A gender elmélet és káros következményei - Szabó Ferenc SJ jegyzete

A családszinódus alkalmával Angelo Bagnasco bíboros, az olasz püspöki konferencia elnöke a Vatikáni Rádiónak adott interjújában a szinóduson elhangzott kihívások közül a gender elméletet emelte ki, valamint azt a korunkra jellemző mentalitást, amely banálissá próbálja tenni az emberi szexualitást, lerombolva a természetes család fogalmát. A gender elméletről szólva a bíboros megállapította: terjesztése rendkívül súlyos sértést jelent az intézmények részéről a szülők természetes jogát illetően, hogy gyermekeiknek olyan antropológiai és kulturális nézeteket kínáljanak fel, amelyekben hisznek, és amelyeket a legjobbnak tartanak saját maguk és gyermekeik számára. Ezzel a joggal egyetlen hatóság sem élhet vissza. Ezek a kísérletek, amelyek szinte leplezetten megpróbálják a gender elméletet terjeszteni a szexuális nevelés hamis ürügyével, azon felül, hogy súlyos tévedés, a szülők jogainak erőszakos megsértése.

Szeretném itt felhívni hallgatóink figyelmét a kérdéssel kapcsolatos szakszerű tanulmányra: Dr. Kopp Mária a saját és világhírű szakemberek kutatásait összegezte a Távlatoknak írt tanulmányában: http://www.tavlatok.hu/net/cikk29kopp_k.htm

A következőkben ebből a tanulmányból idézünk:
„Manapság a gender kutatással kapcsolatban forrnak az indulatok annak ellenére, hogy kevesen látják pontosan, mit is takar ez a széles kutatási terület. Ennek az írásnak a célja, hogy röviden bemutassam, miért fontos ez a téma és az elutasítás helyett miért jó, sőt szükséges hívő szempontból megközelíteni, és lehetőleg befolyásolni a kutatás irányait ezen a területen. 2010-ben felkértek a WHO, az Egészségügyi Világszervezet Európai Régiója részére a „Gender and health” (Nemi különbségek és egészség) témában a 2012-es, illetve a hosszú távú, 2020-ig terjedő stratégiát kidolgozó munkacsoport vezetésére.

Mit jelent a „gender” fogalma? Sajnos a magyar nyelvben a nemi jellegzetességekkel kapcsolatos kutatások kétféle meghatározására nincs külön szó, általában a „társadalmi nem” fordítással próbálják kifejezni, mit is jelent. Az angol „sex” szó a biológiai nemet jelenti, aminek a meghatározása sokkal egyértelműbb, az állatvilágban kialakult nemi jellegzetességekből kiindulva jelenik meg az embernél is. A társadalmi nem ezzel szemben kizárólagosan emberi jelenség, azokat a tulajdonságokat foglalja magába, amelyek a társadalmi, kulturális hagyományok, szerepek változásai következtében jellemzik társadalmi magatartásunkat, amelyeket születésünktől fogva nevel belénk a környezetünk, és amelyek nagymértékben meghatározzák a viselkedésünket. Azt a helyzetet jelenti, amibe az ösztönös, etológia örökségünkként hozott nemi adottságaink kerültek a modern társadalomban.

A magatartásformák és tulajdonságok természetesen részben genetikai jellegünkből, a nemünkből (sex) következnek, ám más részük csupán a társadalmi változások során alakul folyamatosan. Ez különösen igaz az elmúlt évszázadra, amely alatt a világ, a környezet, amelyben élünk, jelentősen megváltozott, és ennek következtében alapvetően megváltoztak azok a nemi szerepek, amelyek a korábbi évszázadokban szinte változatlannak tűntek.

Vannak olyan jelenségek, amelyek a gender kutatásoknak is kiindulópontját jelentik, mert a biológiai-pszichológiai nemi fejlődésnek vannak kultúrától és társadalomtól független meghatározói. A gyermekek világrahozatala és szoptatása, a biztonságos korai anya-gyermek kapcsolat kialakítása a nők elidegeníthetetlen feladata, aminek a jelentőségére a lányokat, nőket ma még fontosabb felkészíteni, mint az elmúlt évszázadokban, amikor természetesen látták maguk körül az anyaságra felkészítő mintákat. Ugyanakkor a férfiak senkinek át nem adható „hivatása” a gyermekek nemzése. Nem igaz, hogy a férfiakban nincs meg az ösztönös vágyakozás arra, hogy a gyermekeikben éljenek tovább, ezt csak a modern társadalom silányítja le a férfiak esetében az öncélú szexualitásra. Így tehát a gender kutatások kiindulási pontja, hogy társadalmi változások ellenére, vagy éppen amiatt különösen fontos a szülői hivatás megélésének tudatosítása, feltételeinek megteremtése.

