közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:
Vatikáni Rádió

Honlap / Apostoli utazások

„Az Arany Kódex a mindenkori erdélyi püspök tulajdona” – Jakubinyi György gyulafehérvári érsek ismerteti a Szentatya II. Erzsébet királynőnek adott ajándékát


RealAudioMP3 Nagy érdeklődést váltott ki a Vatikáni Rádió hallgatóiból a hír, hogy XVI. Benedek pápa II. Erzsébet angol királynőnek egy olyan evangéliumos könyvet ajándékozott, amelynek egy részét a gyulafehérvári Batthyáneum őrzi. Megkértük Jakubinyi György gyulafehérvári érseket, hogy ismertesse ennek a rendkívül érdekes kódexnek a történetét.

„Az Arany Kódex vagy „Lorscher Evangeliar”

XVI. Benedek pápa az első pápa, aki hivatalos állami látogatást tett az angol királynőnél. II. Erzsébet, Nagy-Britannia és Észak Írország Egyesült Királyságának és még 17 domíniumnak a királynője egyúttal az Anglikán Egyház feje is. 2010. szeptember 18-án XVI. Benedek pápa az edinburghi skót királyi rezidencián, Holyroodhouse-ban II. Erzsébet királynőnek átadta ajándékát, a Lorschi Evangéliumos könyv hasonmás kiadását, amelynek a királynő láthatóan örült.

Mivel a sajtókommentár megemlítette, hogy az eredeti evangéliumos könyv egy része a gyulafehérvári Batthyaneumban van, megkértek, hogy magyarázzam meg, miről is van szó.

Egyébként örvendek, hogy a Szentatya látogatása kapcsán így megint felhívták a világ figyelmét a „mi” arany kódexünkre, amely Batthyány Ignác erdélyi püspök végrendelete szerint a világhírű könyvtárral együtt a mindenkori erdélyi püspök tulajdona. Mégis 1949-től a román kommunista, 1990-től pedig a demokrata állam megtagadja a visszaszolgáltatást.

Nagy Károly császár aacheni udvarában 810 körül készült az a négy evangéliumot tartalmazó 474 oldalból álló liturgikus olvasókönyv, gyönyörű miniatűrökkel, színes oldalkeretekkel, amelyet a császár halála (814) után a hesseni Lorsch kolostorának adományoztak, amely császári, kegyúri kolostor volt. A borjúbőr pergamenre arany tintával írott kódex neve a tinta színe után Arany Kódex, Codex Aureus, míg az első őrzési helye után Lorscher Evangeliar a neve német nyelvterületen. Mindkét fedele elefántcsontból készült ötrészes dombormű rézkeretben.

A kódex a négy evangéliumot tartalmazza, mert a IX. században még nem bontották fel a lekcionáriumokat napi szentmiséhez rendelt szentleckékre és evangéliumokra. Ezért a kötet végén jelzik a vasárnapi és ünnepnapi „perikópáriumot” vagyis az előirt evangéliumi szakaszokat a korabeli szentírási beosztás szerint.

A XVI. században a háborúk idején ismeretlen körülmények között a kolostorból négy részre osztva három városba és négy múzeumba jutott a kódex napjainkra. Jelenlegi őrzési helyei: az első fedél a londoni Victoria and Albert Museumban, a hátsó fedél a vatikáni Sacro Museoban, Máté és Márk evangéliuma, a szövegrész, a gyulafehérvári Batthyaneumban, míg Lukács és János szövegrésze a vatikáni Apostoli Könyvtárban van. A két vatikáni rész 1623-ban került Rómába hadizsákmányként.

A legszebb szövegrész a gyulafehérvári. Valamikor Migazzi Kristóf (1714-1803) bécsi érsek (1757-+, ugyanakkor váci püspök 1756-1757, majd adminisztrátor) 1781-1782-ben adta el könyvtárával együtt Batthyány Ignác (1741-1798) erdélyi püspöknek (1780-+), aki a volt fogolykiváltó trinitárius templomból nyilvános könyvtárat alakított 1794-ben és az Arany Kódexet is abban őrizték.

A Batthyaneum, Ignác püspök végrendelete szerint a mindenkori erdélyi püspök tulajdona, de 1949-ben elvette a román kommunista állam, hivatalosan azonban csak 1961-ben államosították.

A változások után azonnal visszaigényeltük, de csak 1998-ban adták vissza papíron a július 7-én kelt 13. számú sürgősségi kormányrendelettel. A visszaadást megtámadták. A per azzal zárult, hogy fogadjuk el: a román állam és az érsekség társtulajdonos. Mivel elutasítottuk ezt a megoldást, Strassbourghoz, nemzetközi törvényszékhez fordulhattunk. A per azóta is folyik. A per alatt nincs változás.

Tehát a Batthyaneum és benne az Arany Kódex most is a román állam tulajdona, és mi is csak bukaresti írásbeli engedéllyel mehetünk be a Batthyaneumba, saját tulajdonunkba! Az igazság kedvéért azt is megmondom, hogy ezt az engedélyt mindig azonnal megadják.

Korunkban - és csak most – Karoling művészeti kiállítás alkalmával kétszer hozták össze a négy részt 1964-ben Aachenben és 1999-ben Paderbornban, Lorschban és Luzernben. A román állam is hatalmas óvadékkal kiengedte a gyulafehérvári részt a kiállításra. Mindkét alkalommal hasonmás kiadást készítettek a kódexről.

Először 1967-ben a müncheni Prestel-Verlag. Itt az elefántcsont fedeleket csak fényképmásolatban közlik. A kiadásból Románia hat példányt kapott. Egyet mutatnak meg a látogatóknak, nem az eredetit.

A másik kiadás 2000-ben készült el a Faksimile Verlag Degener Luzern svájci kiadó és Biblioteca Apostolica Vaticana közös kiadásában. Itt már az elefántcsontfedelek hasonmása is elkészült. Ezért csak 333 példányban készült, 47.000 német márka volt az ára. Ebből a teljes hasonmás kiadásból a kiadó tulajdonosa, Manfred Deiss 2004-ben vatikáni látogatás során egy példányt ajándékozott a Vatikáni Apostoli Könyvtárnak, amelyet az akkori apostoli könyvtáros, Jorge Maria Mejia bíboros vett át.

Szentatyánk angliai útjának az előkészítésekor Dr. Christine Grafiger, az apostoli könyvtár munkatársa választotta ki ezt az értékes hasonmás kötetet, hogy a Szentatya az angol királynőnek ajándékozza.

Eltekintve a bőséges szakirodalomtól, részletes ismertetést olvashatunk a kódexről fenti címszavakat beütve az internet keresőbe.
Jakubinyi György érsek
Gyulafehérvár, 2010.9.19.

(vm)