közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:
Vatikáni Rádió

Honlap / Világegyház / Magyar egyház

Interjú Bábel Balázs érsekkel Mindszenty bíboros halála 40. évfordulójára


Mindszenty József (1892-1975) bíboros, Magyarország prímása halálának 40. évfordulója alkalmából több megemlékezésre került sor Esztergom és Rómában. Szerencsére lassan elhalkulnak azok az igazságtalan, a bíboros életművét egyoldalúan bemutató kritikus hangok, amelyek még a közelmúltban is  - a rendszerváltás után negyed századdal - eltorzították a „Fehér vértanú” igazi arcát.  Kéretlenül is az „Ördög ügyvédje” szerepét játszották botcsinálta történészként. De most nem hagiografus szemszögéből  foglalkoznánk az üldözött bíboros boldoggá avatási perével, hanem röviden lehetőleg teljes fénybe állítani Mindszenty bíboros alakját, kerülve a szélsőséges véleményeket. Az elfogult, szelektáló és ezért torzító nézeteket már megrostálta Mészáros István kiváló Mindszenty-kutató, kritikusan ismertetve az újabb szakirodalmat is. Helyesen azt hangoztatta, hogy Mindszenty teljes életművét kell feltárni és bemutatnia a tárgyilagos történrtírásnak.

Érsek Úr, aki az Előszót írta az Ostpolitikról szóló könyvemhez, ismeri álláspontomat a „Vatikán Keleti politikájáról”, amelyben központi kérdés jutott az ún. Mindszenty-ügynek. Anélkül, hogy most részletekbe bocsátkoznák, ezt kérdezem: Érsek Úr, hogyan látja Magyarország utolsó hercegprímásának, a kommunista diktatúra által igazságtalanul elítélt főpapnak életét és munkásságát, apostoli küldetéstudatát egyházszolgálatát, a magyar haza és magyar nép iránti elkötelezettségét?

„A mai napig kihatással van Mindszenty József bíborosnak életműve a magyar katolikus egyház életére. Hogy nem süllyedtünk még mélyebbre a kommunizmus alatt, az neki is köszönhető. Még az amerikai fogsága idején és külföldi tartózkodása alatt is erőt adott. Az én nemzedékem számára Mindszenty bíboros nagy eszmény. (…) A vértanúknak az igazsága,  hősiessége mentette meg a magyar katolikus egyházat. Számunkra a legfájdalmasabb az volt, hogy a diplomáciai kapcsolatok mindig úgy csengtek le a sajtóban, a médiában, hogy minden rendben van. Ennek ellenére mi kisemberek állandóan éreztük az üldöztetést. Persze lehet azt mondani, hogy „suprema lex: salus animarum”, a legfontosabb törvény a lelkek üdvössége, de éppen azokat hagyták sokszor cserben, akik kitartottak. (…) mindennapjaikban, hitoktatási beíratások alkalmával , a hivatalban,  stb. (…) Ha így tekintek arra az időszakra, akkor Mindszenty bíboros vértanúságának kell igazat adnom, elismerést adnom… Amikor a Szabad Európa Rádió közvetítése révén részleteket  hallottam Mindszenty bíboros Emlékirataiból a hetvenes évek közepén, elborzadtam, átéltem a kihallgatásának történetét –, hogy mit kellett szenvednie  a hetekig tartó kínzatástól, megveretéstől, megaláztatástól, átéltem fájdalmait,  hogy mit kellett szenvednie a magyar egyházért. Én, bár már a puha diktatúrában éltem, volt fogalmam arról, hogy mit jelent egy rendőrségi kihallgatás.(…) Egyszer a püspöki karban mondottam: mi összesen nem bírnánk ki azt a szenvedést, amit neki egymagának kellett kiállnia. Mindszenty bíboros személye a legnagyobb megbecsülésnek örvend a hívők körében. Lehet, hogy akadozik a boldoggá avatási eljárás, de számomra Bíboros boldog, és szent is.” (…)

Említett könyvemben, amelyhez Érsek úr írt előszót, idéztem azt a beszédet, amelyben Mindszenty hercegprímás 1947. április 13-án Székesfehérvárott – Prohászka Ottokár halálának 20. évfordulóján, a püspöki kar és 25 ezer hívő jelenlétében – eszményképe alakját felidézte, szerintem egyben  önmagát is jellemezte: „Ki is volt ez az Isten szolgája? – Isten embere. Az Egyház embere. A haza embere.” Mindszenty mint apátplébános a zalaegerszegi negyedszázad alatt és mint prímás a Boldogasszony Éve során Magyarország, a magyar egyház evangéliumi megújulását kereste, szolgálta, az emberi jogokat, köztük a vallásszabadság jogát követelte, ezért az ateista hatalom félreállította, elítélte. A bíboros Jézus szavait idézte: „Megverem a pásztort, és szétszélednek a juhok.”

Érsek Úr, egyetért ezzel az önjellemzéssel?

„Teljesen egyetértek. Három kiváló főpapja van a magyar egyháznak: Pázmány Péter, Prohászka Ottokár és Mindszenty József. A többire is érvényes ez a megállapítás, de őrájuk kiváltképpen. Mindszenty bíborosnak a politikai felfogása lehet, hogy már nem a mai időknek szóló, de az evangéliumhoz való hűsége, a sziklaszilárd kitartása és a szenvedések vállalása is olyan vértanúvá teszik őt, ami számunkra mindenképpen példa és olyan kötél, amibe belekapaszkodhatunk, ha visszatekintünk a múltunkra, nem kell szégyenkeznünk a kommunista időkre visszagondolva, mert akadt olyan főpásztor – a többiben is megvolt a készség, de őbenne legjobban – hogy, ha kell, az életét is odaadja az egyházért.”