A Torinói lepel: a fájdalmak embere 3D-ben

Az 1578 óta Torinóban őrzött Szent Lepel sokak szerint az a gyolcs, amely Jézus Krisztus testét fedte kereszthalála után. Olasz szakembereknek sikerült elkészíteni a Lepelen látható ember háromdimenziós modelljét Sergio Rodella szobrásszal együttműködve. Március 23-án pénteken mutatták be Padovában a fájdalmak embere háromdimenziós modelljét. A Padovai Egyetem és a város kórháza több tudományterületről érkezett szakembereiből álló munkacsoportja Giulio Fanti professzor vezetésével két évig dolgozott, amelynek eredményeként megszületett a rekonstrukció. „A Torinói lepel továbbra is kihívást jelent a tudomány számára” – állapította meg Paolo Di Lazzaro, a Lepel tanulmányozásával foglalkozó nemzetközi központ igazgató-helyettese.

Krisztus-kép

A munkacsoport szerint a Lepelen látható személy kb. 1,8 méter magas volt, hosszú hajú, vékony és izmos testű. A Szent Lepelről végzett legfrissebb és legújabb módszereket felhasznált kutatás eredményeként született Krisztus-kép hihetetlenül közel áll ahhoz az ábrázoláshoz, amelyet a művészet évszázadok óta Jézusról alkot.

A kutatás megerősíti az Evangéliumok által közvetítetteket

A tudományos eredményeket a közelmúltban mutatták be a tudományos közösségnek az Egyesült Államokban és megjelentették a “Peertechz Journal of Forensic Science and Technology” nevű nemzetközi folyóiratban. A kutatás megerősíti az Evangéliumok által közvetítetteket. „Elsősorban a gyolcs teljes hitelességét, amely a Krisztus utáni első századra tehető” – nyilatkozta Fanti professzor az Il Mattino di Padova olasz napilapnak.

A Lepel egy hosszasan megkínzott embert takart

„A szövet valószínűleg Indiából származik, ahogy a rajta talált porszemcsék mutatják. A vér nyomokban jelenlévő egyes alkotóelemek, mint a kreatinin, ferritin, biliverdin, megerősítik, hogy a Lepel egy hosszasan megkínzott embert takart. Testünk ugyanis csak akkor bocsát ki ilyen anyagokat, ha nagyon nagy szenvedésen megy keresztül. Elképzelhetetlen, hogy ezeket kémiailag adták volna hozzá később, mert ezeknek a mechanizmusoknak a tanulmányozása nemrégre vezethető vissza” – mutatott rá a munkacsoport vezetője, Fanti professzor.

Dematerializálódás

„A kutatás során összegyűjtött információk alapján kijelenthető abszolút bizonyossággal, hogy a Lepel egy keresztre feszített embert takart, mert a szöveten látható lenyomat megmutatja azt a formát, amelyet a test felvett a keresztre feszítés következtében és ami tökéletesen megmaradt a hullamerevségben. Tudományos szempontból nem tudjuk azt mondani, hogy ez az ember Jézus Krisztus volt-e, de azt mondhatjuk, hogy először keresztre feszítették, majd feltámadt. Vannak ugyanis olyan sajátos nyomok a szöveten, amelyekre még ma sem tud a tudomány magyarázatot adni, de amelyek arra utalnak, hogy ún. dematerializálódás történt” – hangsúlyozta Fanti professzor.

Teszt

A padovai tudósok teszteltek egy a lepelhez hasonló anyagba csavart tesztbábut, amelyet közel 300 ezer volt erősségű hatalmas energiahatásnak vetettek alá. Ennek következtében megmaradt a bábu lenyomata a szöveten. „A fizikai-kémiai hatások ugyanazok, mint a lepelen, de valami mégsincs rendjén. A kutatás tehát folytatódik, de az igazság talán ezen túl van” – kommentálta a munkacsoport vezetője a tesztet.

A „tiszta gyolcs” nagy misztériuma

„József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment. Mária Magdolna és a másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben.” (Mt 27,59-61) Egyszerű érzékenységgel Máté így írja le Jézus temetését, amely megnyitja a Feltámadás  és annak a „tiszta gyolcsnak” a nagy misztériumát, amely előtt a tudomány is megmérettetésre kerül.

Megoldatlan kérdések

Tanulmányok, elemzések, viták, kutatások még nem adtak magyarázatot arra, hogy az a megkínzott test hogyan tudott kiszabadulni a Szent gyolcsból anélkül, hogy a vér elmaszatolódott volna; hogy miért maradtak meg a keresztre feszítés és a vértanúság sebeinek lenyomatai, míg azok nem, amelyeket az orvostudomány várna a halál utáni néhány óra elteltével? És mindenekelőtt, hogyan került az egész test és az arc teljes lenyomata a szövetre, ha még ma sem létezik olyan technika, amely képes lenne reprodukálni ezt?

„Néma tanú”

Ezen a ponton azok számára, akik hisznek, a hit veszi át a szót, míg a tudomány számára marad a kihívás, amelyet David Rolfe rendező dokumentumfilmjének címe alapján a „néma tanú” jelent kétezer év múltán is.

(sv)