Lezárult Ferenc pápa apostoli látogatása a dél-amerikai országban. De vajon a kolumbiai társadalom hogyan folytatja útját a kiengesztelődés felé? 

Kolumbia, miként a legtöbb latin-amerikai ország nagyon erős keresztény gyökerekkel rendelkezik, ami még élesebbé teszi az őt megrázó háború tragédiáját, másfelől pedig éppen a béke kezese, mint az újjáépítés szilárd fundamentuma és a legyőzhetetlen reménység éltető nedve. 

Egy kormánynak a kormányzás bölcsességével kell  kezelnie ezt a kérdést. Ez először is azt jelenti, hogy hány helyem van? A második pedig, hogy nem elég befogadni, hanem integrálni is kell. 

Visszatért Ferenc pápa Kolumbiából, de mit hagyott maga után? Hogyan élték meg a kolumbiaiak jelenlétét szeptember 6-11. között a dél-amerikai országban? 

A kolumbiai apostoli útját lezáró sajtókonferencián, szeptember 11-én a Rómába visszafelé tartó repülőgép fedélzetén a Szentatya a szokásnak megfelelően válaszolt a kíséretében utazó újságírók kérdéseire. 

A nap első programjaként a város szegénynegyedében megáldotta a hajléktalanok és a Talitha Kum Művek gondozottjai, a szexrabszolgaság áldozatai számára építendő házak alapkövét. 

A megbékélés elsőrendű szereplője, történelmi alanya a nép maga, a kultúrájával együtt, nem pedig egy osztály, egy csoport, egy elit. Nem kevesek tervéről van szó. A párbeszéd mindig két fél között kezdődik, alulról...  

A pápa köszönetet mondott a kolumbiaiaknak a szép és intenzív napokért, amelyeket körükben töltött. Arra buzdította e föld lakóit, hogy soha ne hagyják abba az első lépés megtételét.