közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:
Vatikáni Rádió

Honlap / Ferenc pápa / Audiencia, Úrangyala

Ferenc pápa szerdai általános kihallgatása: Isten maga védelmezi az emberpárt


Az Isten képre teremtett férfinak nem jó egyedül, hiányzik a méltó társ: a nő

Gyönyörű napsütéses időben a Szent Péter téren tartotta meg Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatást és tanításában immár tizenegyedik alkalommal foglalkozott a család témájával.

„Kedves fivéreim és nővéreim, az előző katekézisben az ember első teremtéstörténeténél időztem el, a Teremtés könyve első fejezetében, ahol ez áll: „Isten teremtette az embert saját képére és hasonlatosságára  teremtette, férfinek és nőnek” (Ter 1,27) – kezdte beszédét Ferenc pápa. „Ma a teremtéstörténet második elbeszélésével szeretném kiegészíteni a megfontolásomat, melyet a második fejezetben találunk: „Isten megalkotta az embert a föld porából és a belé lehelte az élet leheletét és így lett az ember élőlény” (Ter 2,7).  Ez a teremtés csúcsa. De hiányzik valami. Aztán Isten az embert egy gyönyörű szép kertbe helyezte, hogy művelje és őrizze azt (vö 2,15).

A egész Szentírást sugalmazó Szentlélek az embert egy pillanatra egyedül mutatja, nő nélkül és hiányzik neki valami. És mintegy sugallja az Isten gondolatát, aki Ádámot nézi, aki egyedül van a kertben: szabad, úr…, de egyedül van. És Isten látja, hogy hogy „ez nem jó”: olyan ez, mint a közösség, a teljesség hiánya, mert hiányzik neki a közösség. „Nem jó” - szól az Isten és hozzáteszi: „csinálok neki segítséget, aki hozzá illik” (2,18).

A kölcsönösség és egymás kiegészítése a férfi és nő kapcsolatában

Isten tehát bemutatja az embernek az összes állatot: az ember nevet ad mindegyiknek – ez az ember természet fölötti uralmának másik jele – de nem találja meg egyetlen állatban sem a saját magához hasonlót. Az ember továbbra is egyedül van. Amikor végül Isten bemutatja neki a nőt, az ember örvendezve ismeri fel, hogy az a teremtmény - és csak az a teremtmény – az ő része: „csont a csontomból, hús a húsomból” (2,23). Végre van visszatükrözés, kölcsönösség. Amikor egy személy – ez egy példa, hogy jól megértsük ezt – segíteni akar egy másikat, akkor valakinek előtte kell lennie: ha valakinek segíteni akarok és nincs senki ott, akkor hiányzik a kölcsönösség. Így volt ez az emberrel, hiányzott neki valami, hogy a teljességre jusson, a kölcsönösség hiányzott neki”- tette hozzá szabadon a pápa.

A nő a férfihez hasonlóan éppúgy Isten teremtménye

A nő nem a férfi mása,  mert közvetlenül Isten teremtő gesztusából ered. Az „oldalborda” kifejezés egyáltalán nem fejez ki alsóbbrendűséget vagy alárendeltséget, hanem ellenkezőleg: a férfi és a nő ugyanabból a lényegből valók, egymást kiegészítik, kölcsönösséggel rendelkeznek. Az a tény, még mindig a példabeszédnél maradva, hogy Isten az alvó férfiből teremtette a nőt, aláhúzza azt a tényt, hogy a nő semmiképpen nem az ember, hanem az Isten teremtménye. De még egy másik dolgot is sugall a kép: ahhoz, hogy megtalálja a nőt, mondhatjuk úgy is, hogy szerelmet és szeretetet találjon a nőben, ahhoz előtte a férfinek álmodni kell róla” – hangsúlyozta a Szentatya.   

A Teremtő Isten bizalma a férfi és nő iránt

Az Isten bizalma a férfiben és a nőben, akikre rábízza a földet, nagylelkű, közvetlen és teljes. Bízik bennük. De íme, a gonosz az elméjükbe oltja a gyanakvást, a hitetlenséget, a bizalmatlanságot. És így eljutnak a paranccsal szembeni engedetlenséghez, mely eddig őket védelmezte. Elesnek a mindenhatóság őrületében, mely beszennyez mindent és szétrombolja a harmóniát. Mi is, mindannyian érezzük ezt magunkban, mindig. A bűn bizalmatlanságot és megoszlást okoz a férfi és a nő között. Kapcsolatukat tőrbe csalja az egymás iránti visszaélés és alávetés, a megtévesztő csábítás, a megalázó hatalmaskodás, egészen a drámai erőszakosságig menően. A történelem ennek nyomait hordozza – mondta a pápa.  Gondoljunk csak a patriarkális kultúrák negatív kinövéseire, Gondoljunk a férfiuralom sokféle formájára, ahol a nőt másodosztályúnak tekintették. Gondoljunk a mostani, média-uralta kultúrában a női test eszközként kezelésére és kereskedelembe bocsátására. De gondoljunk a bizalmatlanság, a kételkedés, vagy egyenesen az ellenségesség legújabb járványára, mely elterjed a kultúránkban – főként a nők bizalmatlan értelmezéséből kiindulva – a férfi és a nő közötti szövetség tekintetében, hogy az képes legyen egyidejűleg a közösség intimitását finomítani és a különbségek méltóságát  megőrizni”

Vissza kell adni a házasságnak és családnak a megbecsülést!

Ha nem találunk jelentős szimpátianövekedésre ebben a szövetségben - mely képes arra, hogy az új nemzedékeket kimentse a bizalmatlanságból és közömbösségből –,  akkor a gyerekek egy mind gyökéretlenebb világra születnek az anyaméhből. A férfi és nő stabil és termőképes szövetségének a társadalmi leértékelődése minden bizonnyal veszteség mindenki számára. Vissza kell adni a házasságnak és családnak a megbecsülést! A Biblia szépen szól ebben a tekintetben: a férfi rátalál a nőre, találkoznak és az embernek el kell hagynia valamit hogy megtalálja őt teljesen: „ezért az ember elhagyja atyját és anyját…” Milyen szép! Ez azt jelenti, hogy közös utat kezdenek járni. A férfi egészen a nőért van és a nő egészen a férfiért. A férfi és a nő közötti szövetség megőrzése, még ha bűnösök, összezavartak és megalázottak, reményvesztettek és elbizonytalanodottak, mégis, számunkra hívő embereknek egy elkötelező és szenvedélyes hivatás a mai körülmények között. A teremtésnek és a bűnnek az elbeszélése, végeredményben egy nagyon szép képet nyújt nekünk: A gyengédség ikonját a bűnös pár iránt, ami egyenesen elképeszt bennünket: Isten gyengédsége ez a férfiért és a nőért. Ez az emberpár megőrzésének atyai ikonja! Isten maga gondoskodik és védelmezi a mesterművét” – zárta katekézisét Ferenc pápa.            

Miskolci jezsuita diákok a kihallgatáson

A zarándokok között részt vett a kihallgatáson a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium két végzős osztálya. A nyolcvanfős csoport, tanárai kíséretében – az iskola hagyományának megfelelően – az érettségi előtt érkezett az Örök Városba, hogy ez a zarándokút tegyen pecsétet középiskolai tanulmányaik végére.

(vl)