„Világméretű imamozgalom a papok megszentelődéséért”
Cláudio Hummes bíboros,
a Papi Kongregáció prefektusa az Osservatore Romano január negyediki számában ismertette
a dikasztérium kezdeményezését. A bíboros mindenkit arra kér, hogy végezzen szentségimádást
engesztelésül a papok mulasztásaiért és különösen azokért, akik egyes, elenyésző számban
lévő papok erkölcsi és szexuális magatartásának áldozataivá váltak. Minden hívő imádkozzon
azért, hogy kiengesztelje Istent a súlyos tettekért – mondta Hummes bíboros.
Elsődlegesen
fontos, hogy „Eucharisztikus Cenákulumok” jöjjenek létre, amelyekből széleskörű imamozgalom
nő ki a papok megszentelődéséért. „Sok mindent lehet tenni a papság valódi javáért
és a lelkipásztori szolgálat termékenységéért” – mutatott rá Cláudio Hummes bíboros,
a Papi Kongregáció prefektusa.
Miért van szükség éppen most erre a kezdeményezésre?
– tette fel az Osservatore Romano újságírója a kérdést.
Hummes bíboros a következőket
válaszolta: „Problémák mindig is voltak, mert mindnyájan bűnösek vagyunk. Ebben
az időszakban azonban valóban nagyon súlyos eseményekre került sor. Természetesen
mindig emlékeztetni kell arra, hogy ezek a súlyos helyzetek a papságnak csak egy minimális
részét érintik. Még az egy százalékot sem éri el azoknak a száma, akiknek problémáik
vannak erkölcsi és szexuális magatartásukkal.
A papok túlnyomó többségének
semmi köze nincs ehhez a hasonló esetekhez. Azonban minden papnak szüksége van spirituális
támaszra ahhoz, hogy tovább folytathassa hivatását és küldetését a mai világban. Az
egyház mindig is imádkozott mindenki bűneinek kiengeszteléséért. Ez az egyik jellemzője
például a hagyományos Jézus Szíve ájtatosságnak.
Hummes bíboros a továbbiakban
felvázolta kezdeményezése lényegét: az egyik fontos mozzanat a szentségimádás, amennyiben
lehetséges, akkor örökimádás formájában, a másik pedig a papokért vállalt spirituális
anyaság. Bár két különböző valóságról van szó, ezek gyakran éppen az Oltáriszentség
imádásában fonódnak össze.
A Papi Kongregáció levelet intézett a világ püspökeihez:
egyházmegyéikben mozdítsák elő „cenákulumok” létrejöttét, amelyekben Istennek szentelt
személyek és világiak egyaránt, egymással egységben és valódi szeretetközösségben
az imának szentelik magukat folyamatos szentségimádás formájában. Ehhez szükséges
a bűnbánat és a megtisztulás igazi lelkülete, valamint Mária közbenjárása.
Máriának
az üdvtörténetben betöltött szerepéből kiindulva, az ő oltalmába ajánlva minden papot
kívánjuk elindítani az egyházban ezt az imamozgalmat, amely középpontjába állítja
a folyamatos, napi 24 órán át tartó szentségimádást – nyilatkozta Hummes bíboros.
A föld minden részéről szálljon fel Istenhez az adoráció imája, hálaadás, dicsőítő
ima, kérés és engesztelés. Szüntelen ima új, szent papi hivatásokért, illetve azért,
hogy a már felszentelt papokat egyfajta lelki anyaság kísérje el.
Miért éppen
a szentségimádás formáját választotta Hummes bíboros a bűnök kiengesztelésére? – kérdezte
az Osservatore Romano cikkírója. Azért, mert az Eucharisztia az egyház életének középpontja,
csúcsa. A Legszentebb Oltáriszentséget a világ minden templomának tabernákulumában
imádjuk, a hívek elismerik, hogy Jézus valóban jelen van ott, és közvetlenül találkozhatnak
vele. A papság szentsége az Utolsó Vacsorán született, amikor Jézus megalapította
az Oltáriszentséget. Így a papokért végzett adoráció emlékeztet a papság természetére.
A Papi Kongregáció jegyzékben fordult az egyházmegyékhez, plébániákhoz, kápolnákhoz,
kegyhelyekhez, kolostorokhoz, szemináriumokhoz, hogy növeljék a papokért és a papi
hivatásokért végzett folyamatos szentségimádás gyakorlatát. Ajánlatos lenne, ha
minden egyházmegye felkérne egy papot, hogy teljes időben szentelje szolgálatát a
szentségimádás előmozdítására – mondta Hummes bíboros. Hozzátette, hogy javasolták
eucharisztikus kegyhelyek létrehozását is, olyan helyek kijelölését, amelyeket kifejezetten
a folyamatos szentségimádás számára tartanak fenn.
Ebben a kezdeményezésben
vegyen részt az egyház minden élő ereje, az első áldozásra készülő gyermekektől kezdve
a családokig, fiatalokig, idősekig egyaránt. Az adoráció mindig sajátos vonzerővel
rendelkezett Isten népe számára. A hívek ismerik értékét, mivel fizikailag is közel
érzik magukat Jézus Krisztushoz. A javaslat tehát nemcsak a szerzetesi közösségeket,
a szemlélődőket, az Istennek szentelt személyeket, az egyházi mozgalmakat és társulatokat
érinti, hanem a plébániai közösségek minden hívőjét.
Mit jelent az, hogy valaki
a papok spirituális anyaságát vállalja? – erre a kérdésre Hummes bíboros a következőket
válaszolta:
„A papokért vállalt lelki anyaság hivatását csak kevéssé ismerik,
annak ellenére, hogy életbevágóan fontos. Életkortól és családi állapottól függetlenül
minden nő lehet egy pap spirituális anyja. Ez különösen érvényes a misszionárius-
és szerzetesnőkre, akik egész életüket Istennek és az emberiség megszentelődésének
szolgálatába állítják. Tehát a lelki anyaság azt jelenti, hogy az illető személy imádkozik
egy meghatározott papért és elkíséri őt egész életén át. Természetesen névtelenül.
A történelem azt bizonyítja, hogy ez bő lelki termést hoz a papok számára” – mondta
Hummes bíboros.
A Papi Kongregáció prefektusa még hozzáfűzte: A papokat mindig
tisztelni és szeretni kell. Egész életüket, jóllehet korlátaikkal együtt, Isten és
testvéreik szolgálatába állítják. Az emberiség rendkívüli jótevői. Hirdetik és teszik
a jót, segítik az embereket. Mi többet vár még el tőlük a társadalom? Olyan szolgálatról
van szó, amelyet mindenkinek el kellene ismernie, és értékelnie kellene. Ezért nagyon
fontos az ima, amely támaszt nyújt számukra küldetésükben – mutatott rá az Osservatore
Romano c. vatikáni napilapnak adott interjújában Cláudio Hummes bíboros, a Papi Kongregáció
prefektusa.