2018-03-10 18:55:00

Ferenc pápa: A gyóntatók szolgálók, nem az irgalmasság urai


Aki gyóntat, az legyen az irgalmasság tanúságtevője, aki közvetíti Isten hangját anélkül, hogy bármiféle befolyást gyakorolna a lelkiismeretre, különösképpen is a fiatalabbakéra. Így fogalmazott Ferenc pápa a 29. Belső fórumról tartott tanfolyam résztvevőinek, akiket pénteken fogadott az Apostoli Palota Kelemen-termében. A március 9-én véget ért négynapos kurzust a „Gyónás szentsége és a hivatás megkülönböztetés” témájának szentelték az Apostoli Penitenciária szervezésében.

Ne befolyásoljuk a fiatalokat

Mester, nevelő és pásztor. És természetesen mindig az irgalmasság tanúságtevője, sosem a lelkiismeret gazdája. A gyóntató élete ezen a tengelyen kell haladjon. A pápa beszédében rávilágított egy aspektusra, amelyet sokszor megemlít: a gyóntatófülkében senki nem gazdája senkinek, pusztán egy magasabb erő „eszköze”.

A gyóntató pap nem az irgalmasság vagy a kegyelem forrása, hanem annak nélkülözhetetlen eszköze, de csak is eszköze! – nyomatékosította a Szentatya a termet betöltő fiatal papoknak. Amikor azonban a pap ennek gazdájává válik, megakadályozza, hogy Isten cselekedjen a szívben. Ennek tudatosítása elősegítheti a figyelmes őrködést ama kockázat felett, hogy a lelkiismeret gazdájává váljon a pap. Erre elsősorban a fiatalokkal kapcsolatban kell figyelni, akiknek a személyisége még formálódóban van, tehát sokkal könnyebben befolyásolható.

Közvetítő ember és Isten között

Minél inkább eltűnik a pap, annál világosabban megjelenik Krisztus, az örökkévaló főpap. Ez segít a gyóntatónak a nélkülözhetetlen alázat elérésében, amely szükséges a gyóntató második jellemzőjéhez: tudja meghallgatni a kérdéseket mielőtt válaszokat kínálna fel.

A gyóntató arra kapott meghívást, hogy a meghallgatás embere legyen: a bűnös emberséges meghallgatója és a Szentlélek isteni meghallgatója. A szentségi beszélgetésben, amikor meghallgatjuk testvérünket, akkor magát a szegény és alázatos Jézust hallgatjuk meg. Amikor a Szentlelket hallgatjuk meg, akkor figyelmes engedelmességet gyakorlunk, az Ige meghallgatóivá válunk és felajánljuk a legnagyobb szolgálatot a fiatal bűnösöknek: kapcsolatba hozzuk őket Jézussal – mutatott rá Ferenc pápa.

A hivatás formája

A gyóntató felvállalhatja a lelki atya szerepét is, ha egy fiatal erre vágyik. Ebben az esetben a hivatás megkülönböztetés dimenziója is megjelenik, vagyis az az időszak, amelyben azokat a jeleket értelmezzük, amelyeket Isten helyezett el a fiatal életében. Ezáltal a szentségi gyónás során a beszélgetés a találkozás kiemelt alkalmává válik, hogy a bűnös és a gyóntató megnyíljon Isten akaratának meghallására és felfedezze, hogy mi lehet Isten terve a hivatás formájától függetlenül. Valójában a hivatás nem esik egybe, nem is eshet soha egybe egy formával. Ez formalizmus lenne – jegyezte meg a pápa. A hivatás maga a Jézussal való kapcsolat: életbevágó és nélkülözhetetlen kapcsolat.

Mindenekelőtt együttérzés

A pápa azzal zárta beszédét, hogy emlékeztetett három kifejezésre, amely hagyományosan jellemzi a gyóntatót: orvos és bíró, pásztor és atya, mester és nevelő. A fiatal papoknak, szeminaristáknak és diakónusoknak a Szentatya így fogalmazott: legyetek mindenekelőtt az irgalmasság tanúságtevői, akik tudják, hogy Jézus miként szenvedett együtt testvérei bűneiért, megnyitva előttük egy új és nagy távlatot, amelyet csak Isten adhat az embernek.

(sv)

 








All the contents on this site are copyrighted ©.