2008-01-05 17:03:12

„Világméretű imamozgalom a papok megszentelődéséért”


RealAudioMP3 Cláudio Hummes bíboros, a Papi Kongregáció prefektusa az Osservatore Romano január negyediki számában ismertette a dikasztérium kezdeményezését. A bíboros mindenkit arra kér, hogy végezzen szentségimádást engesztelésül a papok mulasztásaiért és különösen azokért, akik egyes, elenyésző számban lévő papok erkölcsi és szexuális magatartásának áldozataivá váltak. Minden hívő imádkozzon azért, hogy kiengesztelje Istent a súlyos tettekért – mondta Hummes bíboros.

Elsődlegesen fontos, hogy „Eucharisztikus Cenákulumok” jöjjenek létre, amelyekből széleskörű imamozgalom nő ki a papok megszentelődéséért. „Sok mindent lehet tenni a papság valódi javáért és a lelkipásztori szolgálat termékenységéért” – mutatott rá Cláudio Hummes bíboros, a Papi Kongregáció prefektusa.

Miért van szükség éppen most erre a kezdeményezésre? – tette fel az Osservatore Romano újságírója a kérdést.

Hummes bíboros a következőket válaszolta:
„Problémák mindig is voltak, mert mindnyájan bűnösek vagyunk. Ebben az időszakban azonban valóban nagyon súlyos eseményekre került sor. Természetesen mindig emlékeztetni kell arra, hogy ezek a súlyos helyzetek a papságnak csak egy minimális részét érintik. Még az egy százalékot sem éri el azoknak a száma, akiknek problémáik vannak erkölcsi és szexuális magatartásukkal.

A papok túlnyomó többségének semmi köze nincs ehhez a hasonló esetekhez. Azonban minden papnak szüksége van spirituális támaszra ahhoz, hogy tovább folytathassa hivatását és küldetését a mai világban. Az egyház mindig is imádkozott mindenki bűneinek kiengeszteléséért. Ez az egyik jellemzője például a hagyományos Jézus Szíve ájtatosságnak.

Hummes bíboros a továbbiakban felvázolta kezdeményezése lényegét: az egyik fontos mozzanat a szentségimádás, amennyiben lehetséges, akkor örökimádás formájában, a másik pedig a papokért vállalt spirituális anyaság. Bár két különböző valóságról van szó, ezek gyakran éppen az Oltáriszentség imádásában fonódnak össze.

A Papi Kongregáció levelet intézett a világ püspökeihez: egyházmegyéikben mozdítsák elő „cenákulumok” létrejöttét, amelyekben Istennek szentelt személyek és világiak egyaránt, egymással egységben és valódi szeretetközösségben az imának szentelik magukat folyamatos szentségimádás formájában. Ehhez szükséges a bűnbánat és a megtisztulás igazi lelkülete, valamint Mária közbenjárása.

Máriának az üdvtörténetben betöltött szerepéből kiindulva, az ő oltalmába ajánlva minden papot kívánjuk elindítani az egyházban ezt az imamozgalmat, amely középpontjába állítja a folyamatos, napi 24 órán át tartó szentségimádást – nyilatkozta Hummes bíboros. A föld minden részéről szálljon fel Istenhez az adoráció imája, hálaadás, dicsőítő ima, kérés és engesztelés. Szüntelen ima új, szent papi hivatásokért, illetve azért, hogy a már felszentelt papokat egyfajta lelki anyaság kísérje el.

Miért éppen a szentségimádás formáját választotta Hummes bíboros a bűnök kiengesztelésére? – kérdezte az Osservatore Romano cikkírója. Azért, mert az Eucharisztia az egyház életének középpontja, csúcsa. A Legszentebb Oltáriszentséget a világ minden templomának tabernákulumában imádjuk, a hívek elismerik, hogy Jézus valóban jelen van ott, és közvetlenül találkozhatnak vele. A papság szentsége az Utolsó Vacsorán született, amikor Jézus megalapította az Oltáriszentséget. Így a papokért végzett adoráció emlékeztet a papság természetére.

A Papi Kongregáció jegyzékben fordult az egyházmegyékhez, plébániákhoz, kápolnákhoz, kegyhelyekhez, kolostorokhoz, szemináriumokhoz, hogy növeljék a papokért és a papi hivatásokért végzett folyamatos szentségimádás gyakorlatát.
Ajánlatos lenne, ha minden egyházmegye felkérne egy papot, hogy teljes időben szentelje szolgálatát a szentségimádás előmozdítására – mondta Hummes bíboros. Hozzátette, hogy javasolták eucharisztikus kegyhelyek létrehozását is, olyan helyek kijelölését, amelyeket kifejezetten a folyamatos szentségimádás számára tartanak fenn.

Ebben a kezdeményezésben vegyen részt az egyház minden élő ereje, az első áldozásra készülő gyermekektől kezdve a családokig, fiatalokig, idősekig egyaránt. Az adoráció mindig sajátos vonzerővel rendelkezett Isten népe számára. A hívek ismerik értékét, mivel fizikailag is közel érzik magukat Jézus Krisztushoz. A javaslat tehát nemcsak a szerzetesi közösségeket, a szemlélődőket, az Istennek szentelt személyeket, az egyházi mozgalmakat és társulatokat érinti, hanem a plébániai közösségek minden hívőjét.

Mit jelent az, hogy valaki a papok spirituális anyaságát vállalja? – erre a kérdésre Hummes bíboros a következőket válaszolta:

„A papokért vállalt lelki anyaság hivatását csak kevéssé ismerik, annak ellenére, hogy életbevágóan fontos. Életkortól és családi állapottól függetlenül minden nő lehet egy pap spirituális anyja. Ez különösen érvényes a misszionárius- és szerzetesnőkre, akik egész életüket Istennek és az emberiség megszentelődésének szolgálatába állítják. Tehát a lelki anyaság azt jelenti, hogy az illető személy imádkozik egy meghatározott papért és elkíséri őt egész életén át. Természetesen névtelenül. A történelem azt bizonyítja, hogy ez bő lelki termést hoz a papok számára” – mondta Hummes bíboros.

A Papi Kongregáció prefektusa még hozzáfűzte: A papokat mindig tisztelni és szeretni kell. Egész életüket, jóllehet korlátaikkal együtt, Isten és testvéreik szolgálatába állítják. Az emberiség rendkívüli jótevői. Hirdetik és teszik a jót, segítik az embereket. Mi többet vár még el tőlük a társadalom? Olyan szolgálatról van szó, amelyet mindenkinek el kellene ismernie, és értékelnie kellene. Ezért nagyon fontos az ima, amely támaszt nyújt számukra küldetésükben – mutatott rá az Osservatore Romano c. vatikáni napilapnak adott interjújában Cláudio Hummes bíboros, a Papi Kongregáció prefektusa.








All the contents on this site are copyrighted ©.