Olvasd a cikket Menj a menüre

közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:

Ferenc pápa \ Szentmise, liturgia

Ferenc pápa péntek reggeli homíliája: Hagyjuk cselekedni az Istent!

A reggeli hetes mise

13/04/2018 12:01

Az igazán szabad ember nem fél az időtől: hagyja, hogy az Isten cselekedjen, teret ad neki, hogy az Isten működjön az időben. A szabad ember türelmes, mint a napi olvasmány főszereplője, Gamáliel a főtanácsból, aki kiszabadítja a börtönből az apostolokat, és hagyja, hogy Isten műve megnyilvánuljon rajtuk keresztül – emelte ki Ferenc pápa péntek reggeli homíliájában, melyet a Szent Márta-ház kápolnájában tartott szentmisén mondott.

A szabadság három példáját ajánlja a pápa megfontolásra

Három példát emelt ki a pápa az Apostolok Cselekedeteiből vett napi olvasmányból. A liturgia a szabadság három példáját ajánlja. Szabadok vagyunk-e hideg fejjel gondolkodni és teret adni az Istennek az életünkben, mint ahogy Gamáliel tette? – kérdezte a pápa. Szabadok vagyunk-e Jézust követni örömmel, mint Péter és János a szenvedésben? És végül szabadok vagyunk-e a szenvedélyektől, a nagyravágyástól, a divattól? Vagy pedig olyanok vagyunk, mint a világ, mely egy kicsit tudathasadásos: bár szabadságot kiált, noha valójában rabszolga.       

Gamáliel egy szabad ember, aki hideg fejjel gondolkodik

A szabadság, amiről most Húsvét időszakában beszélünk, Isten fiainak a szabadsága, melyet Jézus ajándékozott nekünk megváltó művével. Az első szabad személy, akiről a mai liturgia elmélkedik, Gamáliel, a törvénytudó farizeus, aki az Apostolok Cselekedeteiben meggyőzi a nagytanácsot, hogy bocsássák szabadon Pétert és Jánost, akiket bebörtönöztek, miután meggyógyítottak egy bénát. Ez a Gamáliel egy szabad ember, aki hideg fejjel gondolkodik és aki meggyőzi a főtanács tagjait, hogy az idő elvégzi majd a maga dolgát.  

A szabad ember nem fél az időtől       

A szabad ember nem fél az időtől. Engedi, hogy az Isten működjön, teret ad neki, hogy az Isten az időben kibontakozzon. A szabad ember türelmes. Ez a bibliai ember zsidó volt, nem volt keresztény, nem ismerte el Jézust üdvözítőnek, de egy szabad ember volt. Követi a saját meggyőződését, azt fölajánlja másoknak is, akik pedig elfogadják azt. Pilátus is jól gondolkodott, hideg fejjel – hangsúlyozta Ferenc pápa –, és észrevette, hogy Jézus ártatlan volt. De nem sikerült neki megoldani a problémát, mert nem volt szabad, hanem kinevezéséhez és előmozdításához ragaszkodott. Hiányzott belőle a szabadság bátorsága, mert a karrier, az előléptetés és a siker rabszolgája volt.      

A másik szabadság, tágasabb, szélesebb és keresztényibb

A szabadság második példáját Péter és János adják, akik meggyógyították a bénát és most a főtanács előtt állnak. A szinedrium pedig végül szabadon bocsátja őket, de előbb megkorbácsoltatja az apostolokat, még ha ártatlanok is. Jogtalan büntették meg őket, de a főtanácstól örömmel keltek útjukra, mert méltónak bizonyultak arra, ahogy az Úr Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek. Örömük Jézus követéséből ered – emelte ki a pápa. Ez egy másik szabadság, tágasabb, szélesebb és keresztényibb. Péter elmehetett volna egy bíróhoz, hogy vádat emeljen a főtanács ellen és hogy elégtételt követeljen. Ehelyett inkább örvendezett, mint János, mert Jézus nevéért gyalázatot szenvedtek – ismételte a pápa. Talán emlékeztek Jézus szavaira a hegyi beszédből: Boldogok vagytok, ha miattam üldöznek benneteket, boldogok vagytok! 

A Szentlélek megpecsételte ember Jézusban szabad      

Szabadok voltak ők a szenvedésben, hogy kövessék Jézust – magyarázta a Szentatya. Ebben áll a keresztény magatartása: Uram, te annyit adtál nekem, annyit szenvedtél értem! Mit tehetek érted? Vedd uram, az életemet, az elmémet, a szívemet! Ez a szabadság a Jézusba beleszeretett ember szabadsága. A Szentlélek pecsételi meg a Jézus Krisztusban való hitben. Te ezt meg ezt tetted értem, én pedig ezt csináltam neked. Ma is vannak börtönben keresztények, akiket megkínoztak, akik ezt a szabadságot hordozzák, amiben megvallják Jézust.

A legnagyobb szabadság példája: Jézus

A szabadság harmadik példája Jézusé, aki éppen a kenyereket szaporítja meg Kafarnaumban csodás módon. A tömeg végül nagyon lelkes lesz és Jézus megérti, hogy királlyá akarják kenni őt. Ekkor újból visszavonul a hegyre egyedül. Elszakadt a győzelemittas triumfalizmustól. Szabad volt. Miként a pusztában elutasítja a gonosz hármas kísértését, mert szabad volt, hiszen szabadsága abban állt, hogy kövesse az Atyja akaratát. Végül aztán a kereszten végzi. A legnagyobb szabadság példája: Jézus, aki követi az Atya akaratát, hogy meggyógyítsa a mi istengyermeki mivoltunkat.

Gondoljunk tehát erre a szabadságra, amit Jézus ad nekünk!

Gondoljunk csak a mai napon a szabadságra, a mi szabadságunkra – kérte végül a Szentatya. Három példa: Gamálielé, Péteré és Jánosé és végül Jézusé. Milyen az én keresztény szabadságom? Rabszolgája vagyok-e szenvedélyeimnek, törtetésemnek, egy sereg más dolognak, a gazdagságnak, a divatnak? Talán tréfának tűnik, de hány ember rabszolgája a divatnak! Gondoljunk a mi szabadságunkra itt ebben a világban, mely egy kicsit tudathasadásos, nem? Azt kiáltja: Szabadság, szabadság, szabadság! De közben rabszolga, inkább rabszolga! Gondoljunk tehát erre a szabadságra, amit Jézus ad nekünk!– zárta ezzel a kéréssel péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.

(vl)

13/04/2018 12:01