A gender kutatások azonban többek között arról szólnak, hogy valóban mi a helyzet a nemek egyenjogúsága terén, valóban beszélhetünk-e esélyegyenlőségről a nők és férfiak között? Alapvető cél, hogy ne állítsuk szembe a női és a férfi érdekeket. A feminista mozgalmak igen sokat értek el a nemek közötti egyenjogúság megvalósítása érdekében. Ugyanakkor egyes feminista áramlatok számára csapdahelyzetet jelent, hogy nem az együttműködés útjait keresik, hanem a szembenállást erősítik. Mint minden területen, a gender kutatások terén is ez a szemlélet zsákutcába vezet.” – Így Kopp Mária a Távlatokban megjelent tanulmánya elején.

Mario Imperatore, olasz jezsuita szerző a Civiltà Cattolicában, májusban megjelent tanulmányában a “lesbico-gay kultúra” és a feminizmus antropológiai gyökereit kutatva a test-lélek dualista felfogásától eredezteti azt. Ez a szemlélet visszamegy a platonizmusra, majd kartéziánus dualizmusra, amint ez világosan kimutatható pl. a feminista Simone de Beauvoir híres könyve, A második nem (1949) c. filozófiájában. Beauvoir – részben Sartre-ot, részben Merleau-Pontyt és Foucault követve – akarja bizonyítani: nőnek (és férfinak) nem születik senki, hanem azzá válik. „Az emberi egyed nem puszta testként ismeri meg és teljesíti ki önmagát, hanem különféle tabuknak és törvényeknek alávetett testként: meghatározott értékrendszerrel méri önnön értékét. A nemek hierarchiájára (arra, hogy miért a nő a Másik) nem a biológia, hanem az emberiség történelmi fejlődése (a kultúrtörténet) adhat magyarázatot.

Igaz az, hogy az említett idealizmusnak voltak kapcsolatai a keresztény hagyományban: az újkori keresztény antropológiát is befolyásolta a karteziánus dualizmus. Még korábban az egyházatyák is gyakran hivatkoztak a platonizmusra, amikor a lélek halhatatlanságáról értekeztek, mintegy feledve a bibliai tanítást (Ter 2, 24) és a Megtestesülés dogmáját. A test-lélek lényegi egységéről vallott mai keresztény, főleg a tamási antropológia, valamint a perszonalista filozófia cáfolja ezt a posztulátumot. Manapság e keresztény antropológiának-teológiának segítségére siet a klasszikus fenomenológia: Husserl, E. Stein, Marcel, Merleau-Ponty, K. Wojtyła, továbbá az új neurofenomenológia. Az újabb tudományos agykutatás alapján állíthatjuk, hogy az ember testi dimenziója, a szexuális meghatározottság nem tulajdonítható lényegében szociológiai és pszichológiai tényezőknek, amint ezt a veszélyes gender elmélet vallja. Persze nem lehet tagadni a biológiai/anatómiai meghatározottság mellett a szociológiai és pszichológiai (kulturális) befolyásokat.

A teológia nem maradhat közömbös a gender elmélettel szemben. Mindenekelőtt tudatosítania kell, hogy a keresztény hagyományt befolyásolta a dualista mentalitás, a kulturális (gyakran klerikális) „maszkulinizmus” (hímneműség), amikor Jézus férfi voltáról volt szó: lelkipásztori, lelkiségi szinten a Fiú emberségét gyakran „aszexuálisnak” fogták fel, az Evangélium platonizmustól megjelölt androginizmusához hasonlóan.

A Nemzetközi Teológiai Bizottság is közzétett egy dokumentumot e kérdésről: Comunione e servizio (2005). Ez 35. pontjában már hangsúlyozza az ember szexuális különbözősége teológiai és eszkatológiai jelentőségét, kifejezetten is utalva Jézusra és Máriára. Hans Urs von Balthasar már eszmélődött a kérdésről Jézus, Isten megtestesült Fia hímneműségét összekapcsolva az önkiüresítő szolgálattal. Isten Fia ugyanis megtestesülhetett vagy férfinak, vagy nőnek. Amikor a férfi nemet választotta, nem a hatalmat akarta gyakorolni, hanem az önkiüresítő szolgálatot, egészen a kereszthalálig.

A jezsuita cikkíró rámutat, hogy e kijelentésnek a hordereje a következő: határozottan kizárja azt a téves teológiai értelmezést, miszerint a férfi test felvételével vele járt a hatalom és az uralkodás gyakorlása. Mert ez igazában a bűnnel jár együtt, ahogy a Teremtés könyve 3. fejezetében olvassuk. Mert a bűn, az Istennel való szakítás, éppen a féri uralma alá vetette a nőt, akár a társadalomban, akár sokszor magában az egyházban is. Ez az álláspont nyitva hagyja a lehetőséget a feminizmussal folytatandó párbeszédre. A Megtestesülés hite tehát felmagasztalja az emberi testet: a Szentlélek templomának tekinti, ugyanakkor a szexualitást relativizálja, miként minden más földi valóságot. Várja a test feltámadását és az örök életet. A keresztény nem bálványozza a testi élvezeteket: nem istene a has vagy a szex; hiszen: „Isten országa: igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben” (Róm 14,17).

(szf)