Olvasd a cikket Menj a menüre

közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:

Ferenc pápa \ Szentmise, liturgia

A Pápai Ház szónoka Nagypénteken a jánosi tanúságtételről: Szembefordulni a világgal!

A szertartás néma és mégis beszédes kezdete - AP

30/03/2018 17:38

Nagypénteken az értünk meghalt Urat „böjtöljük”

Nagypénteken délután öt órakor kezdődött a vatikáni Szent Péter bazilikában Urunk szenvedésének az ünneplése. E napon az Egyház nem mutat be szentmisét, mert ahogy Jézus előre mondta: „jönnek napok, amikor a vőlegény elragadtatik tőletek”. Ettől „nagy” ez a nagypénteki böjt, mert böjtöljük magát Jézust. Ennek drámaiságát fejezte ki a liturgia, amikor a szertartásnak megfelelően a vértanúság piros miseruháját viselő Ferenc pápa leborult az oltár előtt, majd így imádkozott: „Emlékezzél meg irgalmasságodról, Urunk, Istenünk, és örök oltalmaddal szenteld meg híveidet, akik számára vére árán szerezte meg a Húsvét Szent titkát, a te fiad, Jézus Krisztus, aki él és uralkodik mindörökkön öröké! Ámen!”

Jézus ajándékai: Az élet Vize és az újjáteremtés Lelke

Nagypénteken a helyi hagyományoknak megfelelően a Pápai Ház szónoka mondott homíliát „Aki látta, tanúságot tesz róla” címmel. Cantalamessa atya János apostol tanúságtételéről beszélt, aki ott volt a kereszt tövénél, szemtanúként látta az eseményeket és megértette annak benső jelentőségét: Krisztusban, Isten feláldozott igaz Bárányában beteljesedett az ősi húsvét. Krisztus a kereszten az „új templom”, akinek oldalából Ezekiel prófétai szavai nyomán az új élet Vize csordult és aki halála pillanatában rálehelte a világra az új teremtés Lelkét. Ezekből a jelekből értette meg a szeretett tanítvány, hogy Jézus utolsó szava a kereszten – Beteljesedett! – mit is jelent valójában.

Isten ugyanis agapé, áldozatos szeretet

A keresztények ismertető jele, a kereszt – a kapucinus szónok szerint – az ellentmondás jele, mert Isten hatalma a gyöngeségben, bölcsessége a balgaság dolgában tárult föl. Isten a kereszten a „saját színe” alatt tárja föl titkát annak legmélyebb és legigazabb tartalmában. Isten ugyanis agapé, áldozatos szeretet, mely a kereszten mutatja fel Isten önátadásának végtelen képességét, ahogy a tanítvány írja evangéliumában: „Szerette, mindvégig szerette őket…, annyira, …hogy saját egyszülött Fiát adta oda érte”.

A fiatal János Jézus személyéről beszél

Cantalamessa atya beszédében a fiatalokra vonatkoztatta üzenetét, akikre ebben az évben különleges lelkipásztori törődéssel figyel az egyház. Jánosra utalt, aki egészen fiatalon követni kezdte Jézust és egész teológiája ebből a személyes kapcsolatból ered. Amíg Pál Jézus művére figyelt az írásaiban, addig János Jézus személyére. A „Mit csinált ő?” kérdéssel szemben a „Kicsoda ő?” kérdésre válaszol. Innét érthető, hogy evangéliuma telis-tele van Jézus önértelmező kijelentéseivel: „Én vagyok… Én vagyok, az út, az igazság és az élet, Én vagyok a világ világossága”. Végül elég csak azt mondania: „Én vagyok!”   

A fiatalok előbb azt fedezzék fel, mit ad nekik Jézus! Utána cselekedjenek!  

A szónok azt ajánlotta a fiataloknak, ne azt kérdezzék meg, hogy mit is kell tenniük, ahogy ők mit is adhatnának az egyháznak, hanem előtte ismerjék meg azt, amit Jézus ad nekik. Éppen ezért kell minden fiatalnak megújítania Jézussal való személyes kapcsolatát, hogy Ferenc pápa írja Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában. Ez a találkozás éppen azért lehetséges, mert az Úr föltámadt, és mint ilyen, élő személyként van közöttünk. Minden lehetséges annak, aki találkozik vele és nélküle semmi nem változik meg valójában.

A fiatalok forduljanak vele szembe a mai világ sodró áramlatával

Beszéde záró részében Cantalamessa atya az öreg János apostol levelét idézte, aki a fiatalokat óva inti a világ dolgaitól. Bizonyára nem arról a világról beszél itt János apostol, amit Isten teremtett és szeretett. A szegényekkel, a peremre szorultakkal való kapcsolat, éppen a közéjük keveredés adja  furcsa módon a legjobb elkülönülést az apostol említette világtól, aminek fejedelme az önzés szelleme. A mai világ elsodró áramlatával szemben a kapucinus atya azt ajánlotta a fiataloknak, hogy forduljanak vele szembe, és induljanak el az ellenkező irányban. Ez az ellenkező irány azonban nem egy hely, hanem egy személy: Jézus, a mi barátunk és megváltónk. Végül XVI. Benedek „Deus caritas est” enciklikájára utalt, amely a teológus pápa nagyon is kézzelfogható módon összekapcsolja az éroszt és az agapét, a felszálló nagy érzelmi szeretetet és a lehajló, szolgálni tudó karitászt. Így a kereszténység nem lemondás a szeretet öröméről, hanem a kettő egyesítése, és ennek erejében önmagunk odaajándékozása a másiknak.   

(vl)

 

    

30/03/2018 17:38