közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:
Vatikáni Rádió

Honlap / Ferenc pápa / Utazások, látogatások

Sajtókonferencia Ferenc pápával a Philadelphiából Rómába visszatérő repülőgépen


Vasárnap este nyolckor indult a pápa repülőgépe Philadelphiából, és a nyolc órás utazás során közel egy órás sajtókonferencia keretében válaszolt Ferenc pápa az újságírók kérdéseire.

Az USA-ban egy imádkozó népet láttam

Először a Time Magazine kérdezte arról a pápát, hogy mi lepte meg leginkább az Egyesült Államokból.

„Az emberek  melegsége és közelsége. Ez nagyon szép, bár más és más módon nyilvánult meg. Washingtonban meleg, de egy kicsit hivatalos volt a fogadtatás, New Yorkban egy kicsit túlzó, és végül Philadelphiában nagyon kifejező. Nagyon megérintett a jóságuk, a fogadtatás, a szertartásokon a hit és a vallásos lelkület. Az emberek imádkoztak, ez nagyon de nagyon megérintett engem és ez szép! Semmi sértő, bántó dolgot nem tapasztaltam. Jólneveltek és folytatni kell a munkát ezzel az imádkozó néppel együtt, továbbra is. Közel kell lenni hozzájuk, a néphez. Ezt a kihívást az Egyesült Államok népe jól megértette”.

A pedofíliáról keményen beszéltem, nem lehet takargatni!

Egy philadelphiai újság a pedofília kapcsán kérdezte, miért érezte szükségét, hogy a püspököket vigasztalja és erősítse.

„Washingtonban találkoztam az összes amerikai püspökkel. Tudom, hogy mennyit szenvedtek ettől ők, hiszen az egyház emberei, ők igaz pásztorok. A Jelenések könyvével szóltam hozzájuk, hogy „a nagy üldöztetésből jöttetek”. Mert ami történt, az nemcsak érzelmi szenvedés, hanem aposztázia, hitehagyás, mintegy szentségtörés. A visszaélések, mint tudjuk, mindenütt jelen vannak, a családokban, a szomszédoknál, a tornatermekben, az iskolákban…, de ha azt egy pap követi el, akkor ez azért súlyos, mert azzal a gyerekkel él vissza, akit Isten szeretete felé kellett volna vezetnie, de ehelyett eltaposta őt. Elárulja így az Úrtól kapott hivatását, az egyház ezért is erős most ebben: nem takarhatja be a vétkeseket. Ilyen értelemben keményen beszéltem.”

A bűnét meg nem bánó papokról és a megbocsátásról szólva Ferenc pápa kifejtette: „Ha valaki bűnt követett el, és tudja ezt, de nem kér bocsánatot, akkor én imádkozom érte, hogy Isten ne tartsa számon a vétkét. Én megbocsátok neki, ám neki is meg kell nyílnia, mert mindaddig, amíg ő belülről kulccsal bezárkózik, elzárja magát a megbocsátástól. Azokat a megsértett családokat, amelyek nem tudnak megbocsátani, én megértem. Egy meggyalázott lány anyja ezért átkozta az Istent és lett ateista, majd így halt meg. Én megértem ezt az asszonyt. De mennyivel inkább megérti őt az Isten! Biztos vagyok abban, hogy az Isten befogadta azt az asszonyt. Én tehát nem ítélem meg azt, aki nem tud megbocsátani”.   

Kolumbiában megegyezés előtt a kormány és a Farc. Bárcsak megvalósulna!         

Kolumbiában a Farc (katonai gerillaszervezet) és a kormány megegyezni látszik, mit szól hozzá? – kérdezte a Notimex mexikói hírügynökség.

„A hírre, hogy márciusban eljutnak erre a megegyezésre, azt kérem az Úrtól, hogy bárcsak megvalósulna ez a szép szándék, hiszen mindkét fél akarja és már csak kis dolgok hiányoznak hozzá. Szükség van nemzetközi szintű igazságosságra, erről kétszer is beszéltem Santos elnökkel és ebben a Szentszék nagyon elkötelezett.

Amikor az utazásom egyik része befejeződik – válaszolt a pápa a kérdés második felére – és nekem tovább kell mennem, akkor magammal viszem annak a sok embernek a tekintetét, akikkel találkoztam és imádkozom értük, így: Uram, eljöttem ezekhez az emberekhez, hogy valami jót tegyek, de talán valami rosszat is csináltam  Bocsáss meg nekem!

