2018-03-21 19:20:00

Ferenc pápa szerdai katekézise: A szentáldozásban azzá leszünk, amit megkapunk


Eső nélkül nincs tavasz, szeretet nélkül nincs keresztény élet

A szentmiséről szóló katekézisét folytatta Ferenc pápa a Szent Péter téren tartott általános kihallgatás során és köszöntésében a tavasz első jó napját kívánta a zarándokoknak: Jó tavaszt! – ismételte  meg, utalással arra, hogy tavasszal virágoznak a növények és a fák, de csak akkor, ha eső öntözi vagy permetezik őket. Mert eső nélkül nincs gyökere a növénynek és ebben áll az üzenet. Eszerint a keresztény élet a szeretet műveiben virágzik, de gyökér nélkül ezt sem lehet tenni. A gyökér pedig Jézus és ha nem vagy Jézussal a gyökérben, akkor nem hozol virágot - mondta. Ha nem öntözöd az életedet imádsággal és szentségekkel, akkor nem virágzol. Az imádság és a szentségek öntözik a gyökereket és éppen ezért azt kívánta a pápa, hogy ez a tavasz legyen kivirágzott tavasz, legyen kivirágozott Húsvét.         

A szentáldozásban az önmagát adó Jézus gesztusa folytatódik

Ferenc pápa katekézisében ez alkalommal a valóságos és nem spirituális, hanem Krisztus testét és vérét vevő szentáldozás magasztos pillanatát elemezte Jézus kafarnaumi beszédének egyik kijelentése alapján: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és feltámasztom az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóságos étel, és az én vérem valóságos ital” (Jn 6,54-55). Jézus gesztusa ugyanis, mellyel az utolsó vacsorán az apostoloknak nyújtja testét és vérét, tovább folytatódik ma is a papok és diakónusok szolgálatán keresztül, akik az Élet kenyere és az Üdvösség Kelyhe testvéreink felé történő szétosztásának rendes szolgái – emelte ki a pápa.             

Megtapasztaljuk a Jézussal való benső egységet és bűneink miatt az elválasztó távolságot is

Miután megtörték az eucharisztikus Kenyeret, a pap felmutatja a híveknek és az eucharisztikus asztalközösségre hívja őket, ezzel az ismert felhívással: „Íme az Isten Báránya, íme Aki elveszi a világ bűneit, boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya!” A Jelenések könyvéből vett idézet segít bennünket abban, hogy megtapasztaljuk a Jézussal való benső egységet, aki örömünk és szentségünk forrása. Örömre hív, de egyúttal lelkiismeretvizsgálatra is szólít, mert  egyfelől tapasztaljuk a Krisztus szentségétől bennünket elválasztó távolságot, másfelől pedig hisszük, hogy értünk ontotta a vérét. Mi a keresztségben elnyertük bűneink bocsánatát és minden gyónás alkalmával újból elnyerjük azt, mert Jézus mindig megbocsát. Ő sohasem fárad bele abba, csak mi a bocsánatkérésbe – fűzte hozzá szabadon a pápa. Ennek a vérnek megváltó erejére gondolva kiált fel Szent Ambrus: „Én, aki mindig vétkezem, mindig szükségem van az orvosságra”. Ebben a hitben kérjük: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem”.            

Íme, ez a szentáldozás tékozlása: azzá leszünk, amit kapunk            

Amikor a szentáldozáshoz sorba állunk – folytatta a pápa –, valójában Krisztus jön elénk, hogy hozzá hasonlók lehessünk. A szentáldozás révén megengedjük, hogy akit befogadtunk, megváltoztasson bennünket. Szent Ágoston segít jobban megérteni ezt a titkot: „Én vagyok a nagyok étele. Növekedj és vegyél engem. De nem te alakítasz át engem, ahogy az étel teszi a testtel, hanem én alakítalak át téged”. Minden egyes szentáldozás alkalmával mind jobban hasonlóvá válunk hozzá. Ahogy a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé alakultak – magyarázta a pápa –, úgy élő Eucharisztiává válnak azok, akik azt hittel fogadják. A pap ezt mondja az áldoztatáskor: „Krisztus teste!”, mire te az feled: „Ámen!”, vagyis elismered a kegyelmet és az elkötelezettséget, hogy Krisztus testévé válj. Miközben Krisztussal egyesít minket és elszakít az önzésünktől, a szentáldozás megnyit és egy dologgá egyesít minket Őbenne. Íme, ez a szentáldozás tékozlása: azzá leszünk, amit kapunk.             

Szentáldozás a püspöki karok által meghatározott módon

Az egyház élénken óhajtja, hogy a hívek megkapják az Úr Testét a szentmise során, az eucharisztikus lakoma jele nagyobb teljességgel jut kifejezésre, ha a szentáldozást két szín alatt végezzük, tudva, hogy a katolikus egyház tanítása szerint az egy szín vétele is a teljes Krisztust jelenti. Az egyházi gyakorlat szerint a hívek körmentben sorakoznak fel a szentáldozáshoz és állva veszik magukhoz áhítattal a szentséget, vagy térdelve, ahogy az adott püspöki kar meghatározza, ajakra véve a szentséget, vagy ahol megengedett, kézbe fogadva, ki hogyan szeretné. A szentáldozás után a szívbe fogadott adomány megőrzését segíti a csendes imádság, mint például egy zsoltár vagy egy dicsérő ima.     

A zárókönyörgés hálaadás a vett ajándékokért     

Az eucharisztia liturgiája a szentáldozás utáni könyörgéssel zárul. A pap ebben mindenki nevében Istenhez fordul és megköszöni neki, hogy az asztalközösség részese lehetett, egyúttal kéri, hogy a vett szentség alakítsa át az életünket. Példaként idézte a pápa a napi zárókönyörgést: „A szentségedben való részesülés legyen számunkra az üdvösség gyógyszere, mely meggyógyít a rosszból és megerősít a barátságában! – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.

Ferenc pápa augusztus 25-én Dublinba utazik a családok világtalálkozójára

A kihallgatás végén Ferenc pápa bejelentette, hogy a családok következő világtalálkozójára szándékában áll Dublinba utazni augusztus 25-én és 26-án, majd köszönetet mondott a polgári hatóságoknak, a püspököknek, Dublin püspökének és mindazoknak, akik közreműködnek az utazás előkészítésében.

(vl)

 








All the contents on this site are copyrighted ©.