„Konklávé” – P. Federico Lombardi SJ heti jegyzete
A bíborosok nagy többségének egyetértésével megegyezés született a konklávé időpontjának
kezdetét illetően. Ez azt jelenti, hogy készen állnak arra, hogy megválasszák az új
pápát. A kongregációkon végzett közös elmélkedések, az egymás közötti információcserék,
az egyéni véleményformálást szolgáló párbeszédek és a legalkalmasabb személyek kiválasztására
irányuló felelősségérzet mind megérett egy további lépés megtételére. Keddtől kezdve
a véleményformálás még nagyobb súlyt kap, mert a szavazásokkal a bíborosok szembe
néznek annak mértékével, hogy egyes jelöltek milyen támogatást, elismerést élveznek.
És ez folytatódik egészen a megválasztás pillanatáig.
Megdöbbentő, ha arra
az „emberfeletti” felelősségre gondolunk, amely majd egy ember vállára nehezedik!
Nemcsak egy összetett intézmény kormányzásáról van szó, hanem sokkal többről: a legtöbb
hívet egybefogó, a földrészeken legjobban elterjedt közösség vallási, spirituális,
morális előrehaladásáról, amelyet számos kortársunk nagy figyelemmel kísér létezése
értemének felfedezése során. Az Evangéliumot évszázadokon át hirdetni kell minden
ember üdvössége érdekében az egész világon.
A konklávé tehát egy olyan esemény,
amelyet csakis a hit látószögéből lehet valóban megérteni és békességgel megélni.
Az előző konklávék két főszereplője felejthetetlen és érzelmekkel teli tanúságot tett
erről. Wojtyła pápa így elmélkedett Michelangelo „Utolsó ítéletéről” Római triptichon
c. versében: „Omnia nuda et aperta sunt ante oculos Eius…, a történelem áttekinthetősége,
a lelkiismeret áttekinthetősége, Te, aki mindent átlátsz – mutasd meg!..., És Ő megmutatja…”.
Majd később Ratzinger pápa így kommentálta ezt: „A Péterre hagyományozott kulcsok
örökségét megfelelő kezekbe kell helyezni: ez a konklávék napjainak végtelen nagy
felelőssége”.
Most, ő, aki lenyűgöző lemondásával a bíborosokat arra vezette,
hogy ismét lépjék át a Sixtus-kápolna küszöbét azért, hogy eldöntsék, kire bízzák
Péter kulcsait, velünk van, csendben, de mindenkinél mélyebb lelkiséggel és tudatosabban
így imádkozik: „Isten Szent Lelke, Te, aki mindent átlátsz – mutasd meg!”