2018-04-10 14:36:00

Ferenc pápa homíliája az Irgalmasság misszionáriusaihoz: a személyes újjászületés és a közösségi élet dinamikájával


Kiindulópont a feltámadt Krisztus hirdetése  

Ferenc pápa a misszionáriusokhoz intézett homíliájában a napi olvasmányokhoz fűzte gondolatait. „Az apostolok nagy hatással tettek tanúságot Jézus Krisztus feltámadásáról” – idézte a pápa az Apostolok Cselekedeteit. Minden Jézus feltámadásából indul, ebből ered az apostolok tanúságtétele és ezen keresztül születik meg a hit és a közösség tagjainak új élete. A szentmise olvasmányai ezt a két, egymástól elválaszthatatlan szempontot emelik ki: a személyes újjászületést és a közösségi életet. A pápa ezeket a szempontokat ezután a jelenlévő misszionáriusok életére vonatkoztatta: a ti szolgálatotok ebben a két irányban mozog, a személyek szolgálatában, akik „újjászületnek onnan föntről” és a közösség szolgálatában, hogy örömmel és a szeretet parancsolatával megegyezően éljenek.

Személyes újjászületés felülről, a Lélek által

A pápa két szempontot ajánlott megfontolásra velük kapcsolatban. Az evangélium arra emlékeztet, hogy akinek hivatása a Krisztus feltámadásáról szóló tanúságtétel, annak magának, első személyben onnan felülről újjá kell születnie. Különben úgy végzi, mint Nikodémus, aki noha Izrael tanítója volt, nem értette meg Jézust, hogy Isten országa meglátásához újra kell születni felülről, vízből és Szentlélekből. Nikodémus nem értette meg Isten logikáját, ami a kegyelem az irgalmasság logikája, ami által az utolsó első lesz, a beteg pedig gyógyultnak ismeri meg magát. Ez a logika elsőbbséget enged az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek az életünkben. De figyelem – szólt hangsúllyal a pápa – nem arról van szó, hogy „megszállott papok” legyünk, mintha egy rendkívüli karizma letéteményesei lennénk. Nem, hanem normális papok, egyszerűek, szelídek, kiegyensúlyozottak, és akik mégis képesek újjászületni a Szentlélek által, mert az a Lélek mozgatja őket, mely ott fúj, ahol akar.

A második jelzés a közösség szolgálata: a mai világ pusztájában felemelni az üdvösség jelét

A második jelzés a közösség szolgálatát illeti: olyan papnak kell lenni, aki a mai világ pusztájában képes felemelni az üdvösség jelét, vagyis Krisztus keresztjét, mint a megtérés és a megújulás forrását. A pápa külön kiemelte, hogy meghalt és feltámadt Úr az az erő, mely közösséget teremt az egyházban és az egyház által az egész emberiségben. Ezt mondta Jézus szenvedése előtt: „Ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok”. Ez a közösségi erő nyilvánult meg kezdettől fogva a jeruzsálemi közösségben, ahol „egy volt a hívek szíve és a lelke”. A közösség tagjai megosztották egymással a javaikat, mindenük közös volt és senki nem szenvedett szükséget közülük. Ám ez a közösségi életstílus „fertőző” volt kifelé, ugyanis a feltámadt Úr élő jelenléte vonzóerőt teremt, ami az egyház tanúságtételén és az örömhír hirdetésének különféle formáin keresztül arra irányul, hogy mindenkit elérjen és senkit se zárjon ki. Végül Ferenc pápa arra bíztatta az Irgalmasság misszionáriusait, hogy ezzel a dinamizmussal végezzék szolgálatukat a mai világban, amelynek különösképpen is szüksége van az irgalmasság megtapasztalására.  

(vl)                                








All the contents on this site are copyrighted ©.