Az áldás kelyhe: Krisztus Vérében való részesedés, a megtört kenyér Krisztus
Testében való részesedés, - tanítja Szent Pál a Korintusiaknak. Az Eucharisztia, „hitünk
titka”: üdvösséges áldozat és megtört kenyér, keresztény életünk és a liturgia középpontja,
csúcsa: ebben a hálaadó és engesztelő isteni áldozatban „megvalósul megváltásunk műve”
(„opus nostrae redremptionis exercetur”.
A zsinat tanítása szerint
(Sacrosanctum Concilium, 2) az eucharisztikus liturgia egyrészt „az Úrban szent
templomává és a Szentlélekben Isten hajlékává építi az Egyház tagjait, amíg el nem
jutnak a krisztusi nagykorúságra, másrészt csodálatos erőt ad nekik ahhoz, hogy Krisztusról
tanúságot tegyenek.”
Az Eucharisztia hálaadás, utal a bibliai „áldásra”
(eulogia beraka): az Egyház e hálaadásban, a szentmisében Isten csodatetteit
ünnepli, visszaemlékezve az üdvösségtörténet nagy eseményeire, amint ez a zsidó pászkavacsorában
is történt. Mi most az Úr Jézus meghagyása, az utolsó vacsorán tett rendelkezése szerint
- „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” – elsősorban az Ő üdvösséget hozó
kereszthalálára emlékezünk. Ez a hálaadó emlékezés az egyszer s mindenkorra
végbevitt üdvösséges áldozat hathatós megjelenítése a Szentlélek erejében. (Nem megismétlése!)
Az Eucharisztia Krisztus „húsvétja”, pászkája”, átmenete az Atyához;
az önkiüresítő, halálig menő, engedelmes szeretet áldozata (Fil 2). Ez a nagy Igen
az Atyának sorsunk megfordítása, bűntől való szabadulásunk, újjászületésünk és feltámadásunk
forrása. A szeretet erősebb, mint a bűn és a halál: ezt hirdeti a keresztre feszített
és feltámadt Krisztus, akinek emlékezetét (anamnézis, memoriale) az
Eucharisztiában ünnepeljük. Nem puszta visszaemlékezés egy hajdani eseményre, hanem
Krisztus halálának és feltámadásának hathatós megjelenítése: az Egyház és hívő
tagjai – megnyílva a Szentléleknek - részesednek abban a valóságban, amely
isteni életüket táplálja.
A hívők Krisztus által és Krisztussal felajánlják
magukat élő és szent áldozatként, és így megújulva tanúságot tesznek a bennük kibontakozó
isteni életről. Könyörögnek azért, hogy a Krisztus-hívők mind egyek legyenek, és minden
ember részesedjék a megváltás nagy művében.
(1Kor10,16-17; Jn 6, 51-58)
közösségi hálók: