közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:
Vatikáni Rádió

Honlap / Kultúra és társadalom

„Ne az angol, hanem a kereszténység legyen Európa közös nyelve” – Varga János atya helyszíni tudósítása Riminiből


RealAudioMP3 A Meeting harmadik napján gazdag program várta a résztvevőket. Kiemelt téma volt a nevelés: „A nevelés területe periféria, mert az ember szíve saját maga perifériájává vált, és ezt kellene visszahódítani. A nevelők feladata, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, hogy visszataláljunk a szívünkhöz, hogy segítsenek találkozni önmagunkkal”– mondta Emilia Guarnieri.

Alberto Bonfanti történelem és filozófia professzor, a milánói Portofranco tanulást segítő központ igazgatója. Portofranco 2000-ben nyílt meg, és elsősorban középiskolai diákoknak kínál segítséget, mindenki számára nyitott és ingyenes. Ez az intézmény a Comunione e Liberazione lelkiségi mozgalom támogatásával jött létre és működik. Több mint 20.000 diák, köztük külföldiek is, 42 nemzetből, 8.000 önkéntes. Ez az eddigi statisztika. A milánói központhoz hasonló több ilyen intézmény is létrejött az évek során, 11 Lombardiában, 40 egész Itáliában, ahol a számok talán kisebbek, de a lényeg, a módszer és az ingyenesség ugyanaz, és az ereje éppen ebben rejlik. Itt a gyermekek vannak a középpontban, nem a tanulás, a tudás a fontos, hanem maga személy. Hitvallásuk: A diákok nem megtöltendő edények, hanem meggyújtandó lángok.

„Meg kell magyarázni a gyerekeknek, - mondta Bonfanti professzor - hogy a dolgok jelentése nem valami unalmas vagy absztrakt valóság, hanem egy szeretetteljes jelenlét. Az irántunk, az életünk iránti szeretet, amely emberré lett és velünk maradt. Kilépni az érdektelenség unalmából csak egy módon lehet: egy reális vonzerő megtapasztalásával. A nevelő feladata ebben segíteni –folytatta – bevezetni a fiatalokat a valósággal való kapcsolatba. A nevelés közösségi tevékenység, közösségben történik meg. A nevelés teremtő folyamat, és teremteni nem lehet egyedül.”

„Határtalanul szeretni azt jelenti, hogy felismerem és szeretem a másikban a Misztériumot” – mondta José Medina, az Egyesült Államokból érkezett paptanár. „A másikat, mint ajándékot elismerni – folytatta – meghagyja teljes szabadságunkat és hálánkat minden körülménnyel szemben. A nevelők együtt növekszenek a rájuk bízottakkal.”

„A jog visszája: az új jogok” címmel megtartott pódiumbeszélgetésen elhangzott: „A jog egyfajta gyakorlati antropológia. Egy nagy „selfie”, amely a mai társadalom képét adja. Egy korban, amelyben a közösségi jogok határozottan gyengülnek, az új jogok erősödnek. A személy és akaratának autonómiája a legfőbb jó a mai közgondolkodásban és etikában, ezért az emberi jogok az egyén döntésének szabadságát szolgálják. Az ember tényleg akkor szabad, ha nem függ semmitől? Éppen ez teszi az egyént kiszolgáltatottá. Kialakult egy dualizmus az értelem és a test között, és ez az alapvető emberi értékeket veszélyezteti, szó szerint élet-veszélyes. Egyértelmű, hogy a személy és az emberi szív egy másfajta felfogására van szükség. A természetfeletti horizont elvesztésével a jog bálvánnyá válik.”
„Még nincsen minden elveszve Szíriában” – a háborús konfliktus sújtotta ország túlélésért folytatott küzdelmébe tekinthettek be a résztvevők. Az egyik nagy kiállítás is Szíriáról szól, most tanúságtételek hangoztak el a témában. „A béke azokkal kezdődik, akik nem menekülnek el, akik vallják: Vértanúk gyermekei vagyunk, ezért nem hagyjuk el a földünket.” Amint Giorgio Buccellati és Paolo Matthiae régészprofesszorok, valamint Ziad Hilal jezsuita elmondta: sokan vannak, akik maradnak, teszik a dolgukat, sőt életüket is kockáztatják, hogy megvédjék azokat a helyszíneket és történelmi kincseket, amelyek közül hat az UNESCO világörökség része. „Aki kulturális javainkat támadja, nemzeti identitásunkat támadja” – mondják.