Miért jön a menekülthullám? Okosnak kell lenni! Európa nehézségben van

Thomas Jansen német katolikus újságíró „az európai migráns válság kapcsán a „szögesdrótakadály” kérdését feszegette.  

„A válság szót használta ön – válaszolta a pápa – igen, egy hosszú folyamat után léptünk ebbe a válságállapotba. Évekkel ezelőtt tört ki ez a folyamat, mert azok a háborúk, amelyek elől az emberek menekülnek, évek óta tartanak. Ott éhség van, évek óta”. Egyszerűsítő példaként utalt a pápa Afrikára, a „kirabolt kontinensre, ahová rabszolgákért mentek, mert nagy utánpótlás volt ott. És most a törzsi harcok…, nem, mögötte gazdasági érdekek vannak. Ahelyett, hogy kizsákmányolnánk egy kontinenst, inkább gazdaságilag kellene ott beruházni, hogy az emberek munkához jussanak. Igaz és ezt mondtam a Kongresszusban is, soha nem látott krízis ez, a második világháború után a legnagyobb. Ön a kerítésről kérdez. Tudja ön, hogyan végzik a falak? Minden fal, minden fal leomlik, ma, holnap, vagy száz év múlva. De leomlanak. Ez nem megoldás. A fal nem megoldás. Európa jelenleg nehézségben van. Okosnak kell lennünk azt megérteni, hogy miért jön ez a  migránshullám, és nem könnyű megoldást találni. De az országok közötti párbeszéddel meg kell azt találni. A falak, az nem megoldás. Ellenben hidak kellenek, mindig, mindig! Nem is tudom, ha a falakra, akadályokra gondolok, ezek nem tartanak sokáig, tehát ez nem megoldás. A probléma megmarad, és hozzá jön még a gyűlölet. Nekem ez a véleményem”.

Elváltak és újraházasodottak – pasztorális probléma

A francia Le Figaro tudósítója a családszinódus előtt álló munka kapcsán az elvált és újraházasodottak problémáját és az érvénytelenítési eljárások gyorsítását érintette:

„A folyamatok, a körülmények megreformálása tekintetében én bezártam az ajtót az adminisztratív út előtt, amelyen keresztül beléphetett volna a válás. Tévednek azok, akik „katolikus válásról beszélnek, mert ez az utolsó dokumentum bezárta az ajtót a válás előtt, amely be pedig be akart lépni - adminisztratív úton. De mindig megmarad továbbra is a peres eljárás lehetősége. A múlt szinóduson a szinódusi atyák többsége azt kérte, hogy karcsúsítsuk, egyszerűsítsük le az eljárást, mert volt olyan, ami 10-15 is évig eltartott. Egyik ítélkezés  jött a másik után, aztán jött a fellebbezés és jött egy másik fellebbezés és ennek soha nem volt vége. A dupla eljárást, amikor az elsőfokú ítélet érvényes és nincs fellebbezés, a Lambertini pápa, XIV. Benedek vezette be. Ám a joggyakorlat változik, mindig jobb útra lel. Most is ezt kellett tenni. X. Piusz pápa is egyszerűsíteni akart, de nem volt rá sem ideje, sem lehetősége. A szinódusi atyák kérték a házasság semmítési eljárásának a leegyszerűsítését.

A házasság felbonthatatlan, amikor létrejön a szentség, és ezen az egyház nem tud változtatni

Az én Motu Proprio-m megkönnyíti az eljárásokat az időben, de ez nem egy válás, mert a házasság felbonthatatlan, amikor létrejön a szentség, és ezen az egyház nem tud változtatni. Ez a tanítás a felbonthatatlan szentségről. A jogi eljárás megpróbálja bizonyítani, hogy ami szentségnek látszott, az valójában nem jött létre, mert hiányzott a szabadság, vagy nem volt személyi érettség hozzá vagy mert mentális betegség volt… Sokféle motívum van, melyekről tanulmányozás és nyomozás után ki lehet jelenteni: nem, ez nem volt szentség. Például, amikor valaki várandós. Buenos Aires-ben azt ajánlottam a papoknak, szinte megtiltottam, hogy ilyen körülmények esetén eskessenek, amiket magunk között „elsietett házasságoknak” hívtunk. Amikor a gyermek megszületik, némely házasság jól működik, de nincs szabadság. Aztán jönnek a bajok és elválnak. Ez a házasság semmítésének egy oka. De sokféle oka van a semmítésnek, megtaláljátok azokat a interneten. Az Instrumentum laboris sokféle problémát vet fel megvitatásra, ezek egyike az új kapcsolatok. Leegyszerűsítő megoldás lenne azt mondani, hogy a szinódus szerint a megoldás ezen emberek számára az, hogy szentáldozáshoz járulhatnak. Ez nem az egyetlen megoldás. Nem.

