A mesterséges megtermékenyítés katolikus megítélése – beszélgetés Harsányi Pál Ottó ferences atyával, a Pápai Antonianum Egyetem adjunktusával

November végén kétnapos nemzetközi összejövetelt tartottak a római Tor Vergata egyetem orvostudományi karának rendezésében: Tudomány és etika egy felelős apaság-anyaságért.
Camillo Ruini bíboros, pénteken, az olasz katolicizmus és az ország jövője témájában megrendezet VII. Fórumon, amely az olasz helyi egyháznak a társadalmi életben betöltött szerepével foglalkozik, külön kitért az asszisztált humán reprodukció kérdésére. Az olasz püspöki kar elnöke hangsúlyozta, hogy a bioetikai kérdések terén különösen nagy szükség van a tudósok, a kutatók, a katolikusok, más vallásúak és a nem hívők együttműködésére. A mesterséges megtermékenyítés katolikus megítélése
Beszélgetés Harsányi Pál Ottó ferences atyával, a Pápai Antonianum Egyetem adjunktusával
Kedves Ottó atya! Ön a Pápai Antonianum Egyetemen a bioetikát tanítja. Hogyan tudná nekünk röviden összefoglalni, mi Egyházunk tanítása a mesterséges megtermékenyítésről?
Ottó OFM: A mesterséges megtermékenyítésnek az ivarsejtek eredetét tekintve két fajtája van. Az egyik a heterológ, amennyiben nem az apa ivarsejtjével és/vagy nem az anya petesejtjével történik a megtermékenyítés. Egyházunk elítéli ezt a fajta megtermékenyítést, mert az nem tiszteli a házasságban a férj és feleség kettős-egységét és kizárólagosságát. Ezen kívül más aggályos szempontok is felmerülnek.
A másik a homológ megtermékenyítés, amely bizonyos fenntartásokkal elfogadható. Csak azon esetben, amennyiben a megtermékenyítés/foganás a házastársak testén belül történik és az emberi közreműködés a segítés jegyeit ölti magára.
Vajon mely tanítóhivatali dokumentum az, amely mindezt alátámasztja?
Ottó OFM: A Tanítóhivatal a Donum vitae Instrukció alapján áll (1987. február 22), az Evangelium vitae enciklika (1995. III. 25.) ezt csak idézi. A Donum vitae instrukció szövegét Dr. Gresz Miklós magyar fordításában olvashatjuk, megjelent a Magzatvédő Társaság kiadásában, illetve elérhető az interneten is (Donum vitae, Instrukció a kezdődő emberi élet tiszteletéről és az utódnemzés méltóságáról Róma, a Hittani kongregáció székhelyén, Joseph Ratzinger bíboros prefektus... www.katolikus.hu/roma/bio.html)
A Donum vitae két értéket próbál védeni: Az embrió fizikai integritását és a házastársi aktus méltóságát, azaz a gyermek ne egy személytelen „technika” terméke legyen.

Ajánlható-e a katolikus hívek számára a homológ megtermékenyítés alkalmazása?

Ottó OFM: Híveink számára a homológ megtermékenyítés eljárásának alkalmazása csak fenntartásokkal ajánlható. A probléma ugyanis az, hogy hazánkban jobbára csak a katolikus szempontból aggályosnak tartható ún. FIVET eljárással találkoznak, a külföldön az utóbbi években alkalmazott és egyre inkább terjedő az anya szervezetében végrehajtott eljárásokat az itthoni klinikák még nem vezették be.
A lombikbébi program (FIVET, Fertilization in Vitro and Embryo Transfer, azaz mesterséges körülmények között történő megtermékenyítés és embrió átültetés) fő problémája nem is annyira a 3-4 embrió beültetése, hiszen ezekből rendszerint csak egy vagy kettő indul fejlődésnek, és az anya szervezetében elpusztuló embrió(k) már nem írható(k) közvetlenül az emberi beavatkozás számlájára. Így pl. normális élettani körülmények között is a nő termékeny időszakában megvalósuló aktusból csak 20-30%-ban születik gyermek, azaz elég sok spontán abortusz történik a magzati fejlődés kezdeti szakaszában, amelyek túlnyomó többségéről az anya tudomást sem vesz. Ez az embrióveszteség nem tekinthető közvetlen és szándékos embriópusztításnak.
A fő baj az, hogy ebben a programban több embriót hoznak létre mesterséges körülmények között (in vitro), mint amennyi beültetésre kerül (3 vagy 4). A számfeletti embriókat lefagyasztják egy esetleges következő beültetésre, kísérletezésre használják, vagy egy idő után elpusztítják. Ez a fő erkölcsi probléma. Itt már szándékos embriópusztítással állunk szemben. Angliában és az USA-ban rengeteget vitatkoztak azon, hogy amikor lejár a törvényben meghatározott kriokonzerválási idő (igen alacsony hőmérsékleten történő embriókonzerválás), akkor milyen engedély, bírósági döntés vagy irányelv alapján lehet az embriókat valamilyen célra felhasználni vagy elpusztítani.

Melyek azok a módszerek, amelyeket a katolikus hívő elfogadhat?
Ottó OFM: Ezek a szervezeten belüli módszerek, amelyek esetében nincs embrióveszteség és a házastársi aktus is kevésbé sérül. Ilyen módszer a mesterséges inszemináció, azaz a hímivarsejtek női ivar utakba történő juttatása. Ez a női ivarutak bizonyos átjárhatósági problémáit hivatott leküzdeni. A módszert Magyarországon is alkalmazzák.
A másik közismert szervezeten belüli módszer a GIFT (Gamete Intra-Fallopian Transfer) mindkét ivarsejt méhkürtbe történő juttatása. Ebben az esetben a megtermékenyülés az élettani helyen, a petevezetékben (méhkürtben) történik.
Ezt és a hozzá hasonló más szervezeten belüli módszereket (pl.: LTOT, Low Tubal Ovum Transfer, azaz a petesejtnek a petevezető petefészekhez közelebb eső szakaszába történő juttatása) Magyarországon nem alkalmazzák.

Olvashatunk-e ezekről a problémákról a püspökkari körlevélben?
Ottó OFM: A püspökkari bioetikai körlevélben a magzatvédelem biológiai és teológiai alapjait találhatjuk meg. Az asszisztált humán reprodukció kérdéséhez azért nem nyúltunk hozzá, mert abban nincs világos tanítóhivatali álláspont a Donum vitae óta, amely csak a szervezetek kívüli lombikbébi programról beszél. Ezt valószínűleg azért is teszi, mert a szervezeten belüli módszerek csak később terjedtek el.

Mi a morálteológusok véleménye e kérdéssel kapcsolatban?
Ottó OFM: A morálteológusok véleménye megoszlik a szervezeten belüli módszereket illetően. Egy szakcikkben már le lehet írni több mindent, de egy körlevélben ezt nem tartottuk volna bölcs dolognak, hiszen az tanítóhivatali megfontolás (lásd az "Apostolos suos" kezdetű instrukciót). Elvben egy püspöki kar kétharmados többséggel mondhat egy kicsit mást is, mint az egyetemes tanítóhivatal, de ez esetünkben nem lett volna tanácsos. Végül is mérvadó a 2004-es olasz törvény, amelyet állítólagosan komoly egyházi közreműködéssel jött létre. A "Medicina e Morale" című folyóirat 2004/1-es tematikus száma sok érdekeset ír erről.
Kedves Ottó Atya, köszönjük a beszélgetést.