszövetségének, akiket szombaton délelőtt fogadott a Vatikánban az egészségügyi dolgozókkal és védőnőkkel együtt. Az audienciára az adott alkalmat, hogy ezekben a napokban tartja első országos kongresszusát Rómában az ápolói szakszövetség. A találkozó 6500 tagja vett részt a VI. Pál-teremben megtartott pápai audiencián. Ez az intézmény több, mint négyszázezer ápolót tömörít magába Olaszországban.

Közvetlen kapcsolatban állnak a betegekkel

Ahogy a Szentatya beszéde elején leszögezte: szerepük pótolhatatlan a betegek ellátásában. Közvetlen és folyamatos kapcsolatban állnak a páciensekkel, nap mint nap gondozzák őket, meghallgatják szükségleteiket, ápolják testüket. Az ápolók nemzetközi etikai kódexe négy alapfeladatot határoz meg: előmozdítani az egészséget, megelőzni a betegséget, meggyógyítani, enyhíteni a fájdalmat. Legyen az megelőző, rehabilitáló vagy palliatív kezelés, az ápolóktól mindig magas szintű szakmai felkészültséget és folyamatos továbbképzést igényel, hogy lépést tartsanak a technológia és az ápolás fejlődésével.

Az emberi kapcsolatokban kiemelt szerepük van

Az ápolók szakértelme azonban nemcsak technikai téren nyilvánul meg, hanem talán még inkább az emberi kapcsolatokban. Ők állnak kapcsolatban az orvosokkal, a betegekkel és a hozzátartozókkal a kórházakban, ápolóintézetekben, az otthonokban; figyelmet, hozzáértést és vigaszt nyújtva mindenkinek. A betegek lehetnek férfiak, nők, gyermekek és idősek az élet minden szakaszában a születéstől a halálig: minden egyes helyzet egyedi, ezért nem elég egy protokollt követni, hanem mérlegelni kell és minden egyes személyre külön odafigyelni. Ez teszi az ápolói hivatást valódi küldetéssé, s őket az emberség szakértőivé, akik humánusabbá teszik ezt a figyelmetlen társadalmat, mely gyakran a peremre szorítja a gyengébbeket, és csak azokkal törődik, akiket hasznosnak ítél.

Figyeljenek a betegek spirituális igényeire

Ferenc pápa arra buzdította az ápolókat, egészségügyi dolgozókat és védőnőket, hogy legyenek az emberi élet és méltóság előmozdítói. Ismerjék föl a technika korlátait, melynek soha nem szabad háttérbe szorítania az emberi méltóságot. Vegyék észre, amikor a betegek - még ha kimondatlanul is, de - spiritualitásra, vallási segítségre vágynak. Ez ugyanis sokuk számára az élet értelméhez és a lelki békéhez járul hozzá, mely még a betegségből fakadó törékenységnél is sürgetőbb szükséglet.

A simogatás orvoslása: a beteg egy személy, nem pedig egy szám

Az egyház a betegekben sajátos módon Jézus jelenlétét látja, aki maga azonosul velük, amikor azt mondja: „Beteg voltam és meglátogattatok” (Mt 25,36). Jézus egész működése során közel volt a betegekhez, szeretettel fordult feléjük és sokukat meggyógyította. A leprástól sem húzódott el, bár a mózesi törvény a lakott településektől távolra űzte őket. Ő azonban a törvény szívét, közepét nézte, mely a felebarát szeretetében foglalható össze. Megérinti a leprást, lecsökkentve a kettejüket elválasztó távolságot, és ezzel a beteg már nem lesz kirekesztve az emberi közösségből, és egy egyszerű gesztus által megérzi magának Istennek a közelségét. Jézus így nemcsak testben gyógyítja meg, hanem eléri a szívét is, mert a leprás megérzi, hogy szeretik. A pápa ekkor így szólt az ápolókhoz: „Ne feledkezzetek meg a simogatás orvoslásáról, ez nagyon fontos! Egy simogatás, egy mosoly sokat jelent a betegnek. Egyszerű gesztus, de fölemeli, nem érzi tőle egyedül magát, közel hozza a gyógyulást, személynek és nem számnak érzi magát. Ezt ne feledjétek!” A betegek megértéséhez vezető kulcs a gyöngédség.

Egy bátor apáca, aki megmentette Bergoglio életét

Az ápolói szakma veszélyeiről is beszélt a pápa: a fizikai leterheltség, a megerőltető műszakok felőrölhetik őket, ezért vigyázzanak arra, hogy ne égjenek ki. A betegek pedig ne vegyék készpénznek, nekik járó dolognak a törődést, és ők is figyeljenek az ápolók emberi oldalára. Kérjenek, de ne követeljenek!

A Szentatya végül pedig megosztott egy személyes emléket hallgatóságával. Húsz éves korában egy ápolónő megmentette az életét. Egy olasz domonkos rendi apáca gondozta Argentínában, amikor a halálán volt. Vitába szállt az orvosokkal, mondván: Nem, ez így nem jó, többet kell adni! - és ennek köszönhetően a későbbi pápa életben maradt. „Köszönöm, nagyon köszönöm neki! Szeretném megnevezni most előttetek: Cornelia Caraglio nővérről van szó. Egy kiváló, bátor nő, aki még az orvosokkal is vitába mert szállni. Alázatos volt, de meg volt győződve arról, amit csinált. Sok-sok életet mentetek meg, mert ott vagytok velük egész nap és látjátok, mi történik a betegekkel. Köszönet érte!” – mondta végül a pápa, majd Isten áldását kérte az ápolókra.

(gá)