Sok probléma van a házassággal, ezek egyike az újraházasodottaké 

Az Instrumentum laboris szerint az elvált és újraházasodott párok problémája nem az egyetlen, mellette még sok más is van, például az, hogy a fiatalok együtt élnek, de nem házasodnak. Ez az egyház pasztorális problémája. Egy másik probléma az érzelmi érettség a házasságra, aztán egy újabb kérdés a hit. Úgy gondolom, ez a Mindörökre? kérdés, melyre az Igen, igen, én hiszek-kel válaszolnak. De tényleg hisznek? Ehhez házassági előkészítés kell. Sokszor gondolok arra, ahhoz, hogy pap legyek, nyolc éves előkészület szükséges és aztán, minthogy ez nem végleges, az egyház elveheti tőled a klerikusi állapotodat. Ahhoz, hogy házasodjál egy egész életre, négy alkalomból álló tanfolyamot csinálnak, négyszer… Itt valami nem megy! A szinódusnak végig kell gondolnia, hogy mit kell csinálni a házasságra való előkészületként. Ez az egyik legnehezebb dolog. Tetszik nekem, ahogyan ön a „katolikus válásra” kérdezett rá. De ilyen nem létezik! Vagy mert nem volt házasság és ez a semmisség, vagy ha létezett, akkor felbonthatatlan. Ez világos, nemde?

Tiszteletben kell tartani az összes jogot, különösen a lelkiismereti ellenvetés jogát

Az Abc News amerikai nemzeti sajtó az egyházi lelkiismereti ellenvetés problémájáról kérdezte Ferenc pápát.

„Nem ismerem az összes esetet, amikor lelkiismereti ellenvetést lehet tenni. De azt mondhatom, hogy a lelkiismereti ellenvetés egy olyan jog, mely minden emberi jogba belép. Ez egy jog, tehát ha valaki nem engedi meg a lelkiismereti ellenvetés gyakorlatát, akkor tagadja magát a jogot. Minden jogi struktúrába be kell vezetni a lelkiismereti ellenvetést, mert ez egy jog, egy emberi jog. Máskülönben a jogok megkülönböztetésénél kötünk ki: ez egy minőségi jog, az pedig nem. Negatív példaként említem, és ez ellenem beszél, megemlítem tehát kamaszkorom olvasmányát, a Roland énekét, mely megérintett, amikor a muzulmánok sorban állnak keresztelőkút előtt, fejük fölött ott a kard, nekik pedig választaniuk kellett. Őnekik persze nem volt megadva a lelkiismereti ellenvetés lehetősége. Nem,  pedig ez egy jog. És mi, ha békét akarunk teremteni, akkor tiszteletben kell tartanunk a jogokat.

A háború számomra halál és vér…, el kell kerülni!

Az olasz SkyNews a keresztényüldözésről, az Isis francia bombázásáról és a római főpolgármester philadelphiai útjáról kérdezte.

Ferenc pápa először Marino főpolgármester utazása kapcsán kijelentette: „Én nem hívtam meg Marino főpolgármestert. Világos? Megkérdeztem a szervezőket és ők sem hívták meg. Ő eljött, katolikusnak vallja magát, eljött magától. (Háttér: olasz vezető lapok arról számoltak be, hogy Marino állítása szerint őt a pápa hívta meg Philadelphiába. Közben kiderült, hogy a korábban sebészorvos Marinot, aki Philadelphiában is praktizált, az ottani polgármester hívta meg. Olasz belügy!!!)

A keresztényüldözés és az Isis elleni francia bombatámadás kapcsán Ferenc pápa elmondta: „Tegnapelőtt hallottam a hírt, de nem olvastam róla, és nem ismerem a helyzetet, hogyan is alakul. Hallottam viszont, hogy Oroszországnak van kialakult álláspontja, de az Egyesült Államoké még nem világos. Nem tudok mit mondani, mert nem látom át az egész dolgot. De amikor bombázásról hallok, akkor az nekem vér és halál…, és megismétlem azt, amit a Kongresszusnak és az ENSZ-nek mondtam: a háborút el kell kerülni. De a politikai helyzetet nem tudom megítélni, mert még nem ismerem”.  

