Olvasd a cikket Menj a menüre

közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:

Ferenc pápa \ Szentmise, liturgia

Ferenc pápa húsvétvasárnapi homíliája: a meglepetés, a sietség és a kérdezés üzenetei

Virágdíszben áll az oltár - REUTERS

01/04/2018 17:03

Végre gyönyörű tavaszi napsütés köszöntött a Szent Péter térre Húsvétvasárnap délelőtt, amikor Ferenc pápa nyolcvanezer zarándok jelenlétében szentmisét mutatott be a holland virágokkal szépen feldíszített téren. Átgondolt, de le nem írt rövid prédikációjában három húsvéti mozzanatot érintett meg.

A meglepetések ereje      

Isten Szavának hallgatása után az evangélium nyomán három dolgot szeretnék elmondani. Az első egy üzenet: Az Úr föltámadt! – kezdte beszédét a pápa. Az első keresztények közt szájról szájra járt ez az üzenet, mint egy köszöntés: Az Úr feltámadt! Az asszonyok, akik az Úr testének a megkenésére indultak, nagy meglepetéssel találkoztak. Isten üzenetei mindig meglepetések, mert a mi Istenünk a meglepetések Istene. És ez így van az üdvösség történetének kezdete óta, Ábrahám atyánktól fogva, akit Isten így lepett meg: „Hagyd el ezt a földet és csak menj…” Így van ez mindig, egyik meglepetés a másik után jön. Isten nem szeret üzenni meglepetés nélkül. Meglepetés az, ami megindítja a szívedet, ami megérint ott, ahol nem is várod. A fialok nyelvével szólva: A meglepetés egy öv alatti ütés.

A meglepetés okozta sietség

A második mondanivalóm – folytatta a pápa – a sietség. Az asszonyok futnak és sietve mondják: „Nem találtuk őt!”. Isten meglepetései útra indítanak bennünket, azonnal, várakozás nélkül. Ők pedig, Péter és János, futnak, hogy lássanak. Mint a pásztorok Karácsony éjjelén: Siessünk Betlehembe, hogy lássuk, amit az angyalok hirdettek! Vagy mint a szamariai asszony fut a faluja népéhez: „Ez az újdonság: találtam egy embert, aki megmondta, amit csináltam!” Az emberek pedig ismerték az ő viselt dolgait, tehát hagytak mindent, még a konyhában is, nem baj ha közben odaég a fazékban valami, mert a fontos most az, hogy menjünk és lássuk a meglepetést. Ma is így történik. Ha egy városnegyedben, egy faluban történik valami rendkívüli, az emberek odafutnak, hogy lássák. Sietve menni. András nem vesztegette az időt és sietve indult Péterhez, hogy elmondja neki: „Megtaláltuk a  Messiást!” A meglepetést, a jó hírt mindig sietve adjuk át. Az evangéliumban van valaki, aki egy kis levegőt vesz, aki nem akar kockáztatni. De az Úr jó, szeretettel vár őrá is: Ő Tamás, aki azt mondja, hogy én nem hiszek, hacsak nem látom a sebeket. Az Úr türelmes azokkal is, akik nem mennek ilyen sietve.                    

A kérdezés kényszere

A meglepetés-üzenet és a sietős válasz után a harmadik mondandóm a kérdezés: És én? – kezdte az utolsó témáját a pápa. Nyitott-e a szívem Isten meglepetéseire, képes vagyok-e sietve elindulni, vagy pedig mindig ugyanazzal a mondókával jövök: Majd meglátom holnap, majd holnap, holnap… Mit mond nekem a meglepetés? János és Péter futva mentek a sírhoz. Jánosról azt mondja az Írás: Hitt! Péter is hitt, a maga módján, lelkiismeret-furdalással kevert hittel, mert ő megtagadta az Urat. A meglepetésszerű üzenet, a sietve menés és kérdezés. És most, 2018 Húsvétján, mit csinálok, és te mit csinálsz? – fejezte be rögtönzött prédikációját Ferenc pápa.

(vl)

 

 

 

01/04/2018 17:03