„Az Egyház Krisztusban él – engedelmességet fogadok az új pápának” - XVI. Benedek
búcsúbeszéde a bíborosokhoz
„Tisztelt drága testvérek, nagy örömmel fogadlak benneteket és szívélyesen köszöntök
mindenkit. Köszönetem Angelo Sodano bíborosnak, aki mint mindig ezúttal is tolmácsolta
az egész testület érzelmeit. Szívből köszönöm Bíboros Úr.
Az Emmauszi tanítványokra
utalva azt szeretném mondani, hogy számomra is nagy öröm volt, hogy a Feltámad Úr
világosságában egymás mellett jártunk az eltelt években. Amint már tegnap is mondtam
a Szent Péter teret megtöltő ezer meg ezer hívő előtt, a ti közelségetek és tanácsaitok
sokat segítettek szolgálatom során. E nyolc év alatt a hit jegyében nagyon szép pillanatokat
éltünk át, amelyek az egyház útjának ragyogásáról tanúskodtak. De átéltünk olyan pillanatokat
is, amikor sűrű felhő borította be az égboltot.
Krisztust és egyházát akartuk
szolgálni totális szeretettel, Ő a mi szolgálatunk lelke. Krisztusból kisugárzó reménységet
akartunk ajándékozni, mert egyedül ez tudja megvilágítani az utat. Mondjuk együtt
köszönetet az Úrnak, aki megengedte, hogy növekedjünk az egységben, hogy együtt kérjük
segítségét. Kérjük, hogy a bíborosi kollégium olyan legyen, mint egy zenekar, amelyben
kifejeződik az egyetemes egyház sokszínűsége és a harmóniát keresik a különböző hangszerek.
Szeretnék meghagyni nektek egy szívemnek kedves gondolatot az egyházról és
annak titkáról, amely mindannyiunk életében annyira fontos. Romano Guardini egy gondolatát
veszem kölcsön. Guardini pontosan abban az évben jegyezte le ezt a gondolatot, amikor
a II. Vatikáni Zsinat atyái megszavazták a Lumen Gentium konstitúciót. Ez volt utolsó
könyv, amit írt és amit személyesen nekem is dedikált, ezért ezek a szavak számomra
különös jelentőséget öltenek. Ezt írja Guardini: „Az egyház nem olyan intézmény, amelyet
elméletben kigondoltak és felépítettek, hanem eleven valóság. Az egyház él az eljövendő
idők folyamán és bár átalakul természetében mindig ugyanaz marad. Az egyház szíve
Krisztus.”
Úgy gondolom tegnap (a szerdai általános kihallgatáson) mindannyian
megtapasztaltuk ezt. Láttuk az egyházat, mint eleven testet, melyet a Szentlélek éltet
és amely Isten erejéből él. Az egyház a világban van, de nem a világé. Isten, Krisztus
és a Lélek egyháza, ezt láttuk tegnap. Ezért igaz és annyira sokatmondó Guardini egy
másik kifejezése: „Az egyház a lelkekben újraébred”. Az Egyház él, növekedik és öntudatra
ébred a lelkekben, akik Szűz Máriához hasonlóan befogadják Isten Szavát, úgy tekintenek
rá, mint a Szentlélek működésére, akik felajánlják Istennek életüket és akik saját
szegénységükben és alázatukban képessé válnak arra, hogy általuk újraszülessen Krisztus
a mai világban. Az egyházon keresztül örökre jelen lesz a világban a megtestesülés
titka. Krisztus folytatja útját az időn és minden helyen keresztül. Kedves Testvérek,
maradjunk egységben e titokban, imával, és főként a napi szentmisével. Ezáltal szolgáljuk
az egyházat és az egész emberiséget. Ez a mi örömünk, amit senki nem vehet el tőlünk.
XVI. Benedek a bíborosokhoz intézett utolsó beszédét ezekkel a gondolatokkal zárta
le: Mielőtt egyenként is elbúcsúzom tőletek, még azt szeretném mondani, hogy az
imán keresztül közel leszek hozzátok, főként a következő napokban, hogy teljes mértékben
engedelmeskedjetek a Szentlélek működésének amikor megválasztjátok az új pápát. Hallgassátok
meg azt, amit az Úr vár tőletek. A bíborosi kollégium tagjai között van a leendő pápa.
Már mostantól kezdve ígéretet teszek az új pápa iránti tiszteletadásra és engedelmességre.
Mindezekre szeretettel és hálával szívből adom apostoli áldásomat.” Ez volt XVI.
Benedek pápa utolsó bíborosokhoz intézett beszéde. A beszéd teljes szövegét lefordítottuk.
(ik)