Nagyon szeretnék elmenni Kínába

A Dpa német hírügynökség a Szentszék és Kína kapcsolata, valamint a kínai katolikusok helyzete  után érdeklődött.

„Kína egy nagy nemzet, a világnak egy nagy kultúrát és sok jó dolgot adott. Koreából hazafelé jövet is említettem, hogy nagyon szeretnék elmenni Kínába. Én szeretem a kínai népet, szeretem őket. Remélem, hogy lesznek jó kapcsolatok. Vannak kapcsolataink, beszélünk erről. Megyünk tovább. Nagy öröm lenne számomra Kína, mint egy baráti ország, melynek oly nagy a kultúrája és oly sok lehetősége van jót tenni”.     

A fontos, hogy jól tudj bánni a hatalommal! Jézussal az igazi hatalom a szolgálat!

Egy spanyol újság (Sagrario Ruiz de Apodaca) - amerikai igényre hivatkozva – a nők, főként szerzetesnővérek pappászentelésének a lehetőségéről kérdezte a pápát.

Az Egyesült Államok nővérei csodálatos munkát végeztek a nevelés és egészségügy területén. Az USA népe szereti a nővéreket. Azt nem tudom, mennyire szereti a papokat, de a nővéreket nagyon szereti, akik nagyon ügyesek, talpraesettek. Mindenki követi a maga kongregációját és rendszabályát. Vannak közöttük különbségek, de ügyesek, és éppen ezért éreztem kötelességemnek, hogy megköszönjem mindazt, amit tettek. Az Államok egyik fontos vezető személyisége mondta nekem a napokban: Mindaz, ami az én műveltségem, a nővéreknek köszönhetem. Iskoláik és kórházaik vannak szegények és gazdagok számára mindenféle kerületben.”

„Ami a sikert illeti, nem tudom, hogy volt-e sikerem vagy nem. De félek is magamtól, mert ha félelem van bennem, akkor tudom, hogy gyenge vagyok, abban az értelemben, hogy nincs hatalmam. A hatalom az egy átmeneti jelenség: ma van, holnap nincs! A fontos, hogy tudj jól bánni a hatalommal! Jézus így értelmezte a hatalmat: az igazi hatalom a szolgálat, szolgálatot tenni, a legalázatosabb szolgálatokkal. Én szeretnék előrehaladni ennek a szolgálatnak az útján, mert érzem, hogy nem teszem meg azt, amit meg kell tennem. Ez a hatalomról alkotott felfogásom”.   

„A nők papsága? Ezt nem tehetjük meg. Szent II. János Pápa, vitatott időkben, hosszú-hosszú megfontolás után világosan megmondta ezt. Nem mintha, a nők erre nem lennének képesek. Az egyházban a nők fontosabbak a férfiaknál, mert az egyház egy nő, nőnemű, és Krisztus jegyese. A Szűzanya fontosabb minden pápánál, püspöknél és papnál. Egy dolgot el kell ismernem: késésben vagyunk a nő teológiájának a kidolgozásával. Tovább kell mennünk ebben a teológiában. Ez igaz!”

Sztár helyett Isten szolgáinak a szolgája. Ez nem múlik el, megmarad.

A Radio France arról kérdezte a pápát, hogy vajon jó-e az egyháznak, ha a pápa egy sztár?

„Tudod, hogy a pápák milyen címet használtak? Isten szolgáinak a szolgái. Egy kicsit más ez, mint a sztár! A sztárokat, a csillagokat jó nézni, nekem pedig a csillagok a helyükön tetszenek, az égbolton, derült nyári időben. De a pápa legyen az Isten szolgáinak a szolgája. Igen, az újságok így beszélnek, de az igazság: Hány sztárt láttunk csillogni, aztán lezuhantak.  Ez egy átmeneti dolog. De Isten szolgáinak a szolgája lenni, ez szép! És nem múlik el. Nem is tudom…, én így gondolom.” – fejezte be a fedélzeti sajtókonferenciáját Ferenc pápa Philadelphiából Rómába visszatérőben vasárnap éjjel.  

(vl)