„A gyóntatószék nem ruhatisztító, hanem a Jézussal való találkozás helye” – Ferenc
pápa hétfő reggeli homíliája
Április 29-én, hétfőn Ferenc pápa, szokásához híven reggel 7 órakor mutatta be a szentmisét
a vatikáni Szent Márta ház kápolnájában. A szertartáson részt vett az Apostoli Szék
Vagyonkezelőségének néhány alkalmazottja, továbbá szerzetesnők. A pápával együtt misézett
Domenico Calcagno bíboros, a dikasztérium elnöke, valamint Francesco Gioa érsek, a
Peregrinatio ad Petri Sedem szentszéki intézmény elnöke.
Homíliája elején
Ferenc pápa az első olvasmányból, Szent János első leveléből vett szavakat elemezte:
„Isten világosság, benne nyoma sincs a sötétségnek”. A Szentatya hangsúlyozta: mindnyájunk
életében vannak sötét foltok, olyan pillanatok, amikor mindent sötétség borít, még
lelkiismeretünket is. Azonban ez nem azt jelenti, hogy a sötétségben járunk. Sötétségben
járni annyit jelent, hogy meg vagyunk elégedve önmagunkkal, meg vagyunk győződve arról,
hogy nincs szükségünk az üdvösségre. Ez jelenti a sötétséget! Amikor valaki ezen az
úton, a sötétség útján halad előre, akkor nem könnyű visszafordulni.
Ezért
János evangelista így folytatja: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk
magunkat, és nincs bennünk igazság” (1Jn 1,5-2,2). Tekintsetek bűneitekre, bűneinkre:
mindnyájan bűnösek vagyunk. Ez a kiindulási pont. De ha megvalljuk bűneinket, Jézus
hűséges és igazságos, olyannyira, hogy megbocsátja azokat és megtisztít bennünket
minden tisztátalanságtól.
Amikor az Úr megbocsát nekünk, igazságosságot szolgáltat
– folytatta homíliájában Ferenc pápa. Elsősorban önmagának, mert azért jött el közénk,
hogy üdvözítsen minket és megbocsásson nekünk, egy atya gyengédségével befogadva gyermekeit.
Az Úr gyöngéd azokkal, akik félik őt, akik hozzá mennek. Gyengéden mindig megért minket,
azt a békét akarja nekünk ajándékozni, amit csak Ő adhat. Ez történik a kiengesztelődés
szentségében, akkor is, ha gyakran azt gondoljuk, hogy a gyóntatószék egyfajta ruhatisztító,
amely kitisztítja piszkos ruháinkat.
A gyóntatószék azonban nem ruhatisztító:
az a hely, ahol találkozunk Jézussal, azzal a Jézussal, aki vár minket és elfogad
bennünket olyannak, amilyenek vagyunk. „De Uram, hallgass meg, én ilyen és ilyen vagyok….”
Szégyelljük megmondani az igazságot, hogy ezt és ezt tettem, gondoltam.
A
szégyenérzet valódi keresztény és emberi erény – mondta Ferenc pápa, majd hozzátette:
„Nem tudom, hogy olaszul hogy mondják, nálunk azokat, akik nem tudnak szégyenkezni,
„szégyentelennek” nevezik. Nem képes rá, hogy szégyellje magát, pedig a szégyenérzet
az alázatos ember erénye.
Bíznunk kell, mert amikor vétkezünk, van védelmezőnk
az Atya mellett: „Jézus Krisztus, az igazságos”. Ő az, aki megvéd minket az Atya előtt
és gyengeségeinkkel szemben. Szükség van azonban arra, hogy az Úr elé álljunk bűneink
igazságával, bizalommal és örömmel, szépítgetés nélkül. Soha nem kell kiszépíteni
tetteinket Isten előtt! A szégyenkezés erény, „áldott szégyenkezés”. Ezek azok az
erények, amelyeket Jézus kér tőlünk: alázat és szelídség.
Az alázat és a szelídség
mintegy a keresztény élet keretét alkotják. Jézus vár bennünket, hogy megbocsásson
nekünk. Feltehetjük neki a kérdést: gyónáshoz járulni nem olyan, mintha kínzópadra
mennénk? Nem! Meggyónni azt jelenti, hogy dicsőítjük Istent, mert engem, bűnöst Ő
üdvözített. Azért vár rám, hogy megbotozzon? Nem! Gyöngéden megbocsátja bűneimet.
És ha holnap ismét vétkezem? Menj el újból minden nap! Ő mindig vár ránk. Ez az Úr
gyöngédsége, alázata, szelídsége.
Imádkozzunk az Úrhoz, hogy adja meg nekünk
ezt a kegyelmet, ezt a bátorságot, hogy mindig Hozzá forduljunk az igazsággal, mert
az igazság világosság. Ne a féligazságok vagy hazugságok sötétségével menjünk Istenhez!
Adja meg nekünk az Úr ezt a kegyelmet!– fejezte be ezzel a fohásszal homíliáját Ferenc
pápa.