„Újdonság, összhang, küldetés” – ez a három szó foglalja össze a Szentlélek működését
- Ferenc pápa homíliája Pünkösdvasárnap ünnepén
A Szentatya szentbeszédében nemet mondott a partikularizmusokra, az egyházzal párhuzamos
utakra, amelyek megosztottságot okoznak. A Pünkösdvasárnapi szentmisét a pápa a Szent
Péter téren mutatta be, amelyet ismét zsúfolásig megtöltöttek a világ minden részét
képviselő mozgalmak, új közösségek, világi társulások tagjai, akik a Hit éve alkalmából
zarándokoltak el az Örök Városba. A Szentatyával együtt misézett 70 bíboros és püspök,
valamint 400 pap.
Homíliájában Ferenc pápa a Szentlélek kiáradásáról elmélkedett,
amelyet a feltámadt Krisztus vitt véghez az egyházban. Kegyelmi esemény volt, amely
betöltötte a jeruzsálemi Cenákulumot, hogy azután elterjedjen az egész világon. A
jeruzsálemi Cenákulumban az apostolok értelmét és szívét pontosan meghatározható,
konkrét jelek ejtették ámulatba: mint az égből támadt zaj, a heves szélvész, a fellobbanó
tüzes nyelvek, amelyek mindegyikükre leereszkedtek és eltöltötték őket a Szentlélekkel.
A Szentlélek szólásra indította őket: a magukétól eltérő nyelveken beszéltek
a tömeghez Isten nagy tetteiről. Mindnyájan új tapasztalatban részesültek. De mi készen
állunk erre az újdonságra? – tette fel a kérdést a pápa. Az újdonság mindig kissé
félelemmel tölt el bennünket. Nagyobb biztonságban érezzük magunkat, ha mindent ellenőrzésünk
alá vonhatunk, ha mi tervezzük meg életünket saját koncepcióink, bizonyosságaink,
ízlésünk szerint. Ez történik Istenhez fűződő kapcsolatunkban is. Követjük és befogadjuk
őt egy bizonyos pontig; azonban nehezünkre esik, hogy maradéktalan bizalommal ráhagyatkozzunk,
hogy a Szentlélek legyen életünk lelke, vezére minden választásunkban – mondta a pápa.
Félünk attól, hogy Isten új utakra vezessen bennünket, hogy ki kelljen lépnünk
gyakran korlátolt, bezárt, önző látóhatárunkból, és megnyíljunk Isten horizontjainak.
Az újdonság, amit Isten életünkbe hoz, nem önmagáért való, nem arra szolgál, hogy
leküzdje az unalmat, mint ahogy ez gyakran történik napjainkban. Isten újdonsága adja
meg számunkra a valódi örömet, lelkünk békéjét, mert Isten szeret minket és csak javunkat
akarja.
Nyitottak vagyunk-e Isten „meglepetéseire”? – hangzott a pápa újabb
kérdése. Vagy bezárkózunk félelemmel telve a Szentlélek újdonsága előtt? Bátrak vagyunk-e,
hogy új utakra lépjünk, amelyeket Isten újdonsága kínál fel, vagy védekezünk mulandó
struktúrákba zárkózva, amelyek elveszítették a befogadás képességét?
Ha a
Szentlélek látszólag felfordulást kelt az egyházban a karizmák és ajándékok különbözőségeivel,
mindez az ő működésével nagy gazdagságot okoz, mert a Szentlélek az egység Lelke,
ami nem uniformizálást, hanem összhangot jelent. De csak a Szentlélek tud ilyen módon
működni.
Amikor a különbözőségekre törekszünk és bezárkózunk saját partikularizmusunkba,
exkluzív csoportunkba, megosztottságot okozunk; amikor mi akarunk egységet teremteni
emberi terveink szerint, végül uniformizálunk, mindent egyformává teszünk.
Ha
együtt haladunk lelkipásztoraink vezetésével, akik sajátos karizmával és szolgálattal
rendelkeznek, ez a Szentlélek működésének a jele. Az egyház az, aki elhozza Krisztust
és elvezet Krisztushoz; a párhuzamos utak veszélyesek – fejtette ki homíliájában Ferenc
pápa, arra figyelmeztetve a mozgalmakat és közösségeket, hogy ne lépjenek túl az egyház
tanításán és az egyházi közösségen.
Tegyük fel a kérdést: nyitott vagyok a
Szentlélek összhangjára, leküzdve az exkluzívizmus, az elkülönülés minden formáját?
Hagyom, hogy Ő vezessen az egyházban és az egyházzal? A Szentlélek révén lépünk be
az élő Isten misztériumába. Megment bennünket egy gnosztikus és önreferenciális egyháztól,
amely bezárkózik saját korlátai közé.
A jeruzsálemi Cenákulum Pünkösdje olyan
kezdet, amely tovább folytatódik – mondta a pápa, majd feltette az utolsó kérdést:
Vizsgáljuk meg: hajlamosak vagyunk-e arra, hogy magunkba, csoportunkba zárkózzunk,
vagy pedig hagyjuk, hogy a Szentlélek megnyisson bennünket a küldetésnek?