„Nem lehetünk keresztények, ha nem Krisztust helyezzük életünk középpontjába”

„Nem lehetünk keresztények, ha nem Krisztust helyezzük életünk középpontjába” – Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája

Október 31-én, csütörtökön reggel a Szentatya a Szent Péter bazilika Szent Sebestyén kápolnájában, Boldog II. János Pál sírjánál mutatta be szentmiséjét. Több száz pap és számos hívő volt jelen.

A pápa a napi olvasmányokat magyarázta homíliájában: Szent Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében (Róm 8,31b-39) Krisztus iránti szeretetéről szól, míg az evangéliumi szakaszban (Lk 13,31-35) Jézus Jeruzsálemet siratja, mert lakói nem értették meg irántuk való szeretetét.

„Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől?” – olvassuk Szent Pál levelében. A pápa rámutat: az a bizonyosság, hogy senki sem távolíthatja el Krisztus szeretetétől, megváltoztatta a Népek Apostolának életét és Krisztus szeretete életének középpontjává vált. Sem az üldöztetések, sem a betegségek, árulások, semmi sem távolíthatta el Pál apostolt Krisztus szeretetétől. Ez lett életének a középpontja, vonatkozási pontja: Krisztus szeretete.

Krisztus szeretete nélkül, anélkül, hogy megélnénk ezt a szeretetet, hogy ebből táplálkoznánk, nem lehetünk keresztények: a keresztény az, aki érzi magán az Úr olyan szép tekintetét, végsőkig tartó szeretetét. A keresztény érzi, hogy életét Krisztus vére üdvözítette.

„Ezt teszi a szeretet, ez az, ami olyan nagy hatással van rám” – mondta homíliájában Ferenc pápa, majd így folytatta: „A másik, ami szíven üt, az Jézus szomorúsága, amellyel Jeruzsálemre tekint”. Te, Jeruzsálem, nem értetted meg a szeretetet. Nem értette meg Isten gyöngédségét, azt a szép képet, amellyel Jézus ezt kifejezte. (Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a csibéit a szárnyai alá, de te nem akartad). Nem értették meg Isten szeretetét: ez éppen az ellenkezője annak, amit Pál érzett.

Igen – mondhatnánk - Isten szeret engem, de ez egy elvont dolog, ami nem érinti meg a szívemet, és úgy rendezem az életem, ahogy nekem a legjobb. Ez a hűség hiányát jelenti. Jézus szíve így sír: „Jeruzsálem, te nem vagy hűséges; nem hagytad, hogy szeresselek; annyi bálványra bíztad magad, akik mindent megígértek neked, azt mondták, hogy mindent neked adnak, majd magadra hagytak”. Jézus szíve, Jézus szeretetének szenvedése: az el nem fogadott szeretet szenvedése.

A pápa rámutatott a mai olvasmányok két ikonjára: az egyik Pálé, aki a végsőkig hűséges marad Jézus szeretetéhez, abból merít erőt, hogy tovább haladjon, hogy mindent elviseljen. Pál gyöngének, bűnösnek érzi magát, de erőt talál Isten szeretetében, a Jézus Krisztussal való találkozásban.

A másik oldalon pedig ott áll a város és hűtlen népe, amely nem fogadja el Jézus szeretetét, sőt, ami még rosszabb: félig éli meg ezt a szeretetet: egy kicsit igen, egy kicsit nem, pillanatnyi érdekeinek megfelelően. Nézzünk Pálra, akinek bátorsága ebből a szeretetből fakad, és tekintsünk Jézusra, aki sír a hűtlen város miatt. Nézzük Pál hűségét és Jeruzsálem hűtlenségét és középen tekintsünk Jézusra, szívére, amely annyira szeret. Mit kezdhetünk mindezzel?

A kérdés a következő: jobban hasonlítok Pálra, vagy Jeruzsálemre? Isten iránti szeretetem olyan erős, mint Pálé, vagy szívem olyan langyos, mint Jeruzsálemé?

„Urunk, Boldog II. János Pál közbenjárására segíts minket, hogy válaszolni tudjunk erre a kérdésre. Így legyen!” – fejezte be csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Itt jegyezzük meg, hogy lengyel hívek egy csoportja minden csütörtökön részt vesz egy szentmisén, amelyet Boldog II. János Pál sírjánál mutatnak be.

(vm)