Ferenc pápa öt éve: az öröm pápasága – Pietro Parolin államtitkár nyilatkozata

Öt évvel ezelőtt, 2013. március 13-án választották meg Ferenc pápát. A fél évtizedes jubileum alkalmából a Vatikáni Rádió olasz adása interjút készített Pietro Parolin bíboros államtitkárral, aki elemző visszatekintésében örömről, irgalmasságról, mozgásról és missziós elkötelezettségről beszél az ünnep kapcsán.

K: Bíboros úr, ön a pápa legszorosabb munkatársaként miben látja Ferenc pápa ötéves szolgálatának legkiemelkedőbb pontjait?

Már öt év eltelt, méghozzá nagyon-nagyon gyorsan, megannyi örömteli és szomorú esemény egymást váltó ritmusában. Tény azonban, hogy Ferenc pápa megválasztása és szolgálata ajándék az egyház és az emberiség számára, melynek spirituális és egyházi jelentőségét a Gondviselésbe vetett hit fényénél kell megfontolni, értékelni és olvasni. Maga az évforduló elgondolkodtat bennünket Ferenc pápa tanításának és tevékenységének legjellemzőbb vonásairól. Közben eszembe jut egy dolog, ami már régóta foglalkoztat engem. Pápaságának szinte minden dokumentuma az örömet juttatja kifejezésre, de a programadó Evangelii Gaudium különösképpen, aztán az Amoris laetitia hasonlóképpen, a Laudato si’ pedig közvetve, hiszen a dicséret is az örömből születik meg. Ferenc pápa szolgálatának legalapvetőbb tulajdonsága valóban az öröm, mely nyilvánvalóan nem a gondtalanságból születik meg, hanem annak a tudatából, hogy az Úr szeret minket. Pápaságának  másik vezérvonala az irgalmasság, vagyis Istennek az a teljes és személyes szeretete, amivel minden teremtmény felé fordul, valamint az evangélium továbbadásának az öröme. A Jézus által szerzett üdvösség meghirdetése mások számára öröm annak, aki kapja és annak is, aki azt hirdeti. Harmadik irányvonalként említhetném az evangelizációt, amit a kilépő egyháznak kell elvinnie minden teremtménynek. Ez a pár szó is elégségesen jelzi Ferenc pápa péteri szolgálatának legfőbb vonásait. 

K: Ferenc pápa kapcsán úton lévő egyházról beszélhetünk, annak minden elemében. Mindazonáltal egyházon belül és kívül is vannak eltérő vélemények. Hogy válaszolhatunk erre a kritikára?

Minden bizonnyal Ferenc pápa pápaságának egyik legjellemzőbb vonása a kilépő egyház, a mozgásban lévő egyház. Ez az ő sürgető felhívása kezdettől fogva, hogy ne álljunk meg mozdulatlanul, hogy ne nyugodjunk bele a „de hát mindig is így volt” elvbe, ahogy ezt kifejezetten is mondja az Evangelii Gaudium kezdetű apostoli buzdításában. Természetesen jól tudjuk, hova is vezet ez az út: az egyház iránti nagyobb hűséghez, Isten népe és Krisztus teste természetéhez, továbbá az evangéliumot hirdető hatékonyabb missziós elkötelezettséghez. Ebből következik, anélkül, hogy bárkit is elítélnék, hogy ez az erő, ez a dinamizmus az, amit a pápa szeretne átadni az egyháznak, az oka annak a különféle kritikának, amivel őt illetik. Bizonyos szempontból ez egy normális dolog, ahogy eddig minden pápaságot kritikával illettek. Ezek között megkülönböztetném azokat, melyek támadnak és rombolnak, így valóban rosszak, szemben azokkal a kritikákkal, melyek építő jellegűek. Valószínűleg más és más módon kell válaszolni ezekre az eltérő kritikákra. A támadó és romboló kritikákkal szemben nem marad más, mint hogy keresztként fogadjuk azokat, mint annak a töviskoszorúnak a tüskéiként, amiket hordoznunk kell, főként azok részéről, akik az egyházban felelősséget hordoznak és ennek megfelelően nyilvános szerepet vállalnak. Itt nincs mit tenni. Arra is gondolok, hogy soha nem merülnek ki, hanem mindig is lesznek ilyenek.

Az építő kritikákat ellenben úgy kell számításba venni, hogy azok segíthetnek, javíthatnak és tökéletesíthetnek. Ezek az építő kritikák a szeretet lényegi magatartásából születnek és az egyházban való közösség építését szolgálják. Szerintem ez az alapvető kritérium: az egyházi közösségre irányulnak-e és akarják-e a pápát segíteni hivatala jobb gyakorlásában az egész egyház javára.

K: Mi az ön személyes jókívánsága Ferenc pápának?      

Azt hiszem, hogy a jókívánságok, egyházon belül vagy kívül, melyek Ferenc pápára, mint a kortárs világ fontos és jelentős személyére tekintenek, ebben áll: kívánjuk, hogy az Úr adjon neki élete, egészséget és erőt, hogy továbbra is vezesse az egyházat. Zárjuk mi is az ősi jókívánsággal: „Deus confirmet eum et vivificet eum! Isten erősítse meg és oltalmazza őt. Adjon neki erőt és lendületet. Mondjuk együtt mindnyájan: Ad multos annos! Számos évvel áldjon meg az Isten, Szentatya! - nyilatkozta a Vatikáni Rádiónak Pietro Parolin bíboros államtitkár.

(vl)