Október 28-a Szent
Simon és Szent Júdás Tádé, a legkevésbé ismert apostolok ünnepe.
Szent
Simon 117 előtt halt meg Perzsiában vagy Jeruzsálemben. Ereklyéi Rómában a Szent Péter
bazilikában és a franciaországi Toulouse-ban találhatók. A kelmefestők és a tímárok
védőszentje. Szent Júdás Tádé az I. század második felében halt meg Perzsiában vagy
Jeruzsálemben. Ereklyéi Rómában a Szent Péter bazilikában, Franciaországban, Reimsben,
és Toulouse-ban találhatók. A nehéz ügyekben lévők védőszentje.
Együtt emlékezünk
meg róluk, mert az apostolokról szóló írásokban mindig egymás mellett szerepelnek.
Közös liturgiai ünnepük is abból fakad, hogy mindketten Perzsiában hirdették az evangéliumot
és ott szenvedtek vértanúhalált.
Szent Simonról, akit Buzgónak is hívtak, mindössze
négyszer tesz említést a Szentírás, és akkor is Szent Jakab és Szent Júdás Tádé társaságában,
akik Jézus rokonai voltak. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy Simont is rokoni
szálak fűzhették a Megváltóhoz. A hagyomány még azt is tudni véli, hogy ő volt idősebb
és ifjabb Jakab után Jeruzsálem harmadik püspöke, aki sok térítő útja ellenére is
magas kort ért meg, a vértanúhalált pedig úgy kellett elszenvednie, hogy kettéfűrészelték.
A
másik apostolt, Júdást, az evangélisták a „Tádé” melléknévvel említik – ami héberül
„bátort”, „férfiast” jelent –, hogy megkülönböztessék iskarióti Júdástól, aki elárulta
Jézust. Egyes elbeszélések szerint nős volt, voltak gyermekei és unokái is. Miután
sok országban hirdette kitartóan az evangéliumot, buzogánnyal vagy karddal végeztek
ki.
XVI. Benedek pápa 2006. október 11-i katekézisében a következőket mondta:
„Lukács
evangélista Simont «Buzgónak» nevezi, mert zsidó öntudatának, vagyis Istennek, az
ő népének és az Ő törvényének buzgó ápolásával tűnt ki. Simon tehát éppen Máté ellentétje
volt, aki mindezeket semmibe vette és adószedőként teljesen tisztátalan foglalkozást
űzött. Kézzelfogható jele ez annak, hogy Jézus a legkülönbözőbb társadalmi és vallási
rétegekből hívja meg tanítványait minden előítélet nélkül. Őt a személy érdekli, nem
pedig a társadalmi kategória. Szép dolog, hogy Jézus tanítványi körében mindenki,
még ha ennyire különbözőek is, együtt élnek, mivel a Mester személye egyesítette őket.
Lecke ez számunkra is, akik gyakran hajlamosak vagyunk arra, hogy a különbségeket
és az ellentéteket hangsúlyozzuk, megfeledkezve arról, hogy Jézus Krisztusban megadatott
nekünk az erő a konfliktusok elkerülésére.
Júdás Tádénak tulajdonítható az
Újszövetség egyik levelének szerzősége, amelyben óv bennünket a hamis tanítóktól.
Ez a levél bennünket is arra figyelmeztet, hogy a korunkban felbukkanó kísértések
és szellemi áramlatok között megőrizzük hitbeli öntudatunkat. Tudatosítanunk kell
magunkban, hogy ehhez erőre, érthetőségre és bátorságra van szükségünk a világ ellenállása
közepette, amelyben élünk.
Szent Simon – a „Buzgó” – és Szent Júdás – a „Bátor”
–, korunk hősei, a vallási gyakorlatokban megmutatkozó langyosság és a hit megvallásában
tapasztalható félelem időszakában. André Frossard mondta egykor, hogy az Egyház a
századok folyamán többféleképpen is „haldokolt”: az üldöztetések idején, a belső megosztottsága
következtében, erkölcsi züllés miatt, de soha még annyira nem haldokolt olyannyira,
mint ma a félelemtől.
* * *
A buzgó Simon és Júdás Tádé
annak ellenére, hogy Jézus rokonai voltak, és emberileg számíthattak volna az Ő különleges
jóindulatára, mégis a legkevésbé ismert apostolok. Ebből is látszik, hogy Jézus volt
számukra a legfontosabb, nem pedig a saját dicsőségük. Következésképp keveset beszél
róluk az Újszövetség. Paradox módon tehát azok, akik segítenek nekünk az élet nehéz
problémáinak megoldásában (Szent Júdás a nehéz ügyek védőszentje), ők maguk okoznak
nem kis fejtörést a biblikusoknak és a történészeknek.
Miért tudunk róluk
ilyen keveset? „Az a leghelyesebb – válaszol Le Nain de Tillemont, egy francia történész
–, ha kíváncsiságunkat ebben az esetben alárendeljük az isteni bölcsességnek, amely
«elrejti» előlünk a legnagyobb szenteket azért, hogy mi magunk is megtanuljunk «elrejtettségben»
maradni, hogy annál jobban «megismertessük» másokkal Istent”.
Ezek a szavak
józanítólag hatnak azokban az időkben, amikor az emberi értékekről a helyes irányt
gyakran a média akarja meghatározni, amelynek nevében sokan minden áron (lemondva
a szégyenérzetről és a jó erkölcsről) igyekeznek olyan színben feltűnni az emberek
előtt, mint akik abszolút nem ismerik Istent.
* * *
Sose siránkozz
a leveledben ne írd, hogy a sors mostoha hozzád senki sincs a földön kilátástalan
helyzetben ha Isten bezárja ajtód – hagyja, hogy ablakod kitárd Jan Twardowski
atya
* * *
Az egyik hagyomány szerint Jézus mennybemenetele
után Júdás Tádé a mai Törökország területén meggyógyította V. Abgár királyt, aki halálosan
beteg volt. Az apostolnak segítségére volt az általa odahozott lepel, amelybe Jézus
teste volt csavarva és Veronika kendője. Talán ezért nevezik őt a „reménytelen esetek”
védőszentjének, amit a teológusok szívesebben mondanak a „nehéz ügyek” védőszentjének,
mivel Isten számára nincs reménytelen ügy.
Érdemes ezt megemlíteni, mert kritikus
helyzetekben cselekedhetünk és kereshetünk támogatót a szentek között. Hasonlók lehetünk
ahhoz a parancsnokhoz, aki látván a túlerőben lévő ellenséget és katonái rémületét,
akik ezt mondták: „Tábornok úr, itt az idő, hogy meghaljunk” – annyit mondott nekik
röviden: „Nem! Itt az idő, hogy küzdjünk! Meghalni ráérünk később is!” És győztek.
A
keresztény tudja, hogy valamikor meg kell halnia, de addig ezen a világon él, mert
itt az idő, hogy küzdjön: „buzgón”, mint Szent Simon, és „bátran”, mint Szent Júdás
Tádé.
_________________________
Istenünk, te úgy akartad,
hogy apostolaid által jussunk el neved ismeretére. Szent Simon és Szent Júdás Tádé
közbenjárására add jóságosan kegyelmedet, hogy Egyházad szüntelenül gyarapodjék, és
egyre több nép fogadjon el hívő lélekkel téged. A mi Urunk Jézus Krisztus a Te Fiad
által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Amen.