Mario Zenari apostoli nuncius videóriportjában a remény szavait küldte „dacára fájdalommal teli szívének, az áldozatok, az elpusztult műemlékek és a véget ért béke miatt, amely éveken át az együttélés szigetévé tette Szíriát és Libanont. Hangsúlyozta: „segíteni kell a keresztényeket, hogy maradjanak.” Ziad Hilal jezsuita maradt. Hatezer családdal – nem csak keresztényekkel – és sok sérült gyermekkel foglalkozik. „Ez egy élő valóság, – mondja – amely a szétesés ellen hat. Nekünk, keresztényeknek az a feladatunk, hogy életünket adjuk a népünkért, az erőszak és a gyűlölet senkit sem kényszeríthet, hogy elhagyja helyét. Ezért maradunk, hogy megmentsük földünk civilizációját.” Roberto Fontolan a CL nemzetközi központjának vezetője, a beszélgetés moderátora végül hozzátette: „a béke a megismerés, a nevelés és a találkozás zarándokútja, amely meghív arra, hogy felismerjük: a másik önmagában érték.”

„Milyen lesz Európa jövője? Az újjászületés útja” címmel megjelent könyv bemutatója kapcsán tartott beszélgetésben többek között elhangzott: „Európa már jóval hamarabb a válság jeleit mutatta, mintsem a gazdasági krízis megkezdődött volna. Ahogy már korábban is egyértelmű volt: hiányzik egy hiteles uniós politikai akarat. A pozitív hozzáállás egy hagyományból, történelmünk elismeréséből származik. Csak így, a jó és a szép ideáljából kiindulva tudunk a válságból kilábalni. De mélyen hinnünk kell saját identitásunkban, ami a miénk. A közös nyelv nem az angol, hanem a kereszténység. Európa ezért vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Nem Európa fölött, hanem benne kell éljünk. Azaz ne egy elvont álláspontot képviseljünk, hanem éljük és testesítsük meg nap, mint nap az ideáljainkat.”

„Szépség nélkül unalom élni” – Ez a beszélgetés egy szűkebb körű programnak indult, amit a nagy érdeklődés miatt több teremben kivetítőkön követhettek a résztvevők. Elhangzott: a világmindenség „a szépség DNS-ével” lett megalkotva. A szépség egy alapvető érték az emberi lény túlélése szempontjából. Emanuele Silanos a San Carlo Borromeo Papi Fraternitás általános helynöke Jézus színeváltozását idézte fel. „Jó nekünk itt! – mondta Péter – a csodálatos pillanat, az élmény szépsége ragadta meg. A szépség értünk van, a szépség az, ami igaz, ami jó nekünk, amiben érdemes létezni, megmaradni benne. A szépség főleg közösségi élmény.” Ott a Tábor-hegyen a Jézussal való közösség, a megdicsőülés elővételezése jelentette a szépséget.
„A kereszténység a szépség eseménye – folytatta Don Silanos. A megtestesülésnek köszönhetően a szépséggel találkozni lehet, megismerhetővé tette magát. Ebből fakad a misszióra való késztetés: a másik segítése, hogy rácsodálkozzon a szépségre, aki Krisztus. Ahogyan anno Ratzinger bíboros mondta: »Szükséges, hogy megsebezzen miket a szépség!«” A jól elvégzett munka szépsége, öröme ad értelmet az életnek, a végső boldogság pedig, az üdvösség, belépés a megváltás örök szépségének eseményébe.

Az „Ukrajna – a remény realizmusa” című programon Costantin Sigov, aki a Humán Tudományok Európai Intézetének igazgatója a Kijevi Nemzeti Egyetemen, továbbá a Majdan téri tüntetések legfontosabb értelmiségi szereplője volt, elmondta: Ukrajna súlyos keresztet hordoz. A legfontosabbnak nevezte a reményt, amely olyan, mint a kenyér és a víz. A remény megosztható, s olyan emberekre épül, akik megmutatták: ami korábban lehetetlennek tűnt, az lehetségessé vált, például a számomra.”

Az Örmény Filharmonikusok hangversenye éjfél utánig tartott. Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov és Hacsaturján művei hangzottak el, óriási sikert aratva. Könnyűzenei koncert is volt kedden este: „Hiszek az ígéret földjében” címmel.